Az odesszai állatkert gondozóit nagyon meglepte ez a nem mindennapi barátság, ami egy őzgida, és egy macska között alakult ki. Az állatok sülve-főve együtt vannak. A képeket lehet, hogy már láttátok valahol, mert nagyon sok oldal írt erről a két kis teremtményről.
Az egész úgy kezdődött, hogy a kis őz árnyékos helyre húzódott a tűző napfény elől. Véletlenül hozzácsapódott, a szintén ott élő kandúr, és attól a perctől fogva, elválaszthatatlan pajtások lettek. Mondanom sem kell, hogy mára ők az állatkert fő látványossága.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

A Mária-tisztelet a latin-amerikai kereszténység egyik legfőbb jellemzője. A Guadalupei Szűzanya 1531-ben jelent meg egy helyi indiánnak, Juan Diegónak, a mai Mexikóváros közelében. A látomás arra buzdította az egyszerű bennszülöttet, hogy menjen el a helyi ferences püspökhöz és építtessen vele templomot a jelenés helyén. A főpásztor nem hitt a látnoknak, akit arra kért, hogy hozzon bizonyítékot a jelenésről. A Szűzanya a legközelebbi találkozás alkalmával megjelölte azt a helyet, ahol a téli évszak ellenére rózsák nyíltak. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája a Szűzanya képmásává változott.

Sziasztok. Nem igazán vagyok aktív mostanában . Ennek oka a suli, itthoni gondok és az egyéb dolgok rendezése. Remélem hamarosan lesz annyi időm, hogy  továbbra is gazdagíthassam a Titkos Ellenállás filmtárát. Ma a múltkori videóból megismert emberről szóló teljes dokumentumfilmet nézhetitek meg. Jó szórakozást, kellemes jövőhetet nektek.

UI : A filmcímek továbbra is jöhetnek, nem felejtettem el őket, mindegyikre sort kerítek amelyik megüti a mércét :)

...hogy egyedül indulsz otthonról a sötétben, s egyedül térsz haza, mikor megint sötét lesz. Fordul a kulcs a zárban, csörren a fém, és hideg a kilincs, mint a jég....rég nem fogta kéz...

Éjfélre egy nagyon szép animációs kisfilm, hatalmas üzenettel, mindenkinek. Zero.

Ne felejtsétek el bekapcsolni a feliratot (CC).

Szelek szárnyán 

Egy csendes, nyugodt Őszi napon
Ha kinézek az ablakomon,
vágyakozó gondolataim
a szellőre ültetem
vigye el hozzád e kis üzenetem.
A napfény ragyogja be
szomorú napjaid.
Szerelmem tüze melengesse a vágyaid.
Őszi szellő süvít végig a tájakon,
viszi az üzenetem hozzád
azt hogy Szeretlek és hiányzol nagyon!
Egy csendes,nyugodt Őszi éjszakán
a süvítő szellő kopogtat
szobám ablakán.
Üzenetet hozott és azt súgta csendesen,
zárd be az ablakot,nyitsd ki az ajtót
mosolygott kedvesen.
Öszi szellő süvít végig a tájakon
meghozta Szerelmem, akire
vártam és vágytam már oly nagyon!

Ha szeretnétek küldeni anyagot nekem akkor írjatok az e-mail címemre: agyiszint.aljas@gmail.com :)

Takács Zoltán - Utolsó versem

Volt egy nagy álmom és most már bánom
hogy annyi bűnt követtem el.
Nincs bennem kétség, jön a sötétség,
sóhajom a kaszás viszi el.
Nélküled élni, bármit megérni
tudom jól nem érdemes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Fáj minden kínom, ezt már nem bírom
búcsúzom hát Szerelem.
Jön a megváltás, nem marad hát más
a bú italát lenyelem.
Gyönyörű lényed, itt hagylak Téged
már semmi sem érdekes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Emlékszem én még, mily gyönyörűség
hozzád bújni Kedvesem.
Fogni két kezed, nézni szép szemed
és csókolni Téged csendesen.
Hozzád hajolni, füledbe súgni
gyere Angyal kérlek szeress.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Most az én szívem, meghasad egészen
mert nem vigyáztam Rád.
Elhagytál engem, megérdemeltem
nem érhet Téged vád.
Nélküled most már, nincs többé nyár
örökre sötétség lesz.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Köszönök mindent, a Te szerelmed
mindennél többet ér.
Ez lett a vége, életem regénye
szomorú véget ér.
Szívem nem dobban, nem állok ajtódban
elszakadt a filmtekercs.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Elszáll a sóhaj, s utolsó óhaj
emlékezz rám Kedvesem.
Aztán majd egyszer, ha megöregszel
keresd meg a fekhelyem.
Hozz egy virágot, az elveszett álmot
s legyen enyém az a perc.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.

Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szól ez a vers.
Sóhajom félek, nem talál Téged
tudom már nem szeretsz.
Ezért már látom, nincs mit csinálnom
boldogság ugye eltemetsz?
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
erről szólt ez a vers.

Bálintffy Etelka: Elmúlt a nyár...

 
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a kikelet.
Oh, de én most nem rettegem
Úgy, mint egykor, a zord telet.

Nem rettegem, hogy jő a tél
S unalmával a hosszu est,
Midőn kint fúj, bömböl a szél,
S ablakomra virágot fest.

Nem félek, hogy nem lesz virág,
Nem lesz madár, csillag, sugár,
Hogy a télnek hideg szele
Meleg, de szűk szobámba zár.

Lesz virágom: édes ajkad,
Mosolygásod lesz a sugár,
Szíved meleg dobogása
A bokorba a kis madár.

Édes csókod lesz a csillag,
Mely az égről gyorsan lefut,
S véletlenül, úgy futtába
Éppen az én ajkamra jut.

Ah - mondod -, de egy hiányzik
Ragyogó nap az égbolton.
Az is meglesz: ragyogni fog
Boldogságtól az én arcom!

+ update

A poszt lényege, miértje, hogyanja. Írtátok, hogy nem tiszta mi a mondanivaló. utolsó hozzászólásomból másolnék nektek ha esetleg nem olvastátok :)

A poszt lényege szimplán annyi lett volna, hogy pár sorral ( ami lehet h XY-nak nem tetszik, összecsapottnak hiszi) valakinek tudjuk szépen indítani a napját. A lány azt írta miután találkoztunk, hogy arra a napra már csak egy kád forró vizet akar, meg aludni egy jót. Ebből merítettem és hoztam ki ezt. Mint kiderült a válaszából végül fáradtságánál fogva nem tudott beleülni a kádba csak lezuhanyzott. Hétfők általában szarul telnek, arra törekedtem, hogy neki ne, és ezt nekem köszönhesse nagyrészt  :)



Szép reggelt !

Van egy lány... ( jól kezdődik mi ?) a neve legyen most  Bianka. Biankával találkoztam ma, ő egy csodálatos lány és sokat kellet várnom rá. Megbeszélt találkozóink mindig az utolsó nap törlődtek, mondván közbe jött neki valami. Nem könnyű eset ő, de valamiért kitartottam mellette és a tegnapi nap végre sikerült találkoznunk. A kapcsolatunk se nem baráti, se nem szerelmi. A kettő között valahogy. hazaérkezve az estére, hirtelen lehúlt időből, a következő sorokkal köszöntem meg neki, illetve magmnak a türelmet, csodálatos 5és fél órát töltöttünk el egymással holott nagy részt csak beszélgettünk. Ez sem lesz tökéletes, biztos lesz benne hiba, de hogy senkitől nem kapott még ilyet azt 100%ig merem állítani. Hajnali 4 óra van jelenleg, ő 2 óra múlva felébred és azon kevés emberek táborába tartozhat akik boldogan indulnak el otthonról holott hétfő van, és dolgozni kell menni. Bizony, ő 20 éves én pedig 17. Ezt is megértem, aláltam egy olyan nőt aki hajlandó megismerni, és nem ítél el csupán mert később születtem mint ő. De el is kanyarodtam a témától, szóval itt a pár soros kedvesség, tőlem, neki, nektek Hétfő reggel.

Mindenkinek Kellemes Hetet Kívánok Titkoson innen ellenálláson túl :)

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ma délutánra egy szerelmes verset hoztam nektek.

