Sötét sugallat

 Üdvözlök mindenkit országunk egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb, nemzeti ünnepén. Az már biztosan feltűnt sokatoknak, hogy itt a Titkoson, ma egész nap a forradalom és szabadságharcról szóló témákban posztolunk, ettől én sem térek el, viszont én egy teljesen más kérdést fogok feszegetni ezzel kapcsolatban, ha nem is olyan rém cinikusan, mint ahogy az már tőlem megszokott, de oktató jelleggel biztosan.

Az 1848-49-es eseményeknek nagy szerepe volt abban, hogy nemzetiségi kérdés felszínre került az országban. Előtte a magyar elit látszólag tudomást sem vett a velük együtt élő etnikumokról. A szabadságharc fontos tapasztalata volt, hogy az akkori társadalom többsége nem repesett az örömtől, hogy a magyar lett a hivatalos nyelv, és annak, hogy a központi hatalom az országba került. A szlovák származású Kossuth viszont rádöbbent, hogy ahhoz, hogy országunk megszabaduljon a bécsi irányítástól, az etnikumok közt egy olyan megállapodás kell, hogy létre jöjjön, amitől mindenki magáénak érzi az országot!

A forradalom bukása után viszont ez a kérdés háttérbe szorult, egészen Eötvös miniszterségéig (1867) nem is jutott szóhoz. Ennek az egyszerű oka az, hogy a vagyonát a forradalom után „átmentő” elit, nem akart osztozni, a kissebségek képviselőivel, kvázi a nagy nehezen visszaszerzett hatalmukat nem voltak hajlandóak megosztani.

Egyébként a 1848-49-es forradalom ellen fordulók nagy többsége is valamilyen etnikumhoz tartozott, például szerbek, románok, szászok, akik az addig kivívott kiváltságaikat féltették a magyaroktól. Viszont a kisebbségek nem szálltak szembe a forradalommal (azt sem lehet mondani, hogy támogatták volna) és a jobbágyfelszabadítás pozitívan érintette őket!

A velünk élő nemzetiségek elképzelései, törekvései arra, hogy milyen szerepben és hogyan képzelik el magukat az országban:

(a fenti grafikon, az országban élő etnikumok arányát jelzi a Monarchiában)

Üdv, mindenkinek!

Bár hivatalosan még mindig takarékra vagyok állítva és a posztokat csak kicsiny szobámban írogatom, úgy döntöttem, hogy ezen jeles nap alkalmából visszanézek egy ünnepi poszt elejéig. Eme nap nemzeti jelképpé, a szabadság utáni vágy kifejezésévé vált és bár biztos vagyok benne, hogy más egyéb blogokon is tartanak majd megemlékezést a témával kapcsolatban, én egy kicsit más nézetből próbálok majd a következő sorokban hozzá nyúlni. Kérdezték már annak idején egy páran, hogy miért kerülöm a politika témát mint a forró kását. Nos, ennek egy roppant egyszerű megoldása van: azért, mert pár éve eldöntöttem, hogy a politikához soha többé, semmilyen formában nem kívánok csatlakozni, de még csak állást foglalni sem. Voltam én Jobbik delegált, gyerekek, két alkalommal is és nyerhettem úgymond ''bepillantást a színfalak mögé'' de mikor az ember azt látja, hogy az új párt amelybe annyi reményt fektettek, helyenként még a nagyon utált MSZP által is elnyomásra kerül, akkor ott egy kissé meginog az ember hite, és bizalma. Nincs nekem az ég világon semmi bajom a Jobbikkal de azt hiszem legközelebb kétszer is meggondolom majd, hogy elmenjek-e szavazni, avagy inkább otthonról kövessem végig az eseményeket. Anno ezrek skandálták Orbán és a Fidesz nevét, most pedig mi lett az egészből? Egyesek az új Gyurcsányt látják a miniszterelnökben, megint egyesek pedig pont Fletó nagy visszatéréséről susognak (bár ezt jobbára nyuggerek teszik, de ki tudja mit hoz a jövő…). Sosem jó az ami van, mert mindig található valami rossz amiben bele lehet kötni. Észre kéne már venni, hogy amíg ez a nép pártokra van osztva, addig itt senki sem várhat szebb jövőt. Talán némely anti-utópia is megvalósul majd, bár ezeket majd csak az unokáink fogják komolyabban megtapasztalni, mi addigra már régen hat láb mélyen leszünk. Egy kicsit talán elkanyarodtam a témától, akit nagyon érdekel, hogy merre felé tartunk, az olvassa el Orwell 1984 című regényét és sok mindenre választ kaphat. Most pedig stílszerűen, egy huszár vágással térjünk is vissza a témához.

