Én általában ahhoz tartom magam, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért, ami meg nagyon nem megy (és kilátástalan a fejlődés) arra nem érdemes energiát pocsékolni. Éppen ezért írok novellákat, ezért nyomatja Valorum a társadalomkritikákat, és ezért kapunk Szlotától szép sok-sok képet. Tehát én írok, hiába a költői nyelv a magyar, poéta én nem leszek. De mivel ma van a költészet világnapja, úgy éreztem megcsillogtatom ama bizonyos művészi vénám, és előrukkolok egy verssel, ami aztán tényleg belülről jön, úgymond hűen tükrözi nézeteimet. Fogadjátok hát szeretettel:

Czigány Lóránt - Toldi

Ezt most csak azért teszem ide fel

Mert éppen e percben tanulom

És amúgy sincsen, ma még posztom.

Ez a vers fos, véleményem osztom,

De azért ti, fogadjátok szeretettel:

(ui.: Rosszak a verseid Ady Endre)

Mint láthattátok ma az oldalon csak a szabadságharccal, és ezen jeles nappal foglalkozó posztokat publikáljuk, nekem is ma ez a második posztom, bár én nem csináltam hosszú olvasmányos posztokat. De engedjétek meg, hogy be mutassam még ezt a három verset:

György Emőke - Szabadság herceg

Petőfi: szabadság hercege
Ösztönző verse a fegyvere
Hangját maradandón hallatta
Népét tiszta szóval vallatta
Talpra magyar! - csatára buzdít
Erénye volt szabadság és hit
Nagyjaink holtak kit kövessünk?
Ki ellenünk szól, megkövezzük?
Ajkunkat díszíti szóvirág
Ettől vajon jobb lesz a világ?
Lesz-e még Petőfi, (h)ős utód,
Ki eszméivel világot fold’...?

Koncsor Milán - Holt szabadság

Vérvörös századok könnyfelhője alatt
Megnémult mártírok kaparják a falat
Üszkös körömággyal minduntalan vésik
"Hol van az igazság? Kétszáz éve késik!"
Fényes szabadságért lelték halálukat
Hősi halántékon golyó ütött lyukat
Marcangolt az ellen, mint vérengző vadak
Tőlük visszhangoztok mint hófehér falak
Éjfekete évek rideg árnyékában
Megtépett tetemek szenderülnek lágyan.
Hogyan lehet akkor, ki ezer hőst nemzett
Kínja borzalmába belesántult nemzet?
Rabigába hajtott éjfekete égben
Száz hazugság bujkál ott a sötétségben
Tízmillió embert szorongat az ármány
S reménnyel telt fiatalok halnak meg árván
Rájuk emlékezik Bécs és Itália
"Nemes célért haltál, Ó magyarnak fia"
Vérvörös emlékek, elhaló századok
Fekete keresztek nyomják a vállatok
Előre lépj ember! Nem szűnik a vakság?
Vérében fuldoklik a magyar szabadság!

Juhászné Bérces Anikó - Nyergestető

Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.

Út végén vár a hegytető,
Csodálatos Nyergestető.
Katonai hős temető,
Kopjafákból díszes erdő.

Örök díszőrségben állnak,
Látogatót mindig várnak,
Akik jönnek, s tiszteletből
Hoznak újabb kopjafákat.

Kettős kereszt, büszke huszár,
Meg faragott fatulipán
Idézi a fájó múltat,
Vesztett szabadságharcunkat.

Kétszáz székely honvéd hada
Magát soha meg nem adta.
E helyt volt a végső csata,
S a föld őket befogadta.

Ne könnyezd ki hazáért halt,
Hirdeti fennen egy tábla,
Szabadságért küzdöttek ők,
Önként mentek a halálba.

Derék utód, ha erre jársz,
Álmukat pár percre vigyázd.
Mondj el értük egy halk imát,
Tekintsd meg a sok kopjafát!