Mintha, megbabonáztak volna,
Nem tudlak feledni Téged.
Összetört szívem nem tud nyugodni.
Még mindig, csak Te utánad vágyik.

Hiányod pótolnám, de képtelen vagyok,
Senki nincs, ki Téged pótolni tudna.
Rád gondolva libabőrös leszek,
Mert a hiányod, nagyon fáj Nekem.

Tudom, többé nem nézhetek kék csillogó szemedbe,
Nem ölelhetlek magamhoz, mint régen tettem,
Forró vérvörös ajkad már többé nem érezhetem,
Mert te úgy döntöttél, hogy elhagysz engem.

Ezt a levelet nemrég kaptuk, csak sajnos nem jutott időm előbb közzétenni a blogon mert el voltam foglalva mindenféle egyéb dologgal (tudjuk jól mindannyian). Úgyhogy kicsit megkésve bár de a levél itt van, lehet olvasni szépen. Kedves Ivcsu, köszönjük szépen a leveledet. :-)
 

14 évesen.

Találtam meg a szerelmet. Olyan volt, mint amit vártam, a kedvemben járt, vigyázott rám, sok-sok romantika. Aztán jeges valóság, hogy amíg Ő foglalkozott velem, én csak úszkáltam a jóban, és ő nem kapott semmit tőlem.

Ez volt 3 hosszú éve. Megváltoztam én is, Ő is, mi mégis mindig kibírtuk a legnagyobb érzelmi hullámokat mindkettőnk részéről. Együtt vagyunk. 3 év és 9 hónap.

Nővérem 21. Hazajött Angliából, hogy megtartsuk az eljegyzési bulit. Jött a vőlegény húga is.

14 éves. Nem volt sem hosszú, sem rövid távú kapcsolata. Egész jól el tudtunk beszélgetni, aranyos volt, meg minden. El mentünk sétálni, beszélgettünk. Meséltem, hogy elég elvont zenéket hallgatok világvégéről, halálról, vagy csak úgy beteg dolgokról ( pl. emilie autumn).

Egyszer csak azt mondta, hogy szerinte elég igényes vagyok, és én egy igényesebb pasit érdemlek. Ő 3 képet látott a Páromról. Egyiken épp munka közben van lekapva.

Aztán azt is mondta, hogy biztos azért hallgatok halálról zenét, mert ez " rejtett elvágyódás" a jelenlegi páromtól. A reakcióm: Mivan? (anyámék miatt inkább)

Ember. a szerelem nem csak az, amikor tejben-vajban úszkálunk.

A Párom majdnem minden nap dolgozik. Építőipar. Reggel elmegy, este hazatámolyog, tiszta beton, fürdik, eszik, beesik az ágyba. Ha egy vasárnap itthon van, akkor is örül, hogy pihen. Sajnos ritkán járunk el emiatt.

Egyszer volt itthon egy hónapig. December, derékban izomcsomó, majdnem sérv, plusz influenza. Karácsonyig az ágyat nyomta.

Bajuszos, szakállas. A lány azt mondta, hogy leborotválhatná a bajszát. Mondtam neki, hogy egyszer megtörtént, nem állt neki jól. A lány kötötte a karóhoz, hogy de igenis. Most komolyan, a bajusz az igénytelenség? És akkor mi van, ha véletlenül van egy kis borostája? Örülök, hogy nem őrül bele a folytonos monotonitásba. Még jó hogy nem iszik! De azért ő igénytelen.

Végül is, nem én vagyok vele együtt több, mint három és fél éve. 14 évesen ezt más lányok jobban tudják.

Há cöh.

Ivcsu

(Előbb indítsd el a zenét, aztán olvasd csak tovább)

