Ma egy rövidke kis történettel jelentkezem, de remélem elnyeri mindenki tetszését. Eredetileg a főblogra szántam, tehát elképzelhető, hogy ott is meg fog jelenni, szóval kéretik nem vótmááározni...
Kis mese a fővezérről
Anglia, a "világ műhelye"
Anglia a 18. század végén már vezető szerepet töltött be a világkereskedelemben. Az ipari forradalom szülőhazájában, Angliában a gőzgép hatására tudományos felfedezések, találmányok sora született. Anglia kihasználta földrajzi helyzetét, hiszen szigetország volt és a tengeri utak mentén helyezkedett el. Kiaknázta a gyarmatbirodalma természeti kincseiből származó előnyöket. Angliában (az anyaországban) nagy mennyiségben bányásztak vasércet és szenet. Az iparban dolgozók, a munkástól a mérnökökig, jól képzettek voltak. Így lett Anglia a "világ műhelye", s termékeivel a 19- század második felében már uralta a világkereskedelmet. Az angol gyarmatok terjeszkedésével a Föld jelentős részén elterjedt az angol nyelv.
A viktoriánus korszak
Angliában 1848-ban nem volt forradalom. A korábban kialakult politikai rendszer tartósnak bizonyult. A folyamatosságot Viktória királynő (1837-1901) 64 éven át tartó uralma teremtette meg. A kormányzást az úgynevezett "viktoriánus korban" az arisztokraták és a középosztály tagjai gyakorolták. A két régi pártot - a torykat és a whigeket - ettől az időtől kezdve nevezik konzervatívoknak, illetve liberálisoknak. A parlamentben a döntéseket az alsóházban hozták, itt vívta szócsatáit a két párt. A polgári állam az új jogrendre, a szervezett oktatásra, az egyre több emberre kiterjedő egészségügyre és a közbiztonságra épült.
Viktória királynő
A Napóleon utáni Franciaország
Európa 1848-as forradalmai Észak-Itáliából indultak ki, s ahol kirobbantak, ott változást, fejlődést hoztak. Franciaországban viszont éppen ellenkező folyamata bontakozott ki. Az 1848 júniusi párizsi munkásfelkelés leverése után sokan úgy vélték, hogy a tömegek féken tartásához erős kézre van szükség, Ezért választották meg 1848-ban Louis (lui) Bonapartét nagy fölénnyel köztársasági elnökké. A nagy Napóleon "kis unokaöccse" 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. Franciaországban működött a parlamenti rendszer, érvényben volt az általános választójog, a szólás- és sajtószabadság. A császár azonban teljhatalmat gyakorolt, aminek eredményeképpen a rendőrség mindent ellenőrzött. III. Napóleon támogatta az európai nemzetállamok életre keltését, s mindent elkövetett, hogy feltámassza a francia nemzeti dicsőséget. Egyidejűleg támogatta a kapitalizmus fejlődését is. Különös figyelemmel fordult Indokína felé, mert meglátta a térségben a gazdag gyarmatot. Így tekintett az észak-afrikai Algériára is. Mindkét térségben megjelentek a hódító francia katonák. A 19. században a francia vasúthálózat a hatszorosára nőtt. Új lendületet vett az ipari termelés, sokféle szénbányákat nyitottak. Egyre több bank alakult. A kereskedelmi hálózat kiterjedt az egész országra. Párizs lakossága 2 millióra növekedett. A főváros III. Napóleon korában nyerte el mai arculatát. Ekkor épültek a sugárutak, a palotasorok. Elkészült a királyi palota - amely ma s Louvre (luvr) Múzeumnak ad otthont - és a város egyik ékessége, az Opéra (az operaház). Az emberek, mintha be akarták volna pótolni az eddig elmulasztottakat, vásároltak, s újra szórakozóhelyekre jártak. Franciaországban kialakult a tőkések világa, a kapitalizmus.
III. Napóleon
A játék nagyon egyszerű. A blog olvasóival közösen kreálunk egy történetet, úgy, hogy mindenki csak HÁROM (3) szót ír hozzászólásonként. A téma kötetlen, egy a szabály, kommentenként csak három szó engedélyezett. Aki többet ír, annak a kommentjét töröljük, mert geczi cheater érvénytelenül játszik. Na akkor vágjunk csak bele, én kezdem:
"Volt egyszer egy...