Eddig komolyan mondom azt hittem, hogy a különböző adaptációk teljes elkúrása egy újfajta divat, de nem. Már régen is tudták, hogyan lehet a mozival totálisan szétbaszni az eredeti könyv varázsát. Mi sem példázza ezt jobban, mint az 1931-es „Dracula” film, Lugosi Bélával.

Még bő három hete közzétettem egy pályázatot. Majd miután senki nem reagált, meghirdettem még egyszer, hátha szegény kis puruttyáknak rossz a memóriája. De nem így volt, két hét után sem kaptam semmit. Így hát Vanson lecseszése ellenére is elkönyveltem, hogy az olvasóink egytől-egyig lusta faszok, és ezt kulturáltan meg is fogalmaztam legutóbbi pénteki posztomban.
Na de voltak, olyanok, akik időt és energiát nem sajnálva mégiscsak alkottak valamit, méghozzá nem is akármit. Eme két zseni név szerint Miavagyok és Csucsu1111 különleges ajándékot kap ma. Sajnos mivel kifutottak a (talán túlságosan is szűkre szabott) határidőből, így fasztortát már nem, állok neki sütögetni nekik, helyette kapnak valami sokkal tutibbat. Ismétlem, álljon példaképként mindenki előtt ez a két kis szorgos puruttya, akik terjedelmes irományát ma este olvashatjátok a pénteki olvasmányban. És mivel művük elég egészséges hosszúságúra sikeredett, így jobbnak láttam egy külön posztot szentelni a nyereményüknek.
Az ajándék pedig nem más, mint egy kedves kis dalocska, ami tartalmazza személyes köszönetnyilvánításom.
 

Szóval köszönöm szépen, vagy más néven: Arigatou Gozaimasu!

Az olvasmányuk ma estére várható, és mégegyszer köszönöm szépen....