Mire az alak befordul a jól megszokott utcába amely az otthonához vezeti, már süt a Nap. Elment a vihar, tovatűntek a sűrű szürkés fekete felhők is. Már csak a megkopaszodott fák gyenge ágairól cseperegnek lefelé a kis vízcseppek. Az alak hirtelen megtorpan pedig már a lakáskulcs ott van a kezében. De várjunk csak egy percet! – gondolja magában. Neki most nem is haza kellene mennie hanem a közeli kis parkba. Úgy látszik túlságosan is sokat merengett ezen az egész öreg házas dolgon meg a lelkeken amelyek odabenn éltek (majd a ház lerombolása után végre felszabadultak) és teljesen megfeledkezett arról, hogy neki a parkban kellene lennie ahol már várják őt. Sietve lépdel eztán, szedi a lábát amennyire csak tudja. És lám, itt van a park. Azon park aminek végében annak idején egy őrült nőszemély üldögélt majd lett öngyilkos mert azt hitte, hogy eljött a világ vége. Kétségbeesett embereket és folyamatosan megszűnő külvilágot vizionált majd csak arra vágyott utoljára, hogy a kedvenc kis parkjában érje utol a halál. Azon szomorú nap volt az ő Utolsó napja. De most a park békés, határtalan horgolja a friss esőillat. Dacára annak, hogy az ott lévő öreg fák mind csupaszok, mégis olyan otthonos az egész. Az alak aki pár órával ezelőtt még a földdel tette egyenlővé az öreg szomszédos házat most belép a parkba. Messziről kiszúrta már, hogy kihez érkezett – tulajdonképpen már mindenki más eltűnt a parkból. Mint valami angyal, úgy áll előtte az a lány akihez érkezett, akit látni akart, akiért él. Mintha pulzáló aura ölelné körül. A szemében ott a válasz a világ összes kérdésére. Sajnálom, hogy csak most értem ide de… – magyarázkodna az alak de a lány nem engedi neki, hogy befejezze a mondandóját. Közelebb lép. Végigsimítja az alak vizes arcát. Egy olyan forró, vad csók csattan el ott a mágikus energiákkal bíró park közepén, hogy bárki aki látná megirigyelné őket. Nem kell magyarázkodni. Nem kellenek szavak. Semmi sem kell ha megvan a boldogság. A szerelem. Megtetted? – kérdezi a lány. Az alak bólint. A lány kérdőn tekint rá. Mi lesz akkor ha még maradtak emlékfoszlányok vagy megsárgult fényképek a romok alatt? – kérdi. Az alak megvonja a vállát. Körülnéz a parkban majd előhalássza a fél doboz cigit a bal zsebéből. Óvatosan kiemel egy szálat a többi közül, a szájába teszi, majd kiveszi az öngyújtót is és a dobozt visszatuszkolja a zsebébe. A szájába teszi a cigarettát, majd meggyújtja az öngyújtót. A háttérben ekkor beszakad a föld és eltűnik az egész Éden-sziget. Akkor? – kérdezi az alak miközben egy mély slukkot szív a kis koporsószegből. Akkor majd megírom a folytatást. – válaszolja majd mindketten elsétálnak. Kézen fogva. Együtt.

Sziasztok!
 
El vagyok keseredve. Kedvesemmel már együtt vagyunk három és fél éve. Az első év után belezuhantam az elkeseredésbe és önsajnálatba, hogy milyen a világ és nekem nincs semmi hasznom. Elhanyagoltam magamat és sajnos a Páromat is. Nemrég álltam talpra (ezalatt sok mindent  beláttam, amit addig nem), de megváltoztam teljesen és egyáltalán nem ismerem magam belül. Eltűnt az a kislány, aki voltam, és egy idegen lépett a helyébe. Ijesztő, mert nincsenek mélyebb érzéseim, se boldogság, se düh és a szerelem is eltűnt. Én viszont szeretném, ha újra átérezhetném ezeket a dolgokat. Ki fog ez egyáltalán alakulni? Várjak még valamit ettől a kibaszott élettől, vagy a maradékot így éljem le? Nem akarom elhagyni a Párom, vele akarok maradni, szüksége van rám és nekem is rá, de bánt, hogy eltűnt az a gyönyörű érzés, ami az elején megvolt, és segített harcolni tűzén-vízen át Érte, Ő pedig teljes szívéből gondoskodik rólam. Nekem ez olyan érzés, mintha magasról tennék rá.
Más is átélte ezt már, vagy csak én vagyok ilyen elfuserált?
 
Bocs, hogy ide öntöm ki a szívemet.
 
17/ L

Szia!