A Nemzeti dal lelkesítő induló és versbe foglalt, mozgósító erejű kiáltvány a nemzethez. Már a versfelütésben testet ölt a legfontosabb gondolat: "Talpra magyar, hí a haza!" és az indító kérdés: "Rabok legyünk vagy szabadok?" A következő öt szakasz első négy sorában a múlt, a jelen és a jövendő történelmi és erkölcsi ítéletét fogalmazza meg a lírai beszélő jelszószerű tömörséggel, kiemelve a haza becsületének mint legfontosabb értéknek a helyreállítását. A refrén négy sora adja meg a választ az indító kérdésre: "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Ez a szerkezeti megoldás arra ösztökéli a hallgatót, hogy már a második versszaktól kezdve maga is mondja, kiáltsa a refrént. A költő a megfogalmazott cél bemutatására jelképeket használ. A jelkép egyszerű metafora, amely valamilyen elvont fogalmat érzékelhető, valóságos képpel fejezi ki. (ilyen jelkép a szív = szerelem, és galamb = béke vagy tisztaság.) A Nemzeti dal a közéleti témájú magyar líra kiemelkedő alkotása, mely közvetlen politikai cselekvésre, a forradalom kivívására sarkallta a magyarságot.

Petőfi Sándor - Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

Sziasztok!

Becherovka vagyok és Vanson közbenjárásával immár én magam is ehhez a nagyszerű csapathoz tartozhatok. :) Elsőként egy saját verset szeretnék Nektek bemutatni, de a későbbiekben is sor fog rá kerülni, hogy a költeményeimet publikáljam itt a blogon. Fogadjátok tőlem sok szeretettel A remény ódája című versemet!

A remény ódája

Nem hallottam szebb szót, mi ajkaidból kifolyt,
A hold ezüstös fénye párnáimon dalolt.
Amikor a remény veled halt meg utoljára,
Ráfontam az életem egy igen vén fűzfaágra.

Oh ne hagyj el kedvesem engem e nyári éjszakán
Hisz jön még dér a kutyára, életem alkonyán.
Köszönöm mit velem tettél, bár neked lehet fura
Hiába sír minden szó, vár a Halál ura.

És találkozunk akkor, midőn ismét láthatlak,
Sosem hittem volna, hogy ennek a csúf Kaszásnak
Emígy fogok örülni, Te szelíd, büszke lány,
Találkozunk akkor, Te gyönyörű virágszál!

Az ostobaság,

Disznó mely moslékban túr,

és vígan röfög

-

 

Lélek tó, csendes

vízi suttogás illan

immár tova, ó.

-

 

Disznók közé egy

énekes madár szállott

és őt megették.

 Sok gondolkodás után, úgy döntöttem, hosszú idő után ismét megosztok valami sajátot veletek. A szám a szeptemberben életbe lépett sporttörvénynek szól, és azoknak, akik ezt bármilyen formában megszavazták, illetve közreműködtek benne. Egyenlőre még csak szöveg, ha lesz rá lehetőségem, lesz tovább is .

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Imádom a Blaha Lujza teret, mert ott momentán mindig történik valami érdekes. Hol egy pályát tévesztett harczos srác veri a barátnőjét (asszonyát?), hol csak úgy random jönnek a füstös képűek cigit tarhálni. Tavaly nyár óta ezért nem is gyújtok rá, ha ott járok. Hol valami részeg hajléktalan próbál átfutni a villamos előtt. Hol a hordó szerű cigány asszony próbál rád sózni 2 pár frottírzoknit. Ha meg mindezt meg is úszod, az aluljáróban kb. 85% hogy valaki meg fog állítani azzal, hogy "Bocsi, bocsi, van egy perced?" Van nekem több is, csak nem ilyesmire. Szóval a Blaha ihletett meg, de még mindig jobban szeretem, hogyha csak a metrón ülve hallom, hogy "Blaha Lujza tér", mintsem hogy ott kavarjak:

Rajság van, cigi nincs (írta: Brit)

Itt egy vers nektek, ami most nem érzelgős,
Egy rajról szól, ki bátor volt, s erős.
Unta már a sulit,
Nem volt ínyére a matek, a töri, a német,
Választotta inkább a tutit,
S elment a Blahára, riogatni a népet.

"Ejnye-bejnye!" – mondta neki a biztonsági néni,
Mire a raj: "Dikk’ há’ne ugassá’! Mennyé’ vissza máúnika shót nézni!"
Ki elment a gengszter előtt, mind lesütötte a szemét,
De ez a raj meg csak állt ott, el nem hagyta a helyét.

"Ó de nehéz az iskola táska!" – mormogott egy kisdiák,
"Na, oszt’ ipod-od van-e?!" – kérdezte a raj. "Aggyad’ ide, dicsákk’!"
"Nem adom én neked, a jó kurva anyád!"
Azzal a nebuló felpattant a villamosra, s hazáig meg sem állt.

Kesergett, szitkozódott a raj magában,
Úgy gondolta, lemegy az aluljáróba, ha már a Blahán van.
Le is ment sietve, s ott fürkészte az embereket,
Várta a megfelelő áldozatot, mást nem igen tehetett.