A japán fegyverletétel után Leckie, felépülve sebesüléséből, elhagyja a katonai kórházat és hazatér. Sledge is úton van Alabamába, hogy újra a családja körében legyen, és találkozzon a régi barátjával, Sid Phillipsszel. Lena ellátogat Basilone otthonába, ahol megható találkozásban van része a férfi családjával. Leckie gyorsan megszokja a háború utáni életet, folytatja a régi munkáját, és új kapcsolatba kezd. Ám ami Sledge-et illeti, a férfi maga sem tudja, hogyan élhette túl látszólag sértetlenül a háborút. Neki több időre lesz szüksége, hogy feldolgozza a hadszíntéren történteket.
Az utóbbi időben nem nagyon adtam életjelet magamról, és az olvasmányok is rendre elmaradtak. Pontosabban két alkalommal rendkívüli ünnepi posztok miatt, egyszer műszaki okokra hivatkozva (amikor ugye nem volt puruttya) és egyszer pedig szimpla lustaságból. Ha még nem állok bukásra matekból, akkor bizony már kerek egy hónapja nincs pénteki borzongás. Hű, ez aztán nem mondom, elég sok, magam is megdöbbenek, ahogy ezt így leírva látom magam előtt. Nem tudok elégszer elnézést és türelmet kérni, nálam sajnos többé-kevésbé hosszadalmas folyamat, amíg a fejemből kipattanó ötlet eljut az itt olvasható posztig. Viszont, hogy mindenki örüljön, ismét visszahoztam Kálmán beteges éjszakai kalandját, és egy (remélhetőleg) izgalmas csavarral kívánom kicsit más mederbe terelni a történet folyamát. Na de nem is értem mit beszélek még, mikor már rég olvasnia kellene mindenkinek. Aki nem tudja ki az a Kálmán, az gyorsan kezdje el eme novellasorozatot, melynek összes eddigi részét ITT találja. A többieknek pedig jó szórakozást kívánok.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Az első számú tengerészgyalogos hadosztály több mint egy hónapig harcolt Okinawa szigetén. Ezután Sledge és egysége azt a parancsot kapják, hogy segítsenek az egyik szárazföldi hadosztálynak, amely a sziget legerősebben védett japán állását próbálja bevenni - eddig eredménytelenül. Az embertelen körülmények és a japán civilek tömeges jelenléte miatti erkölcsi aggályok hatalmas lelki terhet jelentenek a katonák számára. Az öldöklő küzdelem Sledge - és tengerészgyalogos társai - fizikai és a lelki tűrőképességének határait feszegeti.
Basilone-nak elege van a háborús kötvényekkel való kampányolásból. Meggyőzi feletteseit, hogy engedjék meg neki, hogy részt vegyen a bevetésre készülő egységek kiképzésében. A Pendleton Táborba helyezik, ahol mindent elsöprő románcba bonyolódik a kezdetben vonakodó katonanővel, Lena Riggivel. Jól tudják, hogy nincs túl sok idejük, hiszen Basilone hamarosan visszatér az egységéhez. A tengerészgyalogosok támadási célpontja ezúttal a stratégiai fontosságú Iwo Dzsima szigete. Elfoglalásával megnyílik az út Japán felé.
Tovább folytatódik a Holtpont-hadművelet, melynek célja Peleliu elfoglalása. A tengerészgyalogosoknak minden egyes négyzetméterért meg kell küzdeniük, miközben az ellenség eltökélt szándéka, hogy az utolsó emberig kitart. Sledge-et megviseli az egyik nagyra becsült vezetőjük halála, csakúgy, mint a mindkét oldalon tapasztalható, elképzelhetetlen barbárság. A katona a lelki összeomlás határán áll. A csata végül majdnem két hónapig tart, és bár küldetésüket teljesítik, az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek. A tengerészgyalogosok visszatérnek Pavavura, de Peleliu után már semmi sem olyan, mint régen.
A négynaposra tervezett hadjárat megfeneklik Peleliu szigetén. A japánok szívósan védik a jól fedett állásaikat, miközben meglepetésszerű ellentámadásokat indítanak. Sledge, Leckie és a többi tengerészgyalogos nem csak a szívós japánokkal küzd, a fojtogató hőség és az ivóvíz hiánya is nehezíti a támadók dolgát a Peleliu légibázis elfoglalásában. Az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek, a sebesültek között van Leckie is. Fegyvertársaival együtt elszállítják a szigetről. Sledge szemtanúja a sokkoló igazságnak, mire nem képes az ember a túlélés érdekében, hogy azután másnap folytassa a harcot.