Mindenki függ valamitől. Ezt a sort a Hiperkarma együttes énekelte nagy elánnal még úgy nagyjából 10 évvel ezelőtt (persze utána később koncerteken is, de ezt most hagyjuk). Én bevallom, hogy elég rendesen koffein függő vagyok, nálam a napi 2 kávé az alap (egy reggel, egy délután), ha pedig vizsgaidőszak van, avagy nem sikerülne rendesen kialudnom magam, akkor rendszerint élek a különféle energiaitalokkal is. Tudom, hogy hosszú távon borzasztó káros ez az egész dolog, de egyszerűen kell nekem és kész. Koffein bevitel nélkül csak egy két lábon járó zombi vagyok, a fejem is durván hasogat, a látásom sem tiszta és a reakcióidőm is jócskán vissza van esve. Úgyhogy ezek feljavítására szoktam reggelente kávézgatni és mikor már tényleg nem látok más megoldást, akkor 200 Ft-ért venni egy energiaitalt. Az ilyen nagyobb kiszerelésű termékeket, mint pölö a Monster inkább hanyagolom, mert egyrészt rohadt drágák, másrészt pedig ezeknek megvan az az áldásos hatása, hogy hiába van nekem mondjuk déltől d.u. 3-ig vizsgám, ha benyomok előtte egy Monster-t, akkor ziher, hogy este egy másodpercet nem fogok tudni aludni, csak forgolódom az ágyamban jobbra-balra. Ha leviszitek a kurzort jobbra a Windows beépített órájára és vártok néhány tizedmásodpercet, akkor konstatálhatjátok, hogy – a felugró kis fülecske szerint is – bizony 2012 van és bizony a nagyapádnak, meg a maminak ez már a jövő kapuja. Csak éppen az aranykeretek hiányoznak róla, meg a díszítések – szimpla kovácsoltvas az egész. De legalább jó nagy. Megállíthatatlanul tör előre a technikai fejlődés. 3D tévék, Ipad-ek, Playstation Vita kézikonzolok, meg még ki tudja hány ezer remek újdonság kerül piacra manapság. Én már követni sem tudom. Már arra sincs időm, hogy leálljak és elmélázzak a napfelkeltében. Rohanok ide, rohanok oda. Megírom ezt, beadom azt. Plusz még a magánélet, a szakmai felkészítések, és az írás, amellyel ebben az évben szeretnék/szeretnénk (mert a többi szerkesztőről is szó van ám) továbblépni a ranglétra következő fokára – azaz végre nyomtatott formában is megjelenni. Egyáltalán nem annyira nehéz, mint amennyire elsőre hangzik. Főleg ha az ember nem egyedül vág neki. De egy kicsit eltértem a tárgytól. Tehát az energiaitalok. Ezek a termékek is szépen beépültek a mindennapi életbe, már majdnem szerves részét képezik a napi rutinnak. Sokszor látok reggelente diákokat Hell, avagy Watt energiaitallal a kezükben. De a vicc az, hogy néha pont az én kezemben is ott figyel a kis italos dobozka. Ezer másik példát hozhattam volna most a különféle függőségekre, például ott van az alkoholfüggőség (erről nem igazán tudnék mit írni...), és persze a drogfüggőség is (erről már annál inkább...) de a játék, és szexfüggőség mellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az extrémebb kategóriákat már ne is említsem. Mindre találhatunk példát a mai világban, sokszor messzire sem kell mennünk értük. De ezekről majd tényleg csak a megfelelő időben, a megfelelő posztban. Nézzünk inkább pár hivatalos információt arról, hogy miket is nyelsz Te le amikor benyomsz egy energiaitalt, mondjuk egy fontos szigorlat előtt:

A fő összetevői ezeknek az italoknak, a cukor és a koffein. A koffein megakadályozza az adenozin hatását, – ez egy agyi vegyület, az alvásban vesz részt – ami azt okozza, hogy a neuronok folyamatosan dolgoznak az agyban. A szervezet azt gondolja, hogy vészhelyzetben van, így az agyalapi mirigy, az adrenalin felszabadítása által, elindítja a szervezet ''küzdj vagy menekülj'' reakcióit. Ezek a hormonok felgyorsítják a szívverést és kitágítják a pupillát. Ez okozza a máj extra cukor kibocsátását a véráramba, energiaként. A koffein hatással van a dopamin szintjére is, amely az agy, ’öröm’ központjáért felelős vegyület. És mindezen fizikai reakciók miatt érzed úgy, mintha több energiád lenne. Más egyéb összetevők:

• Ephedrine – Egy élénkítő szer, ami a központi idegrendszeren dolgozik. Ez gyakori összetevője a súlycsökkentő- és duzzanatcsökkentő termékeknek, de vannak aggasztó hatásai a szívre.
• Taurin – a szervezet által termelt természetes aminosav, amely segít szabályozni a szívverést és az izom összehúzódásokat. Számos egészségügyi szakértő nem biztos abban, hogy milyen hatása is van ital adalékként (és a hír, miszerint a taurin a bika heréjéből származik, hamis).
• Ginseng – Ez a gyökér, a hiedelmek szerint, több gyógyászati tulajdonsággal rendelkezik, ideértve a stressz csökkentő- és az energianövelő hatását.
• B-vitaminok – A vitaminok azon csoportja, amely a cukrot energiává alakítja át és javítja az izomtónusokat.
• Guarana magvak – Stimuláns, amely Venezuelában és Brazíliában őshonos kis cserjétől származik.
• Karnitin – aminosav, amely a zsírsavak anyagcseréjében játszik szerepet.
• Kreatin – szerves sav, amely az izom összehúzódások energia ellátásában segít.
• Inozitol – A B vitamin komplexum egy tagja (önmagában nem vitamin, mert az emberi szervezet elő tudja állítani), amely segít a sejten belüli üzenettovábbításban.
• Ginkgo biloba – A ginkgo biloba fa magjából készül, amely fejleszti a memóriát.

Hát bezony nincs. Itt a pályázat vége, és a postaládánk üres. Kicsit szomorú vagyok, habár csalódott nem, mert nem vártam többet. Én sem küldtem volna a ti helyetekben. Ugyanakkor ennek fényében nem sok értelme volt/van/lesz az ilyenfajta pályázatoknak. Így a közeljövőben ne is számítsatok több ilyen jellegű kezdeményezésre tőlem. Senki ne vegye ezt lecseszésnek, vagy, hogy esetleg megsértődtem, szó sincs erről. Csak tudatom a tényeket. Ha a főblogon lennénk, nem egy kultúroldalon, akkor most elküldenék mindenkit a faszba, és azt mondanám, most büntiből nincs esti olvasmány egy hónapig. Ez azonban elég gyenge kifogás volna, és így is lassan egy hónapja nem írtam értékelhető posztot, amiért elnézést kérek szerkesztőtársaimtól és a kedves olvasóktól. Mindettől függetlenül saját ígéretemet megtartom, és jövő héten ugyanitt, ugyanekkor megtudhatjátok mi történt Julien atyával. És márciusban, ha minden jól megy, folytatom a jól megszokott olvasmányt, vagy legalábbis másodikán kiteszek egy újabb részt. Nem áltatom sem magam, sem titeket azzal, hogy 100%-ig megint lesz minden héten Kálmán-buli. Azt viszont megígérhetem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
Csak ennyi. Köszönöm.

Na de azért esti dalocskát kaptok. Mert a jó zenét szeressük, akárcsak az olvasókat akkor is, ha lusta faszok!

Ez egy marhaság. Poszt vége. Najó, azért nem itt lesz rögvest a poszt vége de elöljáróban leszögeznék annyit, hogy szerintem elég nagy baromság ez az egész Amerikából áthozott Valentin-napos dolog. Most itt pontosabban arra gondolok, hogy ezt a napot kiáltották ki a szerelem ünnepének. Nekem ne mondja már meg egy amcsi ünnep, hogy mikor szeressem jobban a páromat a megszokottnál. Egyáltalán, miért kellett ennek az egésznek egy külön napot kitalálni? Nem igazán értem amúgy, hogy kishaznák miért vesz át egyre több ünnepet más kultúrákból. Gondoljunk csak a Halloween-re. Elmentem októberben egy újságos előtt és azt láttam, hogy minden egyes női lapban valamivel utalnak a Halloween ünnepére. Lehetett felhívás töklámpás készítésére, az ünnep eredetét firtató cikk, avagy csupán az alkalomhoz illő öltözék kiválasztására pár boszorkányosan (bocs...) jó tipp. Fülem ketté állt. Meglátjátok, lesz még itt olyan, hogy a kibebaszott Hálaadást is meg fogjuk ülni és csoportos pulykahús osztogatás lesz a Kossuth téren. Ergo az én véleményem az, hogy tök felesleges ez az egész Valentin-nap, még akkor is, ha ebben a mai felgyorsult világban az embernek alig jut ideje a szeretteire. Mindig nyílik arra alkalom, hogy elmondjuk valakinek, hogy mennyire szeretjük – nem kell ezt naphoz kötni. Azonban ha Te mégis szívesen olvasnál még a Valentin-napról, akkor most helyezkedj el kényelmesen és akár kezdheted is:

Ki volt Valentin? Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Az egyik könyvben azt olvashatjuk, hogy két Valentin volt, kiknek történetéből egy legenda született, mások vitatják, hogy ketten lettek volna, egyes források viszont három Valentinről beszélnek. 