Hamarosan jött is egy egyetemista, inogott, talán kissé ittas volt,
A raj monszter elébe állott: "Te figyu öcsi, nincs véletlenül egy szál bagód?"
De mire ezt kimondta, keze már harczos állásba lendült,
Ám ekkor ott termett két rendőr, az egyetemista meg fejvesztve elmenekült.

"Lakatos Octahedron? Önt itten’ körözik!" – szólt az egyik kék,
Szegény raj még pislogni sem tudott, máris elvitték.
Bekocsikáztak vele a 8. kerületbe, s a családja előtt szembesítették,
Mire a rajfater előlépett, s így szólt: "Fiam! Nem megmondtam, hogy a rabolandó cuccot szépen kérd?!"

Egy kis szösszenet így estére, a tőlem megszokott rövid tömör megfogalmazásban. :)

Ahányszor látom őszi szemed,
újra és újra ujjong
bennem a szerelem.
Nem lánc ez, hanem
finom selyem kötelék.
Lélegzeted az égbolt,
ajkad völgye a Föld,
s lelkem örömmel sóhajt,
ha kezed hozzám ér...

S mikor esztelen táncot jár
a Kéj testünk forró bőrén,
mintha himnuszt zengene az Ég.

Csak mi, nem te és én.

Szelek szárnyán 

Egy csendes, nyugodt Őszi napon
Ha kinézek az ablakomon,
vágyakozó gondolataim
a szellőre ültetem
vigye el hozzád e kis üzenetem.
A napfény ragyogja be
szomorú napjaid.
Szerelmem tüze melengesse a vágyaid.
Őszi szellő süvít végig a tájakon,
viszi az üzenetem hozzád
azt hogy Szeretlek és hiányzol nagyon!
Egy csendes,nyugodt Őszi éjszakán
a süvítő szellő kopogtat
szobám ablakán.
Üzenetet hozott és azt súgta csendesen,
zárd be az ablakot,nyitsd ki az ajtót
mosolygott kedvesen.
Öszi szellő süvít végig a tájakon
meghozta Szerelmem, akire
vártam és vágytam már oly nagyon!

Ha szeretnétek küldeni anyagot nekem akkor írjatok az e-mail címemre: agyiszint.aljas@gmail.com :)

Takács Zoltán - Utolsó versem

Volt egy nagy álmom és most már bánom
hogy annyi bűnt követtem el.
Nincs bennem kétség, jön a sötétség,
sóhajom a kaszás viszi el.
Nélküled élni, bármit megérni
tudom jól nem érdemes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Fáj minden kínom, ezt már nem bírom
búcsúzom hát Szerelem.
Jön a megváltás, nem marad hát más
a bú italát lenyelem.
Gyönyörű lényed, itt hagylak Téged
már semmi sem érdekes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Emlékszem én még, mily gyönyörűség
hozzád bújni Kedvesem.
Fogni két kezed, nézni szép szemed
és csókolni Téged csendesen.
Hozzád hajolni, füledbe súgni
gyere Angyal kérlek szeress.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Most az én szívem, meghasad egészen
mert nem vigyáztam Rád.
Elhagytál engem, megérdemeltem
nem érhet Téged vád.
Nélküled most már, nincs többé nyár
örökre sötétség lesz.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Köszönök mindent, a Te szerelmed
mindennél többet ér.
Ez lett a vége, életem regénye
szomorú véget ér.
Szívem nem dobban, nem állok ajtódban
elszakadt a filmtekercs.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Elszáll a sóhaj, s utolsó óhaj
emlékezz rám Kedvesem.
Aztán majd egyszer, ha megöregszel
keresd meg a fekhelyem.
Hozz egy virágot, az elveszett álmot
s legyen enyém az a perc.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.
Sóhajom félek, nem talál Téged
tudom már nem szeretsz.
Ezért már látom, nincs mit csinálnom
boldogság ugye eltemetsz?
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szólt ez a vers.

Kölcsey Ferenc - Ábránd

Álmos, 1813. szeptember 14.

Halljad fényszekeredben,
Lúna, dalom!
Fellengve szálljak én,
De mint te szelíden
Tekintetem.
S mint Philoméla
Éneke lengjen
Az isteni himnusz
Fellegeimből
Szárnyain alá.