Természetesen más is átélte már ezt, többek között én is párszor. Passzívvá váltam mindenféle emberi érzésre. Már nem is tudom mikor kezdődött. Néhány hónapja. Nézegettem az internet legeldugottabb zugait és olvastam. Olvastam erőszakról, csecsemőgyilkosságról, megcsalásról, szerelemféltésből elkövetett brutalitásról, halálról, vallásról, háborúkról és a dühről. Arról a dühről ami minden ember lelkében ott lapul, csak éppen rajtunk áll, hogy szabadjára engedjük-e vagy hagyjuk, hogy belülről felemésszen. Nem volt velem semmi gond. Éppen a záróvizsgákra készültem, még a barátnőm is szívből szeretett és az időjárás is meleg volt – éppen csak engem ezek a témák nagyon lekötöttek. Belevetettem magam abba, hogy miért is lett ilyen szar ez a világ. Nem ostoba emós kesergésre gondolok mert egy new generation emós nem érti, hogy mi az a fájdalom/kín – ő csak divatból szomorú. Nem Kedves Levélíró, én olyan mélyre szálltam az emberi erőszak mocskában, hogy mikor délután felmentem beszélgetni msn-re, akkor 15 percig rejtve voltam mert remegett a kezem, nem tudtam írni egyetlen árva szót sem. Az élet szar, erről nehezen lehetne vitát nyitni – csakhogy az a nem mindegy, hogy mi milyennek látjuk/fogjuk fel. Én nem ismerlek de ott van neked a párod akit tisztelsz (hiszen végig nagy betűvel írtál róla) és aki teljes szívéből gondoskodik rólad. Egy kicsit befordultál, erőt vett rajtad a depresszió de ez nem feltétlenül baj. Ebből ki lehet kászálódni. Tudom, hogy például ha most is kinézel az ablakon akkor azt látod, hogy rossz idő van kinn, ez is csak nyomja a hangulatod, stb. de meg kell látnod az élet apró örömeit/csodáit is. Borongós, szomorú időjárás van odakinn? Egy fenét, éppen csak be van borulva (nagyon szép ám egy kiadós zivatar) és különben is: eső után mindig kisüt a Nap és feltűnik a szivárvány is. Apró örömök – ez lenne a kulcsszó. Minden nap történik valami szép, éppen csak észre kell venni őket. Nem kell kérned a párodtól semmit sem, csak bújj oda hozzá esténként és érezd ahogy lélegzik, vagy dobog a szíve – mindenkinek szüksége van egy társra, és a társsal együtt a boldogságra. Neked már megvan a társad, most már csak boldognak kell lenned. Képzeld el mi lenne, ha nem lenne senkid. Az nagyon-nagyon rossz lenne, nem? Én gyakran így kelek fel reggelente. Tehát csak hagyd – hagyd, hogy szeressen és, hogy boldog legyen melletted/veled. Nincsen veled semmi baj Kedves Levélíró...csak felnőttél. Kívánom, hogy legyetek boldogok! ;-)

Ha bárkinek hasonló problémája van, avagy csak tanácsot szeretne akkor nyugodtan írjon nekünk (titkosellenallas@gmail.com) aztán majd megpróbálunk segíteni ahogyan tőlünk telik. Nem vagyunk ám szakavatottak csak néhány az átlagtól eltérő fiatal akik szívesen megosztják veletek a gondolataikat, az érzéseiket vagy a szívük/lelkük legmélyének tartalmát. Peace.

Kedves Brit

Azt sem tudom miért írom ezt a levelet tanácsért talán vagy segítségért fogalmam sincs.
Az utóbbi 2-3 évben mély pontra kerültem de ez most csapódott ki rajtam ebben az évben.(Nem is tudom hogyan fogalmazza elnézést de ez az első ilyen levelem amiben az érzéseimet gondolataimat osztom meg, írom le.) Nem tudom mi van velem az életem értelmetlenné vált nincs miért vagy kiért élnem, tudom ott vannak a szüleim azaz csak anyukám aki szeret gondoskodik rólam de ez más szeretet.Ami a legjobban hiányzik az életemből a szeretet szerelem. Végignézek a korosztályomon és ledöbbenek mi történt ezzel a világgal , nem tudom felfogni csak pusztítjuk magunkat és a körülöttünk lévő élőlényeket, na de nem térek el a tárgytól és arról a dologról amiatt írok nektek. Úgyérzem csalódott vagyok és egyben bánatos ,olyan összeszedetlen a levelem amilyen a gondolataim úgyérzem fáj a lelkem. Nekem nem volt soha senkim aki megtanítson fiús dolgokra mint pl borotválkozás vagy hogy hogyan tudjam el a foci labdát stb... De most kezd ez rajtam megmutatkozni ahogy lassan felcseperedem hogy mégis hiányzik egy fontos ember az életemből. Nekem nagyon fáj mikor ránézek más gyerekekre és ott van mellettük az a bizonyos személy aki játszik velük tanítgatja őket annyira hiányolok egy ilyen embert az életemből és most nem tudom mi van velem. Nem mozdulok ki emberek közé csak gubbadok benn a négy fal között nem tudom mit tegyek, hogy kimásszak ebből a gödörből remélem valaki elolvassa ezt a levelet és kapok választ is.