Íme néhány a különböző történetekből:
                                                               
Valentin római pap volt, aki Claudius császár üldöztetése alatt vértanúként halt meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben. Valentin Terni püspöke volt, aki Rómában halt meg vértanúként. Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. Amíg börtönben volt a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlekbenneteket!" 

Egy másik történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket. Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. A börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával, aki vak volt. Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod... Így vált ez az üzenet világszerte is ismertté. 

A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.

Manapság ezt nem tanítják az iskolákban. Sokak nem is tudják, hogy 1945. február 11-én. 17 óra 50 perckor Karl Pfeffer-Wildenbruch rádióüzenetet adott a várban védekező magyar illetve német katonáknak a kitörésre.
Ezt az eseményt könnyen lehet párhuzamba állítani az egri hősök tettével, a nándorfehérvári diadallal, a 300 spártaival a Thermopülai-szorosban, de leginkább a szigetvári kitöréssel, ahol egy kis létszámú fennmaradó erő utolsó csepp véréig küzdött.

Belülről feszít szét
a némaság.
A kényszer csend,
mert senki sem hallgat meg,
Mikor szóra nyílna
a szám.
A fülek süketté válnak, s
nem bírom már.

Elmém bomlik, s
lelkem könnyezve ordít,
s bár hangját csak
én hallom... a koponyám
már szétreped...
S a fájdalom egyre mélyebb
és feneketlen, mint az a csatorna régen

S tőlem ne várja senki,
hogy szavaim csengjenek vidáman,
mint kis madárkák hangja,
ebben a rothadó, remegő világban...

Az emberek őrültek,
felbomlott a rend...
az elme...

Béke van, de hol az ész?
Ez lesz tán tényleg a vég?

"Emberek vannak, de nincs emberiség..."
Az ember kiszáll, a Föld utazik tovább...

Félreértések elkerülése végett már az irományom elején tisztázni szeretném, hogy saját gondolatokat írtam le, de igyekeztem a lehető legtöbb nézőpontból közelíteni a téma felé, éppen emiatt kissé zavaros itt-ott, ezért elnézést kérek, próbáltam érthetően fogalmazni. Nem kívánok okoskodni csak véleményt közlök és a végén vázolok valamit, ami a leginkább hasonlíthat egy „megoldásra”. Tudom, hogy hiányos az írásom, de sajnos ahhoz, hogy teljes legyen, ahhoz könyvet kéne írnom, és nem cikket ( lehet majd eljön az a pillanat is. :)) De kezdjünk neki...

Az ember alapvetően ösztönös lényből lett gondolkozó, majd lassan morális lény (ha maradunk a klasszikus fejlődéstörténetnél). Pont nem rég olvastam egy cikket arról, hogy az emberekbe genetikailag van belekódolva a hűtlenség. A természet mondhatni az fajfenntartásra találta ki az ösztönöket és az ember hiába emelkedett ki az állatok közül, az ösztönei megamaradtak, habár igyekszik elnyomni őket. A történelem során csak úgy váltogatták egymást az olyan korszakok, amikben próbálták eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem és valahogy mindig valamilyen szélsőségbe csapott át a dolog, bár most a történelembe nem mennék bele, hiszen ezzel a témával (szexualitás) kapcsolatban csak a görög és a múltszázadforduló idejét ismerem kellően ahhoz, hogy beszéljek is róla. De ezekről majd egy másik posztban. :)

Visszakanyarodva a lényegre… nézzük csak a jelent. A múlt évszázadban lementek a feminista, szexuális szabadság mozgalmak meg miegyéb és most hol tartunk? Azt hinnénk, hogy egyre több a könnyűvérű nőcske és a csak mézescsuporra hajtó vadkan… de muszáj ellentmondanom. Ez nem így van. Ez mindig is így volt. A szexualitás az ember hajnalától kezdve az egyik meghatározó erő a fejlődésünkben… Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy mi az erkölcstelenség és mi az erkölcsös ahhoz nagyon sok minden mást is meg kell vizsgálnunk. A férfiak már kezdetektől egyértelműnek tartották és azóta is vállalják, hogy nekik igenis fontos a szex, joguk van hozzá, ők a faj fenntartói, ez a dolguk. A nők oldaláról ez már nem volt mindig olyan szórakoztató, de(!) ők is emberek, ők is ugyanolyan ösztönökkel vannak „megáldva”, mint a férfiak és valahogy ők mégsem kapják meg ugyanazt a jogot, mint az erősebbik nem.