A Párka kinek
Vérző szívet adott
Égi kebelben,
Dúrva panaszra,
Sem pajkos örömre
Nem ömlik el az.
Mert egy anyának
Nőttek ölében
A bánat s öröm,
A sorsnak ölében.
Borongó képpel s remegő
Könnyel szemeikben
Ölelik egymást
A hervadatlanok.

Szállongva feléjök
Rózsalepelben
Arany Fantázia
Jősz, s kebeledben
Tűnnek el ők.
De te hű karodon,
Messze mosolygván,
Ismét felhozod őket,
Szent Emlékezet:
Mint fellegeken
Az éji szivárvány.

Ó sors, hála neked
E gyermeki szívért
Melyet adál.
Fannim kebelében
És ciprusok alján
Sírnom oly édes,
Oly édes mosolygnom.

Ha tetszik a vers, lájkolj minket!:P

Saját vers és "ígéretemhez" híven ez is igazán kis rövid versike, de remélem azért tetszik. :)

vörös a hajnal pírja...
vörös a bujaság kínja...
vörös a madárének hangja...
vörös a nap nyugta...
vörös a szívemnek dallama...
vörös a mozdulatlanság...
vörös a lüktetés...
vörös a Nap...
vörös a Hold...
vörös az ég és a föld...
vörös a hús és a vér...
vörös a szívem.
vörös vagy te is... s majd
Vörös rezgésben vész el
a mindenség is.

Gellért Oszkár - Mindvégig egy húron

Mindvégig egy huron.
Súlyos keresztet hord a vállam.
Szomorúbb ember van-e nálam?
Mindvégig egy huron.
Járom a csöndes Golgotát.
És nem tudom, hogy' bírom ezt tovább.

Mindvégig egy huron.
Mágnesből van az én keresztem.
Tovább húz térden, ha elestem.
Mindvégig egy huron.
Vagy élő fából van talán
S nem korhad el bus életem során.

Mindvégig egy huron.
S hogy jött egy síró lány megettem:
Én a keresztet elvetettem.
Mindvégig egy huron.
Tövis helyett, kereszt helyett:
Te hajtsd vállamra mirtuszos fejed.

Mindvégig egy huron.
Bár a keresztet elvetettem,
Ujat, picinyt a te nyakadra vettem.
Mindvégig egy huron.
S bár mennybe visz a szerelem:
Én azt a hangot mégis kiverem!

Ábrányi Emil - Óbor lantos az udvaronc előtt

"Jer udvarunkba!... Fényes ünnepélyen
Szabunk dalodnak árt.
Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen
Ily édes szavu bárd?"
- ""Míg él a földön egy boldog szegény,
Ki ért kacajhoz, csókhoz
S remélni tud: nem vágyom addig én
Boldogtalan nagyokhoz...! -""

"Nyarunk haldoklik. Nézz csak szét!... A pástot
Hervasztja már az ősz.
Ruhád mily vékony!... Kapsz meleg palástot
Ha udvarunkba jősz." -
- ""Míg egy szarvas lesz, mely vígan szökel
Magányos rengetegben
S búgó szelek sirámin szunnyad el:
Hogy tudtok hívni engem? -""

"Arany serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a
Legízesebb falat!...
Dús hercegeknek, mint kegyelt poéta
Dalolsz ebéd alatt!..."
- ""Míg zöld fűben találhatok nyugalmat,
Patak, forrás üdít,
Míg lesz egy koldus, ki dalomra hallgat,
Ó kérlek, hagyj meg itt!...""

"Édenbe jutsz! - Fejed mámorba szédűl,
Annyi jutalmat kapsz ott!
Hóarcu hölgyek hófehér kezétűl
Nyersz kincset, rózsát, tapsot!..."
- ""Míg lesz egy árva, aki rejtve sír
Magányos bánatában,
Kinek dalom fájó sebére: ír,
E port tapodja lábam!...""

"De nincsen semmid! Foltos a ruhád!
Bolyongsz, mint egy kisértet!
Éhezve sorvadsz! - Őrült!... Jössz-e hát?
Hirnévre, rangra, - érted?!"
- ""Míg lesz kék mennybolt, messze láthatár,
Hűs erdők, vad hegyek...
Míg lesz a földön egy szabad madár -:
Szolgának nem megyek!...

Ady Endre - Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

A szép mámor


Merengek a tájon
A szép női bájon.
Mosolya, virága
A Dunának szép folyása.
A szép mámor melyet maga ámor
alkotott, a szép mámor.