Üdv: Egy olvasó

Szia, kedves olvasó!

Én most írhatnék neked mindenféle atyai tanácsot, hatalmas életbölcseleteket, meg hasonlókat de az nem az én stílusom. Próbálok annyira hétköznapian és sablonmentesen írni neked amennyire csak tőlem telik. Az élet szar, ez nem vitás – most lehet azon vitatkozni, hogy ki hogyan fogja fel ezt a kérdést de mondjuk attól még, hogy valaki gazdag/családos/megvan mindene az élet akkor is ugyanolyan szar marad. Lehet, hogy egy ilyen boldog ember örül amikor elviszi a családot vásárolni vagy elmennek kirándulni de kicsit odébb egy degenerált meg éppen kék-zöld foltosra veri az asszonyt, megint odébb két kamasz srác lövi a heroint, sokkal odébb meg valami arab manus robbantja fel magát egy piac közepén. Tehát az élet szar, csak éppen az emberek látóköre szűk. Ez van, ezen nem lehet segíteni. Olyan ez mint amikor egy tv-interjúban megkérdezték valakitől (valami képviselő-fejes volt azt hiszem), hogy szerinte van-e cigánybűnözés Magyarországon és rögvest rávágta, hogy nincs. Persze, nyilván egy mahagóni íróasztal mögött meg egy saját iroda biztonságában nincs is de nem tudom mit szólt volna akkor ha pont előző nap rabolja ki/veri meg két rajcsávó a sötét utcán. Kicsit eltértem a tárgytól. Tehát az élet szar. És néha bizony még a kelleténél is jóval nehezebb. Én most vagyok túl egy olyan szakításon, aminek az elején még azt hittem, hogy együtt fogunk megöregedni. Naiv voltam nagyon de akkor elképzelhetőnek tűnt. Most már csak megválaszolatlan kérdések maradtak bennem. Félek, hogy ezekre a kérdésekre már sosem kapom meg a válaszokat. Pedig már ezerszer bocsánatot kértem, megszenvedtem, a kórházat is megjártam, sírtam, tönkrementem, felálltam, megint tönkrementem, révedtem bele a messzeségbe és közben gyomorgörcsöt kaptam minden reggel, meg fogytam úgy durván 10 kilót. Megéri mindezt egy lány miatt? A kérdés költői volt.