Régen a nőket… nem is, lányokat már 14-16 évesen férjhez adták (és fogadni mernék, hogy már előtte oktatgatták is őket, mit hogyan). Ma ez a társadalom szemében bűn, erkölcstelenség, undorító. Én magam se helyeslem, ha egy ennyire fiatal lány akar szexuális élményekhez jutni, de ha belegondolunk… nem hiába kezdődik a menstruáció is már 13-14 éves korban (esetleg előbb). Amire ki akarok lyukadni… egy nő nem feltétlenül kurva, azért mert szereti a szexet.

Üdv! 

Lenni én Janie Pinsky írni itt meg első poszt. Remélni fogadni Ti szeretettel, de legalább sarkos véleménnyel! Na a hülyeséget félretéve, üdvözlök mindenkit, ez az első posztom itt, mondhatni még tanulom a helyi rendszert. Amennyit tudni kell rólam, az pusztán annyi, hogy eszméletlen kritikus vénával jöttem a világra. Időnként lehet kicsit megbotránkoztató és bántó tudok lenni olyankor, kérlek paradicsom hajigálással jelezzétek az észrevételt! Az első ide szóló írásom a nők jelenlegi megítéléséről készült.

Mégis mi teszi nővé a nőt? Merült fel bennem a kérdés, miután a sokadik cikket is elolvastam a témában. Találkoztam tipikus női magazinba való írással, miszerint a mai nő, csinos, intelligens, szorult belé némi karrierista hajlam, ja és már majdnem elfelejtettem, mindezek mellett bámulatos háziasszony. Ha most egy kicsit hagyjuk elszabadulni a fantáziánkat, nagyjából szirupos - cukormázas álomnak tűnik. Ugye?

A valóság ennél jóval kiábrándítóbb. Hiszen sok nő vallja, (már ha nevezhetem valóban Nőnek) hogy a külső a legfontosabb, persze belső értékek is, de ha arra kéred, nevezzen meg legalább hármat amiért, értékesnek tartja magát, hamarabb elakad, mint fűben a roller.

Nem tudom sajnos levezetni pontosan a folyamatot, ami ide vezetett, de a sokat emlegetett média, talán a legfőbb mumus a dologban. A nőt már értékes lényként mutatják be, hanem árú cikként. Nem más már sok esetben csak egy csinos pofi, amitől még a macska alom is kelendőbb. Egy ikon, amivel a divattervezők őrült kreációit is ellehet passzolni, hiszen világszerte nők millióiban ébred hibásan a gondolat, hogy ettől lesznek vonzóak. Na és persze, nem utolsó sorban a szex ipar kiemelkedő szimbóluma. A mindenre kapható, ledér, sokszor ostoba, de annál bevállalósabb ’Csaj’. Ezek mellett, a legújabb botrány, hogy mindezt a pubertásba éppen belépő ’Kislányok’ igyekszenek elsajátítani, hiszen a média élén a Viva tv –vel, MTV-vel ami már jó pár éve masszívan a tinik uralmát hirdeti. Tini sztárok, terhes tinik, tini lotyók, hadd ne soroljam tovább.

A fent elsoroltakból következik az a kép, amit ma, már mindannyiunk ismer. Amikor elmegyünk az utcán egy horda kiscsaj mellett, aminek minden egyes tagja bokáig vakolva – dekoltáltan, füstöt eregetve vihog, egy kis alkoholtól. Felmerül bennem a kérdés, hogy ezekből így mi lesz? Vagy van-e komolyabb életcéljuk annál, hogy a hétvégi partin hányan vágják gerincre, meg természetesen, hogy erről megfelelő képek készülnek-e, amit majd megoszthat a nagyvilággal?

Amikor kénytelen vagyok egy – egy ilyen lánnyal két szót váltani, már szabályosan kaparom a falat attól a naivitással kevert ostobaságtól, amit áraszt magából. A legnagyobb favoritom, hogy mégis igyekeznek ’érzelmes – érző lények’ maradni. Itt gondolok arra, amikor kép kommentként annyit kap, valami szakad ötvenestől, hogy ’Megb*sználak…….’ Ugye akkor jön a sírás, hogy mégis miért, miért csak a szexre kellek a férfiaknak, hiszen én igazán szeretetre méltó nő vagyok! Persze, szeretetre méltó…

Sejtésem szerint, a többség nincs tisztában azzal, hogy egészen pontosan mit sugall a környezete felé, de ha felvilágosítanám arról, hogy ezzel csak kirámolja magát a piacra húsnak, pislogna rám, mint hal a szatyorban. A környezet pedig idomul, így hódítottak egyre nagyobb teret maguknak a pedofilok, és így veszíti el lassan az összes megbecsülését a női nem. Az eszményi nő már – már mesébe illő fogalom. Természetesen akadnak kivételek, de egyre kevesebb van belőlük. Így amikor egy - egy tuskóbb hím kijelenti, hogy minden nő k*rva, bár felhördülünk és verjük a nyálunkat, hogy ez nincs így, de a környezetünkben körül pillantva már nem is érezzük teljesen jogtalannak a fenti mondatot. (Itt elnézést kérek a kivételt alkotó asszonyoktól, nőktől, lányoktól, ismeritek, akinek nem inge..)

Összegzésként, csak egy kis értetlenkedést tartogatok még nektek. Személyes véleményem már elolvashattátok, most már csak arra lennék kíváncsi, hogy mégis mikor lesz ennek vége? Mikor ébrednek rá a nők, hogy nem a külső és a média által sugallt ideálok, az igazi értékmérők? Egyáltalán ebben a beteg világban, kinek van még életképes elképzelése arról, milyen is agy igazi ízig-vérig Nő, tudjátok az a nagy betűs fajta.

Ennyi lett volna, lehet megkövezni, de kérlek, a malomkőre előtte vésd fel a véleményed!

A Misa Digital Instruments nevű cég, egy újfajta hangszerrel állt elő. Mégpedig egy digitális gitárral. Ez a hangszer 24 érintővel rendelkezik a griffen, és húrok helyett egy Touchscreen-en kell megoldani a pengetést. Az egész egy Gento Linuxot futtató MIDI kontroller, és bármilyen MIDI bemenettel rendelkező hangszerhez hozzáköthető. Valamint tölthetünk fel rá különböző effekteket.
A zenész társadalom véleménye erősen megoszlik az új hangszerről. A legtöbb gitáros (köztük én is) elképzelhetetlennek tartja, hogy digitális gitárral játszon. Lehet, hogy tökéletesen átadja az igazi gitár hangját, de akkor sem olyan, mint valódi húrokat lefogni, és azokat pengetni.
 

A SOPA, azaz Stop Online Piracy Act, egy egész Európát behálózó cenzúra rendszer lett volna, amely látszólag arra írányult, hogy megfékezze az internetes kalózkodást. A tervezet vitára bocsájtása előtt kiszivárgott információk szerint, ez egy olyan példátlan cenzúra alá helyezte volna Európában –majd később az egész világon- , hogy a legtöbb torrent oldal és a különböző blogok, mint pl. a miénk, elérhetetlenné váltak volna.