A szép fénylő gyémánt
Engem ő mért bánt?
Őrzöm védem rég óta
Mutatni soha se hagyta.
Nekem legértékesebb ő
Gyémánt ékszerben tündöklő

Ha fénye elkopni látszana
Lelkem buzgón javítana
De, ha nem szép gyémánt volnál
Nem egy tündöklő tűzopál.
Hát lennél-e szép rózsaszál?

Mit a gyöngyöző víz éltet
Soha nem hullat levelet.
Vagy volnál szép madár
Szabadon száll s viszi az ár.
Él a szabadnak világnak
Segít kicsi madárkáknak.

Volnál-e szép gyönyörű táj?
Egy szép nő ami csupa báj!
Gyönyörű táj,virág,opál
Nincs szó mely konstatál.

Vagy volnál-e mennyei fény?
Örül neked minden lény
Megvilágít jót és rosszat
S én csodálom nagyon hosszat.

S hogyha éltető víz volnál
Innálak míg el nem fogynál.
Jó nektár ízű finom itóka
Melyet iszogat egy kis Manóka.

Erdő volnál ami másnak a lét
S Te adod másnak a felét.
Szerelmet nem oltó éhség
Vad megindító szépség
Ez mi gyötör engem
Nyugtalanítja lelkem.

Volnál-e a párom e világon?
Szeretném kérni a kezed bármi áron
Angyal vagy a menyből
Nem egy mesekönyvből.
Hatalmas glória s szárnyak
Ura vagy a nyárnak.

Ezt a "versikét" valamelyik történelem órán írtam még anno. Éppen borongós volt az idő és úgy éreztem írnom kell a pillanatnyi érzésről egy rövid kis verset. Én amúgy is jobban szeretek ilyen pici verseket összehozni, szóval fog még belőlük érkezni pár. :)

Pókháló szövedék, csillám mag,
Ezüstös suttogás, véres pad.
Hajnalfény lehelet, zúgó kép,
Sötét felhő hadak, dühös szél.

Érzed már a Föld
kínlódó
lélegzetét?

Beteg vagyok

Valami megváltozott, beteg vagyok,
A kósza, tétova tünetek furcsák…
Remegő gyomor, suttogó hangok,
Homályos tekintet, zavartság.

„Thrüpp-thrüpp, na, milyen?” 

Fölém boldog, lila füstöt ereget a bánat,
Az ég büdös-kék színe rózsaillatot áraszt.
Nem vagyok hozzászokva, ez a betegség új,
Fejemben minden gondolatot lelkemnek fúj.
 
„Thrüpp-thrüpp, na, milyet?”
 
Keserű eső, savanyú érzés, hangos gondolat,
Kék fű, zöld ég, kisszék, depresszív vakolat.
Boldogság doboza, bánat kalitkája, esőcsepp,
Örömmel mérgezett mosoly, mely élénkebb.
Almafabalta, papír és ceruza, pipacsvirág,
Hetek, hónapok, évek, remények, boldogság.
Távolság, kóros kor, cián, érzéketlen emberek,
Egy év, két év, nem létező évek… Félre beszélek…      
 
’Thrüpp-thrüpp, na, mi lesz?”
 
A bánat menekül, reménytelenül, majd visszajön,
Kezet fog a boldogsággal, hadat üzenve egymásnak.
Beteg vagyok? Talán, de mégsem járok láz-mezőkön.
A gondolataim egymásnak kifogásokat magyaráznak.
 
„Thrüpp-thrüpp, na, mentegetőzz csak!”
 
Az én hibám… vagy mégsem? Nem értem a felét sem.
Egy vagyok, egy bolond beteg, próbálok küzdeni, de ez…
Színes betegség… hátba támadt, mert nem figyeltem.  
Mint édes álom, mi nyakon vágott. Hol az út az ébredéshez?
 
„Thrüpp-thrüpp, na, csak ne hazudj!”
 
 Ez az édes álom nem is álom. Akkor minek ébredés? Passz…
Nem álom, nem is csoda. Mit akarok? Mi ez? Hol a válasz?
Beteg vagyok. Csilingelő, színes léptű, kristálycukor hangok,
Pillangószárnyon szálló üvegkék érzések, múlékony haragok,
Üres mozdulat, fakó mosoly, keserű ima, gyilkos remény,
Igaz hazugságok, hazug igazságok,  ez mind lélek bűntény.
Törött epres üvegpoharak, könnyszilánkok, szakadt gitárhúr...
 Zagyvaság! Már, a tünetek tiszták s ez nekem mindent elárul.
 
„Thrüpp-thrüpp, na, végül rájöttél.”
Baszki, szerelmes vagyok?