Furcsa dolog az élet. Eddig azt hittem megvan mindenem. Bőven tudtam örülni a legkisebb kis csodáknak is amik az életben történnek és egy hétköznapi ember számára szinte észrevehetetlenek: nemcsak minden nap megcsodáltam hanem egy idő után elkezdtem le is fotózni a naplementét vagy a természet szépségeit. Temérdek olyan fotó lapul a gépemen amiket csak úgy hobbiból készítettem de már nem tudom megmutatni őket annak akinek eredetileg akartam. Sajnos a tükör amiről a Titkos kertes posztban írtam tegnap meghasadt és milliónyi darabkára törött. A tükörrel együtt tört szét a szívem is mert bármennyire is rosszul estek bizonyos dolgok, bármennyire is megbántva/dühösen/csalódottan éreztem magam azért valamikor még rendben volt minden. Tavaly például. Azóta már nagyon sok víz lefolyt a Dunán és ami egykoron szerelem volt az már átalakult gyűlöletté. Az ellenem tett fenyegetés volt az amellyel végleg betelt az a bizonyos pohár és a padlóra csöppent a méreggel megfűszerezett víz. Sosem éreztem magam még ennyire összetörtnek. Sosem gondoltam volna, hogy bárki is képes lenne ilyen mélyre taszítani. Úgyhogy most megint egyedül maradtam de talán kell is egy kis idő amíg a sebeim begyógyulnak. Tudom, hogy más túllépne a dolgon fél nap alatt de nekem ez egyszerűen nem megy ilyen hamar. Marcipánoscsokitorta a legtöbbet adta nekem az életben (boldogságot és szerelmet), ugyanakkor a legtöbbet is ő vette el tőlem és bár egykor mindent megadtam volna érte, most már feladtam minden reményt. Nem tudok úgy végigmenni a lakásban, hogy ne ő jutna az eszembe de ez idővel majd úgyis elmúlik. Ez az élet rendje. Írta nekem valaki, hogy az élet tele van gödrökkel. Beléjük botlunk, elesünk, összezúzzuk magunkat de a végén úgyis mindig felállunk és egyszer majd a legfájóbb seb is begyógyul. Egyszer.

Nagyon várom már az őszt. Mikor minden elmúlik én akkor érzem magam a legjobban. Sétálni a szemerkélő esőben vagy egyszerűen csak ülni egy padon a parkban és figyelni a természetet miközben mindent beterít az ázott avar fanyar illata. Megsárgult levelek hullanak az öreg fák tetejéről és ha nem lenne ennyi autó-zaj a háttérben akkor még nyugalmas is lenne ez az idill. Sokat írogatok mostanában de még nem írtam meg az elbocsátó, szép üzenetet annak akinek kellett volna. Dolgozom rajta. Az élet nagyon rövid és néha a kelleténél is sokkal nehezebb. Remélem mielőbb boldog leszek megint. Elég durva volt ez a nyár és szinte semmi szép emléket nem adott eddig. A fiatalság akikről annyiszor írunk egy-egy posztban egyszerűen hazavágja mind saját magát, mind a környezetét. A szülők tönkremennek és belebetegszenek abba amit egyes tinik meg mernek csinálni és itt nem feltétlenül csak arra gondolok mikor napokra tünedeznek el minden nyom nélkül, vagy betépve/részegen esnek haza (ha egyáltalán előkerülnek, hiszen Magyarországon évente egy kisvárosnyi gyermek tűnik el nyomtalanul) éjfél tájban. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha nem lenne sem tv, sem internet akkor mások lennének-e a fiatalok. Nem hinném. A nevelés az ami meghatározó lenne de amíg annyi karrierista ember vállal gyereket akire max. a bébiszitter vagy a nagymama vigyáz addig csak leshetjük, hogy mikor találunk mi normális, nem bebaszni készülő tizenéveseket az esti órákban. Engem megnyugtat, hogy vannak még rajtam kívül is páran akik így szemlélik a dolgokat és átlátnak a szitán. Ez jó, de ha lesz is gyermekem akkor sem tarthatom egy üvegbúrában elzárva a külvilágtól. Inkább lekódolok bizonyos tv-csatornákat és jelszót teszek a gépre. Talán ez is ér majd valamit.

Furcsa dolog az élet de a világ amiben élünk még furcsább. Nem kívánok most hosszabb elemzésekbe belefogni mert azokra van még időm bőven a következő posztokban de akkor is elszomorító néhány dolog: Hová tűntek a normális emberek? Hová tűnt a szerelem, a becsület, a megbocsátás? Miért lett mindenki annyira bunkó a másikkal szemben? Most csak a fiatal generációról írtam de már ez az egy téma is megérne vagy 100 külön posztot. Kicsit hanyagolom a témát (persze nem végleg) és ráállok megint a kitalált történetekre/zeneajánlókra. Igyekszem nem ilyen depresszív stílusban írni mert nem akarom senkinek sem elvenni a jókedvét, csupán fel akarok nyitni egy-két szemet és gondolkodtató témákat adni nektek.

Jó éjszakát!