Ez a poszt eredetileg az Agyiszint blogra készült, még röviddel a Titkos Ellenállás megszületése előtt. Ott azonban cseszték kitenni, talán nem ütötte meg ama bizonyos szintet. Ugyanakkor a múltkori politikai posztom megmutatta, hogy szerencsére van igény az Okami-féle, meglehetősen ironikus társadalomkritikáknak. Éppen ezért fogadjátok szeretettel most következő írásomat, ami (eredetéből értetődően), az Agyiszint főszereplőiről szól (ja, és megint kaptok egy adag Alvint, mert azt szeressük):

Ebben a posztban, mint azt a cím is mutatja, egy rövid kis okfejtést fogok véghezvinni. Nemrégiben az RTL klubbon futott egy X-faktor nevű tehetségkutató műsor.

Elkezdem az alapoktól, mert tudom, hogy van aki nem néz tévét és fogalma sincsen mi is az amiről én itt most hadoválok. Na, szóval ez egy énekes tehetségkutató műsor volt, már vége van ennek a szériának és az én véleményem az, hogy a csatornán ez volt a leg színvonalasabb műsor, valóban voltak benne igazi tehetségek.

Ez a műsor úgy zajlik, hogy jönnek a versenyzők sorba, előadják a dalaikat, a zsűri értékel és a végén a két leg kevesebb szavazatot kapott versenyző párbajban dönti el, hogy ki jusson tovább, természetesen a zsűri is beleszól, de általában a nézők döntik el, hogy ki jusson tovább…

Volt egy adás aminek a végén Tarány Tamás és Muri Enikő párbajoztak, egyébként a két legjobb versenyző volt, akik nézték a versenyt, mind ezt állították.

A végén Tarány Tamás esett ki a versenyből és én a barátnőmmel vitatkoztam ezen, hogy miért eshetett Ő ki mikor valóbban átlagon felüli tehetsége volt.

Szerintem az ilyen versenyek azért igazságtalanok, mert egyáltalán nem azok párbajoznak, akiknek valóban kéne, hiszen, ha a kettő legrosszabb versenyző párbajozik a műsor végén –ami nem mellesleg este 11 körül van- mégis ki nézné meg a verseny végét?
Szerintem senki! És az bizony nem jó a csatornának, ezért a végén megpárbajoztatják a két legjobbat, vagy csak egy közönség kedvencet és marad a nézettség, nem lesz holt idő, amikor kevés néző van!

Ez a verseny vége felé, mikor már kevés a versenyző egyre nehezebb feladat és nyilván több szakember eldönti ki jobban eladható és ki kevésbe, majd ez alapján eldöntik, ki jut tovább!

Ez egyrészről kibaszás a versenyzőkkel és kibaszás a nézőkkel szemben is, hiszen csak látszólag dönt a néző, valójában nincsen semmi beleszólása a dolgokba! Szomorú, hogy ilyen módszerekkel választják ki győzteseket és, hogy neves művészek nevüket adják e fajta parasztvakításhoz!

Neked mi a véleményed?

(Egyébként nem volt rossz énekes!)

Először is szeretnék valamit leszögezni. Én NEM vagyok jártas/érdekelt a politikában. NEM szimpatizálok egy párttal sem úgyis mindegyik csak lopni tud. És mindenek előtt NEM kívánom senki politikai nézeteit sérteni, vagy bármilyen módon befolyásolni. Ha pedig valami antiszociális puruttya állat az én posztom hatására fog terrorcselekményt vagy merényletet elkövetni a parlament és/vagy annak dolgozói ellen, azért a fent leírt pontok függvényében NEM áll módomban felelősséget vállalni. Csak leírom saját - mondhatni fantasy kategóriás - gondolataimat a mai magyar kormány helyzetéről, természetesen független laikusként.

Köszönöm!

A szerelem megőrjít, és ostobává tesz. A szerelmes nem büszke, nem méltóságteljes. A szerelmes ösztönös, mint egy állat. Ha elfojtod az állatot, szétmarcangol és megesz. Belehalsz. A szerelmes eldobna mindent a szerelméért, nincs igazán semmi, ami visszatartsa... A szerelem vak és nem irányítható. A szerelem erő, ami felemelhet az egekig, de letaszíthat a föld alá is.