Basilone egyre nagyobb hírnévre tesz szert, ahogy az országot járja a háborús kötvények népszerűsítése érdekében. Az 5. tengerészgyalogos hadosztály tagjaként Sledge Pavuvu szigetén újra találkozik az első számú tengerészgyalogos hadosztálynál szolgáló barátaival, Phillipsszel és Leckie-vel. Az első hadosztályt a Palau szigetországhoz tartozó Peleliu szigeténél vetik be, hogy elfoglalják az ottani légibázist. A partraszállás során Sledge először kap ízelítőt a japánok elleni küzdelemből. A helyzet nem egyszerű, a japánok ugyanis a sziget terepadottságait kihasználva erős ellenállást fejtenek ki
Sledge álma valóra válik, besorozzák a tengerészgyalogosokhoz. Az Elliott Táborban készítik fel őt és társait a harcra. Az első számú tengerészgyalogos hadosztályt a japán megszállás alatt lévő Új-Britannia szigetén, Cape Gloucesternél vetik be. Leckie-nek és bajtársainak nemcsak a végsőkig kitartó japánokkal, hanem egy még fenyegetőbb ellenféllel, a dzsungellel is meg kell küzdeniük. Túlélve Gloucestert és az Isten háta mögötti Pavuvu szigetén folyó harcokat, Leckie-n a háború fizikai és mentális hatásai kezdenek megmutatkozni. A közeli Banikára küldik kórházba, pszichiátriai megfigyelésre.
A négy hónapos guadalcanali megpróbáltatás után a fizikailag és lelkileg legyengült Leckie, Basilone és a bajtársaik az ausztráliai Melbourne-ben pihenik ki fáradalmaikat. A lakosság üdvrivalgással fogadja őket, és Ausztrália megmentőiként tekintenek rájuk. Míg társai szórakoznak, Leckie egy ausztrál nővel és görög származású családjával kerül szorosabb kapcsolatba. Eközben Basilone bátorságáért megkapja a legmagasabb katonai kitüntetést, a Kongresszusi Érdemérmet. Az őrmestert felkérik, hogy térjen vissza Amerikába, és jelenlétével támogassa az amerikai háborús kötvények eladását.
Guadalcanal szigete fontos az amerikai hadvezetés számára, elfoglalásával ugyanis megfelelő bázishoz jutnának a további támadáshoz. A szigeten azonban elkeseredett harcok bontakoznak ki. Basilone és a 7. tengerészgyalogos hadosztály Guadalcanal szigetére érkezik, velük erősítik meg a harcokban meggyengült első hadosztályt, melyben Leckie is harcol. Feladatuk az utánpótlás szempontjából kiemelkedően fontos repülőtér védelme. Basilone kulcsszerepet játszik az éjszakai japán támadás visszaverésében, ám a küzdelem nem múlik el nyomtalanul számára. A négy hónapig tartó harc után a kimerült első hadosztályt kivonják a szigetről.
Régebbi olvasók emlékezhetnek, hogy egyszer még régebben elkezdtem péntekenként az Elit alakulat című 10 részes sorozatot kitenni az oldalra. Hol feltöltötték, hol letörölték, ezért aztán nem is tudtam befejezni. 2010-ben az HBO legyártotta második minisorozatát ha lehet így hívni, mely a "hős alakulat" címet kapta. A történetbe 1941 December hetedike után kapcsolódunk be, amikor az USA belép a második világháborúba. Abban a reményben kezdem el átadni az olvasóknak ( ebben az esetben a nézőknek ) az első részt, hogy sikeresen a végére érünk. Remélem tetszeni fog, és kellemes kikapcsolódás lesz mindenkinek aki erre az 50 percre minket választ. természetesen szinkronosan élvezhetitek a részeket.
A trailer:
rendező: Timothy Van Patten, David Nutter, Carl Franklin, Jeremy Podeswa
forgatókönyvíró: Laurence Andries, Michelle Ashford, George Pelecanos
operatőr: Remi Adefarasin, Stephen F. Windon
zene: Blake Neely, Geoff Zanelli
producer: Todd London, Cherylanne Martin
executive producer: Steven Spielberg, Tom Hanks
vágó: Alan Cody, Marta Evry, Edward A. Warschilka
szereplők:
James Badge Dale (Robert Leckie)
Joseph Mazzello (Eugene)
Jon Seda (John Basilone őrmester)
Scott Gibson (Haldane kapitány)
Richard Davine (Marine)
Linda Cropper (Mary Frank Sledge)
Anna Torv (Virginia Grey)
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
A Nemzeti dal lelkesítő induló és versbe foglalt, mozgósító erejű kiáltvány a nemzethez. Már a versfelütésben testet ölt a legfontosabb gondolat: "Talpra magyar, hí a haza!" és az indító kérdés: "Rabok legyünk vagy szabadok?" A következő öt szakasz első négy sorában a múlt, a jelen és a jövendő történelmi és erkölcsi ítéletét fogalmazza meg a lírai beszélő jelszószerű tömörséggel, kiemelve a haza becsületének mint legfontosabb értéknek a helyreállítását. A refrén négy sora adja meg a választ az indító kérdésre: "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Ez a szerkezeti megoldás arra ösztökéli a hallgatót, hogy már a második versszaktól kezdve maga is mondja, kiáltsa a refrént. A költő a megfogalmazott cél bemutatására jelképeket használ. A jelkép egyszerű metafora, amely valamilyen elvont fogalmat érzékelhető, valóságos képpel fejezi ki. (ilyen jelkép a szív = szerelem, és galamb = béke vagy tisztaság.) A Nemzeti dal a közéleti témájú magyar líra kiemelkedő alkotása, mely közvetlen politikai cselekvésre, a forradalom kivívására sarkallta a magyarságot.