Sokat emlegetett téma ez mostanában, most szeretnék én is hozzászólni, hogy lerágjuk azt az utolsó kis húscafatot is arról a bizonyos csontról. A szerelem legszebb pillanatait minden ember szeretné a lehető legjobban kihasználni. Hosszú kapcsolatban azonban időről időre nem árthat egy szusszanásnyi távolság, pár nap külön, csak a barátokkal, mert a fojtogató közelség akár a legapróbb hibákat is elviselhetetlenül felnagyítja. Erre hoztam néhány példát nektek, tanulni sosem késő.

Mivel férfiak és nők vagyunk, ezen a téren mindkét nemnek megvannak a maga hülyeségei, vagyis azok az apróságok, melyeket mindig nehéz a másikban elviselni. Tudd meg, a pasiknál mivel húzhatod ki a legnagyobb szerelem ellenére is könnyedén a gyufát! Bár személy szerint találkoztam már olyan pasikkal akik szintén képesek voltak ugyanezeket előadni... hát nem tanácsos, bár nem igazán van jogalapom tanácsokat osztogatni a kis epic fail szerelmi életemmel.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

 Egyre többet halljuk manapság a családon belüli erőszak, lelki terror és bántalmazás szavakat, hála a napjainkban egyre inkább lefelé hulló falaknak a családok körül. Ma már az emberek többsége érzékeli a problémát és segítséget kér, és nem keres kibúvókat az erőszaktevő tetteire.
Ezeket a szörnyűségeket az arányok miatt általában a nőket és gyermekeket ért tragédiaként fogjuk fel, pedig bizony több férfi él elnyomott, bántalmazott szerepben mint azt gondolnánk. Szeretnék egy pár szót ejteni arról, hogy mit is nevezünk erőszaknak, terrornak és bántalmazásnak, mik a különbségek, hasonlóságok, továbbá megemlíteném a tévhiteket arról, hogy a bántalmazott emberek egy része miért képtelen kilépni egy ilyen számukra nem éppen kedvező kapcsolatból.
Az erőszak hivatalos megfogalmazása: A nők és férfiak elleni erőszak bármely olyan erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat , beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.
Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a gyermekkel való szexuális visszaélést és a házasságon belüli nemi erőszakot.

Szeretek egy lányt. Ez tart életben. Minden egyes reggel úgy kelek fel, hogy abban bízom egyszer majd visszafogad. Nem ismeritek őt, sosem fogjátok megtudni a valódi nevét de legyen elég csupán annyi, hogy -Britpopper- az életét is feláldozná ezért a lányért. A mosolya hozott vigaszt minden alkalommal mikor magam alatt voltam vagy rossz kedvem volt. A nevetése olyan számomra mintha apró kis tündérek harangjátéka lenne a virágos nyári kertben. A bőre selymes, néha féltem megérinteni nehogy összetörjön nekem mint valami tükör. Egy tükör a zöld kertben. Szegélye díszes, benne pedig Őt látom minden nap – az egyetlen embert akiért megéri élni ezen a poshadt világon. Mert a világ poshadt, körbevesz minket a fertő én pedig ebbe a titkos kis kertembe menekülök a világ sötét árnyai elől. Itt még minden olyan tökéletes: rózsabokrok és gyümölcsfák szegélyezik, középen pedig megannyi színes virág hajlong a hűsítő nyári szélben. Van egy kis tavacskám is, bizony ám. Aprócska de elég mély – nem is lehet látni a fenekét. Aranyhalak úszkálnak benne, pancsolásukat pedig víg madárének kíséri. Ez az én titkos kis kertem. Ide menekülök ha valami bánt. Csak hűsölök az árnyékban és abban reménykedem, hogy valaha vissza fogom kapni Őt. Néha még mérges rám. Nem fogadja el a szerelmemet amit iránta érzek. Ilyenkor beborul a titkos kis kertem fölött és leszakad az ég. Hullik a zápor (az ifjúságra) és villámok cikáznak körülöttem. Akár meg is halnék ezért a lányért. Egyetlen szó nélkül. Gondolkodás nélkül. Ő még nem hiszi ezt el nekem de idővel be fogja látni, hogy nem hazudtam. És akkor minden szép lesz. Akkor kilép majd a tükörből és a karjaimba zárhatom végre. Szeretek egy lányt. Ez tart életben.