Mit szólnátok, ha játszanánk egyet. Csucsu olvasónk már korábban, még a mű készültének kezdeti fázisaiban vetette fel azt az ötletet, hogy több alternatív vonala is lehetne műnek, nem csak egy fő, amely lehet, hogy teljesen unalmas. A mai nap ezt fogjuk kipróbálni. Minden poszt végén lesz ez kép, amely egy dialógust tartalmaz. Amelyik válaszra rákattintasz, az fog teljesülni, s az a cselekménysor megy tovább. Jó szórakozást, és kérlek mondjatok róla véleményt, hogy ez a koncepció mennyire életképes és hol lehet rajta javítani. Jó szórakozást :)

Annyi hosszú utat tettek meg és mégis annyi van még hátra. Egy egész évnek felelt meg nekik az a 15 óra, mely a Keleti Pokolba való belépésük óta eltelt. Azok a helyszínek, melyeket az iskolában csak fényképeken láttak történelem órákon egy ócska projektoron keresztül, most ott állt előttük, szinte érintésnyire. Ott lehettek, megérinthették. Csak egy dologban különbözött a két dolog. Azóta a helyzet, csak rosszabbodott. Minél messzibbre kerültek az UCR körzetétől, annál jobban nőtt a hullák száma. Volt, ami már hónapok, sőt évek óta ott rothadt. Aki itt élt, az már ezt megszokta, így olyan lazasággal lépdelt át ezeken az eltorzult, meghasadt, elporladt testeken, mint egy gyerek, aki éppen egy domboldalra kapaszkodik fel.

Doom még mindig elmélkedett, s folyamatosan pörgette az eseményeket a fejében. Eszébe jutott Gordon, a szemüveges eléggé vékony és idős fizikus kinézetű férfi, aki össze-vissza szerencsétlenkedett az út alatt”. Hol lehet most? Mi a francnak kellett pont ő azoknak az alakoknak?” Újra felidézte az emlékeket, s pillanatról pillanatra elemezte azokat. Újra és újra neki lendült. Aztán hirtelen Semi-Conductor kizökkentette egy oldalba bökéssel.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

(Weezer-Island In The Sun)

(God Is An Astronaut – All is Violent, All is Bright)

Lassan véget ér a március, gondoltam zárhatnánk a hónapot egy kis hazafias zenekarral, mégpedig a Hunorral.
 Aki esetleg nem ismerné őket, és megtetszett a zenéjük, többet is megtalál youtube-on, vagy a zenekar hivatalos honlapján:

http://hunorzenekar.uw.hu/

Sziasztok!

Egy igazán művészi zenét szeretnék Nektek bemutatni, az egyik kedvenc számom az Eleven Holdtól. :)

Úgy érzem, a ma Magyarországon "zenélők" közül igen kevesen mondhatják el magukról, hogy értéket adnak a zenéjükkel, és nem saját haszonra "dolgoznak". Neki valahogy nem kell a média. Sokan csak napjaink Petőfijeként emlegetik. a maga útját járja, és mindig olyan tartalma van a mondandójának, ami egy átlag ember számára felfoghatatlan. A most következő című száma: "Fújd el a felhőket!" . Én csak egyetlen dolgot mondanék erre az emberre: Utánozhatatlan.

UI: Kellemes vasárnapot minden kedves olvasónknak.

A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
 

Sötét sugallat

Mégis mit lehet mondani erre klipre a szokásos "WTF?!" után? Bizarr, humoros, utópisztikus, furcsa, jópofa, újszerű, PURUTTYA!

Persze gondolom lesznek olyanok, akik fölháborodnak ezen, sőt egyenesen hazaárulásnak, Petőfi munkássága megerőszakolásának tartják majd. Szerintem viszont nagyon ötletes, és élvezhető, talán így jobban sikerül megragadni a fiatalok figyelmét ünnepeik tiszteletére - vagy éppen ez buzdít tiszteletlenségre?

De hát mint tudjuk két magyar három felé húz, kezdődjék hát az Ünnepi Flame War!

Ha egész évben szánkat befogva, szófogadóan lapítunk mi magyarok, miért csak ünnepnapon vagyunk képesek kiállni a jogainkért? Nagyon nagy kétszínűség ez! Ne feledjük, a szabadságharcosok nem csak ünnepnapon vívták csatájukat a jobb élet reményében. Tették a dolgukat, mert tenni kellett!

Emlékműsor. Rögzítve valamikor 1994-1997 között. VHSről digitalizálva.

"Ne nézz ősidre, oh magyar,
Ki most sötétségben vagy itt,
Ne nézz ősidre, e napokra...
Szemeid gyöngék... a napfény megvakít."

/Petőfi - A hazáról /

Szeretnék ismételten csak elnézést kérni drága, még megmaradt olvasóimtól. Igaz azt ígértem, hogy márciusra jön egy új rész, de sajnálatos módon olyan sok tanulnivaló szakadt a nyakamba, hogy az elmúlt hétben egy betűt nem írtam, leszámítva azt a fél órácskát, amikor unatkoztam infó órán. És mivel a blog nem kicsit felbolydult, úgy döntöttem egy ideig (legalább két hétig) szabadságot veszek ki, hogy feltöltődjek, és csak az írással foglalkozhassam. Szóval két hét múlva remélhetőleg friss történetekkel várom a kedves olvasókat. Addig is itt egy rövid, hiánypótló szösszenet, amit még a kérdéses informatika órán alkottam:

Török-Zselenszky Tamás : Szabadegyháza

Tűzduruzslós este volt
Ottkint jégcsapot lóbált a hold
Nagyanyó földtől gudvancos kezén
Csak ültünk: az idő meg én

A költők sorsáról beszélt
Hogy mind megégnek a fajtájukért
Mert hiszik, hogy mindenki változni akar
Csak nem bír a jóisten kódjaival

Tollat ragadhatsz, fiam
Csak tudd azt, hogy hiába van
Hisz ezek emberré lenni félnek
De remélem, téved a vén fejem

Tűzduruzslós este volt
Ottkint jégcsapot csócsált a hold
Nagyanyám könnyel mosolygó szemén
Ott remegtünk, a jövő meg én

Jó, tollat ragadhatsz, fiam
csak tudd azt, hogy hiába van
Hisz ezek emberré lenni félnek
De remélem téved a vén fejem

Mind marni meg köpdösni fog
Mert csak a nyáltól tart emészthetőnek
Neked a mindenek csak úgy ingyen jöttek
Míg mind összegyűlt, töltve a semmiért
Vajon miért?

Ne zavarj sok vizet
Maradj szabad szegény
Még lehet, hogy nem hiszed
Veled, de nélküled is úgy lesz
Minden, ahogy lennie kell

Ragadj hát tollat, fiam
De tudd azt, hogy hiába van
Hisz ezek emberré válni félnek
Remélem, téved a vén szívem

Bő nyállal köpnek le majd
Csak hogy hagyd őket, agyondicsérnek
Neked a mindenek csak úgy ingyen jöttek
Míg mind összegyűlt, töltve a semmiért

Eddig komolyan mondom azt hittem, hogy a különböző adaptációk teljes elkúrása egy újfajta divat, de nem. Már régen is tudták, hogyan lehet a mozival totálisan szétbaszni az eredeti könyv varázsát. Mi sem példázza ezt jobban, mint az 1931-es „Dracula” film, Lugosi Bélával.

Még bő három hete közzétettem egy pályázatot. Majd miután senki nem reagált, meghirdettem még egyszer, hátha szegény kis puruttyáknak rossz a memóriája. De nem így volt, két hét után sem kaptam semmit. Így hát Vanson lecseszése ellenére is elkönyveltem, hogy az olvasóink egytől-egyig lusta faszok, és ezt kulturáltan meg is fogalmaztam legutóbbi pénteki posztomban.
Na de voltak, olyanok, akik időt és energiát nem sajnálva mégiscsak alkottak valamit, méghozzá nem is akármit. Eme két zseni név szerint Miavagyok és Csucsu1111 különleges ajándékot kap ma. Sajnos mivel kifutottak a (talán túlságosan is szűkre szabott) határidőből, így fasztortát már nem, állok neki sütögetni nekik, helyette kapnak valami sokkal tutibbat. Ismétlem, álljon példaképként mindenki előtt ez a két kis szorgos puruttya, akik terjedelmes irományát ma este olvashatjátok a pénteki olvasmányban. És mivel művük elég egészséges hosszúságúra sikeredett, így jobbnak láttam egy külön posztot szentelni a nyereményüknek.
Az ajándék pedig nem más, mint egy kedves kis dalocska, ami tartalmazza személyes köszönetnyilvánításom.
 

Szóval köszönöm szépen, vagy más néven: Arigatou Gozaimasu!

Az olvasmányuk ma estére várható, és mégegyszer köszönöm szépen....