Petőfi Sándor - Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
TY Ziegel egy teljesen átlagos amerikai srác volt. Két méter magas, kisportolt, jóképű fiatal. Volt barátnője, már csak az életet kellett volna elkezdenie. De 2001. szeptember 11. után, mint megannyi vele egykorú, ő is kötelességének érezte, hogy bevonuljon a seregbe, és védje hazáját. Mielőtt letette az esküt, eljegyezte gyerekkori szerelmét, Renee Kline-t, és megígérte neki, hogy miután hazatér, rögtön össze is házasodnak.
A kiképzése után részt vett Irak lerohanásában, majd később a tengerészgyalogság kötelékében teljesített járőrszolgálatot. Egy nap a szíriai határ mellett járőröztek, amikor bomba robbant a járművük mellett. Két társa azonnal életét vesztette, de Ziegel nem halt meg, hanem eszméletlenül feküdt a lángoló dzsipben. Szerencsére az életben maradt társai még érkezték őt időben kimenteni.
A teste annyira összeégett és roncsolódott, hogy nem jósoltak neki sok esélyt az életben maradásra. Orra és fülei leégtek, egyik szemére megvakult, valamint a koponyája egyik részét is el kellett távolítani, mert annyira megsérült a robbanásban.
Míg Texas állam egyik legnagyobb katonai kórházában feküdt, számos esetet látott, amikor barátnők szakítottak súlyosan sérült párjukkal, vagy épp a katonák küldték el a barátnőiket. Ám az ő esetében ez másként történt. Menyasszonya mindvégig kitartott mellette, és támogatta. Miután kiengedték a kórházból, össze is házasodtak, és gyerekeket terveztek.
A flame war elkerülése végett itt hozzátenném, hogy szerintem sem volt semmi keresnivalója Irakban. Nem szívlelem az amerikai politikát, mert érdekes módon mindig olyan országokat rohannak le a demokrácia nevében, ahol sok a kőolaj.
Most leginkább a hölgy olvasók véleményére vagyok kíváncsi. Ti képesek lennétek egy hasonló esetben kitartani szívetek választottja mellett? A válaszokat komment formájában írjátok meg.
A baleset előtt:
A baleset után:
36 évi csend
Egy becsvágyó szerzetes szeretett volna találni magának egy gurut. Elment hát egy kolostorba, ahol is a tanítója azt mondta neki:
– Itt maradhatsz, de van egy fontos szabályunk: minden tanítvány betartja a hallgatási fogadalmat. Te is csak tizenkét év múlva szólalhatsz meg.
Tizenkét évi csendes meditáció után elérkezett a nap, amikor a tanítvány elmondhatott egy dolgot vagy feltehetett egy kérdést. Ő ezt mondta:
– Túl kemény az ágy.
Újabb tizenkét év kemény hallgatás következett, amikor is újra lehetősége nyílott beszélni. Ekkor így szólt:
– Nem jó az étel.
Ismét tizenkét év kemény munka következett, s megint szólhatott. Íme a szavai 36 évi gyakorlás után:
– Abbahagyom.
A guruja azonmód válaszolt neki:
– Jól van hát, hisz úgysem csinálsz egyebet, mint panaszkodsz.
Szeretnék ismételten csak elnézést kérni drága, még megmaradt olvasóimtól. Igaz azt ígértem, hogy márciusra jön egy új rész, de sajnálatos módon olyan sok tanulnivaló szakadt a nyakamba, hogy az elmúlt hétben egy betűt nem írtam, leszámítva azt a fél órácskát, amikor unatkoztam infó órán. És mivel a blog nem kicsit felbolydult, úgy döntöttem egy ideig (legalább két hétig) szabadságot veszek ki, hogy feltöltődjek, és csak az írással foglalkozhassam. Szóval két hét múlva remélhetőleg friss történetekkel várom a kedves olvasókat. Addig is itt egy rövid, hiánypótló szösszenet, amit még a kérdéses informatika órán alkottam:
