Ma egy rövidke kis történettel jelentkezem, de remélem elnyeri mindenki tetszését. Eredetileg a főblogra szántam, tehát elképzelhető, hogy ott is meg fog jelenni, szóval kéretik nem vótmááározni...

Kis mese a fővezérről

Miután kiveséztük a lőfegyvereket, ideje betekintést nyerhetünk a különböző botfajták és fafegyverek világába.

Bo

Ezt meg kellet osztanom, ugyanis holnapra meg kéne tanulnom olyan gyönyörű!

Ott folytatom, ahol elkezdtem.

Szeretnék már az elején leszögezni valamit. A japánbuzi nem ismétlem NEM egyenlő az animebuzval. Nem is annyira az animékkel van gondom, inkább azzal az ostoba szubkultúrával, ami kinőtt ebből az egészből. Nem akarom most leoltani az animéseket, mert náluk is vannak normális arcok, sőt én még talán 2008-ban animeconon is voltam egyszer. Hogy őszinte legyek, nekem azaz egy alkalom bőven elég is volt, de senki ne mondja, hogy vakon ítélkezem az animetársadalom fölött. Ezt nem is tenném, mert a mai poszt nem róluk szól, és ellent is mondana nekem, mert ezzel az írásommal szeretnék majd bevezetni egy új minirovatot, az animeajánlót. (Ehhez valószínűleg társ-szerkesztőkre is szükségem lesz, mert jómagam egy kezemen meg tudom számolni, hány animét méltóztatok bemutatásra.) Nem kell nagy dolgokra számítani, csak gondoltam a hozzám hasonló, japán rajzfilmekben szinte teljesen tapasztalatlan olvasókkal megosztom, hogy én mit tartok nézhetőnek. Nehéz helyzetem, mert ha animékről van szó, akkor nagyon válogatós vagyok. Amúgy utálok magamról pofázni (nem is gyakori a személyes hangvételű írás tőlem) de úgy láttam jónak, ha az olvasók is megértik szándékaimat. Ezért most egy kis önéletrajz következzék, hogy én, illetve a generációm hogyan ismerkedett meg az anime világával.

Anglia, a "világ műhelye"

Anglia a 18. század végén már vezető szerepet töltött be a világkereskedelemben. Az ipari forradalom szülőhazájában, Angliában a gőzgép hatására tudományos felfedezések, találmányok sora született. Anglia kihasználta földrajzi helyzetét, hiszen szigetország volt és a tengeri utak mentén helyezkedett el. Kiaknázta a gyarmatbirodalma természeti kincseiből származó előnyöket. Angliában (az anyaországban) nagy mennyiségben bányásztak vasércet és szenet. Az iparban dolgozók, a munkástól a mérnökökig, jól képzettek voltak. Így lett Anglia a "világ műhelye", s termékeivel a 19- század második felében már uralta a világkereskedelmet. Az angol gyarmatok terjeszkedésével a Föld jelentős részén elterjedt az angol nyelv.

A viktoriánus korszak

Angliában 1848-ban nem volt forradalom. A korábban kialakult politikai rendszer tartósnak bizonyult. A folyamatosságot Viktória királynő (1837-1901) 64 éven át tartó uralma teremtette meg. A kormányzást az úgynevezett "viktoriánus korban" az arisztokraták és a középosztály tagjai gyakorolták. A két régi pártot - a torykat és a whigeket - ettől az időtől kezdve nevezik konzervatívoknak, illetve liberálisoknak. A parlamentben a döntéseket az alsóházban hozták, itt vívta szócsatáit a két párt. A polgári állam az új jogrendre, a szervezett oktatásra, az egyre több emberre kiterjedő egészségügyre és a közbiztonságra épült.
 

Viktória királynő

A Napóleon utáni Franciaország

Európa 1848-as forradalmai Észak-Itáliából indultak ki, s ahol kirobbantak, ott változást, fejlődést hoztak. Franciaországban viszont éppen ellenkező folyamata bontakozott ki. Az 1848 júniusi párizsi munkásfelkelés leverése után sokan úgy vélték, hogy a tömegek féken tartásához erős kézre van szükség, Ezért választották meg 1848-ban Louis (lui) Bonapartét nagy fölénnyel köztársasági elnökké. A nagy Napóleon "kis unokaöccse" 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. Franciaországban működött a parlamenti rendszer, érvényben volt az általános választójog, a szólás- és sajtószabadság. A császár azonban teljhatalmat gyakorolt, aminek eredményeképpen a rendőrség mindent ellenőrzött. III. Napóleon támogatta az európai nemzetállamok életre keltését, s mindent elkövetett, hogy feltámassza a francia nemzeti dicsőséget. Egyidejűleg támogatta a kapitalizmus fejlődését is. Különös figyelemmel fordult Indokína felé, mert meglátta a térségben a gazdag gyarmatot. Így tekintett az észak-afrikai Algériára is. Mindkét térségben megjelentek a hódító francia katonák. A 19. században a francia vasúthálózat a hatszorosára nőtt. Új lendületet vett az ipari termelés, sokféle szénbányákat nyitottak. Egyre több bank alakult. A kereskedelmi hálózat kiterjedt az egész országra. Párizs lakossága 2 millióra növekedett. A főváros III. Napóleon korában nyerte el mai arculatát. Ekkor épültek a sugárutak, a palotasorok. Elkészült a királyi palota - amely ma s Louvre (luvr) Múzeumnak ad otthont - és a város egyik ékessége, az Opéra (az operaház). Az emberek, mintha be akarták volna pótolni az eddig elmulasztottakat, vásároltak, s újra szórakozóhelyekre jártak. Franciaországban kialakult a tőkések világa, a kapitalizmus.

III. Napóleon

Nem tudom emlékszik-e még valaki, de még a közelmúltban elkezdtem foglalkozni egy szamuráj fegyvereket feldolgozó posztsorozattal. Ami késik, nem múlik, és miután befejeztük a kardokat, ma végre ismerkedünk a lőfegyverekkel is kicsit:

Yumi

Az utóbbi időben nem nagyon adtam életjelet magamról, és az olvasmányok is rendre elmaradtak. Pontosabban két alkalommal rendkívüli ünnepi posztok miatt, egyszer műszaki okokra hivatkozva (amikor ugye nem volt puruttya) és egyszer pedig szimpla lustaságból. Ha még nem állok bukásra matekból, akkor bizony már kerek egy hónapja nincs pénteki borzongás. Hű, ez aztán nem mondom, elég sok, magam is megdöbbenek, ahogy ezt így leírva látom magam előtt. Nem tudok elégszer elnézést és türelmet kérni, nálam sajnos többé-kevésbé hosszadalmas folyamat, amíg a fejemből kipattanó ötlet eljut az itt olvasható posztig. Viszont, hogy mindenki örüljön, ismét visszahoztam Kálmán beteges éjszakai kalandját, és egy (remélhetőleg) izgalmas csavarral kívánom kicsit más mederbe terelni a történet folyamát. Na de nem is értem mit beszélek még, mikor már rég olvasnia kellene mindenkinek. Aki nem tudja ki az a Kálmán, az gyorsan kezdje el eme novellasorozatot, melynek összes eddigi részét ITT találja. A többieknek pedig jó szórakozást kívánok.

Én általában ahhoz tartom magam, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért, ami meg nagyon nem megy (és kilátástalan a fejlődés) arra nem érdemes energiát pocsékolni. Éppen ezért írok novellákat, ezért nyomatja Valorum a társadalomkritikákat, és ezért kapunk Szlotától szép sok-sok képet. Tehát én írok, hiába a költői nyelv a magyar, poéta én nem leszek. De mivel ma van a költészet világnapja, úgy éreztem megcsillogtatom ama bizonyos művészi vénám, és előrukkolok egy verssel, ami aztán tényleg belülről jön, úgymond hűen tükrözi nézeteimet. Fogadjátok hát szeretettel:

A poszt témájának megértéséhez először is a "bento-box" fogalmával kell megismerkednünk.
Az egészséges étkezésnek Japánban nagy kultusza van. Ez talán nem is annyira tudatosan alakult ki náluk, hanem sokkal inkább azért, mert alkalmazkodtak a földrajzi, társadalmi és történelmi körülményeikhez.
A bento, vagy ahogyan még említik, o-bento csomagok kis doboza a több fogásból összeállított ebédet tartalmazza, mindenből egy keveset: legtöbbször főtt rizst, amelyet gyakran gombócokká, háromszöggé vagy szív alakúra formáznak; egy kis húst vagy halszeletet, esetleg tofut; többféle zöldséget, savanyúságot, zöldsalátát; pár szem gyümölcsöt és néha apró desszertet is adva mellé. A végeredmény egy vidám, gyakran színpompás kavalkád. A mutatós bento csomag a japán háziasszony dicsősége. A gyerekeknek készült tízóraicsomagot a mamák már-már kötelező jelleggel feldíszítik: a főtt rizsből mosolygó napocskát mintáznak, a virsliből polipot, rákot, a sajtot és a húst vagy a tofut pedig vidám figurás sütikiszúróval „formázzák”. Most pedig nagyon szépen kivitelezett lemezborítókat láthatunk:

Czigány Lóránt - Toldi

Végre itt a tavasz, és legnagyobb örömömre máris kivirágoztak a cseresznyefák. Április elseje igen fontos a japán kultúrában, hiszen ott e nap kezdődik meg a tanítás és a munka. Továbbá áprilisban virágzik a sakura, azaz a japán cseresznye, melyet külön ünneppel illetnek. Ezt a remek hangulatot próbáltam meg elcsípni, és egy történetbe önteni. Általában nem szoktam a japán mániámat keverni az írással, mert ugye a barátnődet sem baszatod meg a kutyáddal, hiába szereted mindkettőt félek nem sülne el jól. De most azért mégis megpróbáltam, álljon itt például. A japánul annyira nem tudóknak mellékeltem egy szómagyarázatot itt mely tartalmazza a történet összes idegen fogalmát. Remélem, hasznát veszitek majd. Azt hiszem itt az ideje, hogy befogjam a szám, ti meg olvassátok a történetet:

Cseresznyevirág

Cigaretta: cigi, staub, bláz, bagó, bagaretta, füsti, koporsószög… és így tovább. A történetét nagyjából mindenki ismeri valamilyen szinten: Közép-Amerikából kezdte a pályafutását, a maja, később az azték civilizációban elsősorban rituális szertartásokban használták, gyakran pszichoaktív szerekkel együtt, vallásos önkívület elérésére, de aztán „hála” a felfedezéseknek az öreg kontinensre is eljutott.
Azóta egészen legendás utat járt már be. A cigi nem csak a múltban, hanem most is elég sok jelzőt kap. Lehet menő (rocksztárok, gengszterek, keményfiúk kiegészítője) , szexi (szexszimbólumok, modellek kezében is remekül áll nemdebár?) vagy az anti oldal szerint füstölgő méreg, büdös, undorító, vagy hogy a jól ismert szlogennel éljek: Ciki a cigi. Valószínűleg erről mindenkinek megvan a maga véleménye, mindenesetre most vasárnaptól már büntetni fogják a rossz helyen füstölgőket. Ezzel ugye megint heves vitákat váltanak ki, amin én például csak röhögni tudok, mert nem hiszem hogy szegény nagy dohányosnak megállna a szíve, ha neadjúristen nem tud rágyújtani kajálás közben(!) egy étteremben. Én bevallom, hogy társaságban, ha megkínálnak elszoktam fogadni egy szálat, néha-néha jól is esik és igaz nem tudom milyen ha az ember rászokott, de nem hiszem hogy rinyálni kéne azért mert végre nem kell annak is szívnia a füstöt, aki mondjuk undorodik tőle és nem kell minden buli után komplett ruha és hajmosás rituálét végezni. Na de szócséplést befejezve, jöjjön pár kép. Igaz, a cigaretta története is megérne egy posztot, de sajnos eszköz hiányában most nem tudok túl jól teljesíteni, ezúton is kérek elnézést azoktól, akik netán hiányoltak volna.
 

Egy katona naplója 1849-ből

EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

(Pest, 1846. december.)

 Nem olyan rég találtam ezt a cikket és elsőre elnyerte a tetszésem. Több szempont miatt is mivel Baján születtem és sok emlék,élmény fűz a hídhoz és mindig is érdekelt, hogy vajon mi történhetett a régi híddal mivel 1 pillérje még mindig kint van aparton. Erre a kérdésemre kaptam választ ebben a cikkben és sokkal részletesebbet mint azt az elején gondoltam volna. Annyira jól megvan írva, hogy nem is rondítottam bele. Igazi háborús sztori régi beszámolókkal és képekkel, szerintem aki az ilyen posztokat szereti annak ez is tetszeni fog! Plusz egy kis kiegészítés az új hídról a poszt végén. Jó olvasást!

Galambos Gábor

Légitámadások Baja városa ellen
I. rész

Javított változat.

Tőlem szokatlan módon most nem lélektani posztot írok, hanem „ismeretterjesztő” jellegűt. Ugyanis egy hete kaptam egy nagyon érdekes, és ha tetszik, rejtélyes, misztikus dolgot Egyiptomból: egy kis üveg lótuszvirág olajt. Megtudtam, hogy ez egy különleges illatszer, az egyiptomiak parfümnek használják, ebben semmilyen kemikália nincs, és külön használati útmutatás is tartozik hozzá: egy kis csepp a jobb fül alá – szerelem, egy csepp a bal fül alá - egészség, majd egy harmadik a homlokra – gazdagság. Gondoltam, mit veszíthetek, ráadásul az illata fantasztikus, így elkezdtem használni pár napja. Eldöntöttem, hogy bemutatom nektek ezt a folyadékot, mert bár korábban nem hittem ilyen babonákban, azért mégis…ki tudja?!

Bátortalanul kúszott a nap fénysugara az ablakon át a szobába. Először csak a szék lábát, majd az asztalt kostólgatta...a gyümölcsöket símogatta...a narancsot, majd az almákat, és a szőlő fürtjét....megvillant a teáskancsón...és fürdött a saláták levelén... a méz aranya rabul ejtette... pár percig időzött...utána tovább kúszott... A nő haját cirógatta...aki az ágyban feküdt...tetszett neki ez az ember...nem tudta miért...talán mert álmában is mosolygott...az orrát csiklandozta...fintorgott a nő...aztán nyújtózott egyet,...
Frank élvezte a száguldást. Örült a kocsinak, amit nem rég vásárolt. Úgy gondolta, a Kedvese is örül majd neki. Alig várta már, hogy találkozzanak...
A napsugár birtokba vette az egész nappalit...sűrű csíkokat rajzolt az ágyra, és kezdte olvasztani a margarint a tálcán, amit az asztalra tettek.. Azután a nő arcán is elidőzött, mert tetszett neki...
A kocsi már a lejtő tetején volt, Frank boldogan gondolt arra, hogy csak percek kérdése, és ölelheti a nőt... Látta a lejtőt, az ismerős utat. az utolsó kilómétereket.
A napsugár kiélvezte minden percét a nő bőrének, bújkált a szőrszálak között...megcsillant a mézízű fülcimpán...
Nem érdekelte a gyümölcskosár, a szőlő zöldje, a narancs sárgája... Csak egy volt a fontos, hogy előbb-utóbb kitöltse a szobát..
Frank úgy érezte, nyomasztja a kocsi levegője, ezért az ablakot letekerte...Jöjjön a friss levegő...Jöjjön a száguldás. Rálépett a gázra...
Gondolatai csakis a nő körül jártak...Végre megtalálta őt...Hosszú ideje élt egyedül, s a reményt is feladta...Aztán megismerkedtek...és ma találkoznak is....talán...
A nő először csak fintorgott...utána megpróbálta a napsugarat elhessegetni, mint egy legyet. Átfordult a másik oldalára...de már érezte....reggel van, kelni kell... Így is tett.. Felült az ágyon, lábát a padlóra tette... Érezte és élvezte a napsugarak simogató bársonyát. Lopott pár percet magának.  Aztán felült, nyújtózott egyet. Az asztalhoz lépve arra gondolt, milyen szépen csillog a méz a nap sugaraiban....
Az ablakra nézett, vagyis először az ablakon betűző napsugárban táncoló porszemekre. Utána az ablakra. És akkor meghallotta...
Frank nem könnyen ismerkedett. Ezt a nőt sem ő szedte fel, sokkal inkább fordítva. Eleinte feszélyezve érezte magát...Aztán megszokta a helyzetet.
Még a bárban is úgy érezte, ő a főnök. Na, persze, kijózanodott, és rájött, csak irányítják, de nem tiltakozott.
Ma pedig suhan le hozzá. Csodálatos lesz a hétvége. Valami zenével hangolódhatna is. Lehajolt a kesztyűtartóhoz...Ott van pár CD lemez.
Hallotta a motor zúgását, hallotta, ahogy a gép felpörög és kiszolgálja az Urát...
Frank lehajolt.....nem látott senkit és semmit az úton....
Fantasztikus érzés volt a meleg napsugár, ahogy az arcát cirógatta, mikor felhúzta a redőnyt....És akkor rálátott az útra...Először nem hitt a szemének...Hogyan?...Ez nem lehet igaz!!
-NEEEEEE!! - üvöltötte
Frank még mindig a lejátszón matatott...Az autó gyorsult, a zene bömbölt.
A kislány az úton állt. Nézte a közeledő autót.
Csodásan szép, aranyszőke haja volt. Az anyukája a házuk ablakából nézte, ahogy elgázolja egy száguldó sportkocsi...
Frank a csattanásra riadt meg....felnézett....Mi volt ez? Nem tudta hirtelen, hogy mire gondoljon...Aztán meglátta....a véren csillanó fény aranyát...

Tourtouga*, mint sziget, egy ősi, kelta szó

Ralph szeretett vonatozni. Élvezte a kellemes ringatózást, a kényelmet és az elsuhanó táj látványát. Igaz, volt egy pár éves, középkategóriás autója, de Mártához mindig vonattal járt. Kérdezte is tőle a nő, hogy nem lenne kényelmesebb és gyorsabb, de elhárította azzal, hogy szeretne teljesen kikapcsolódni, szeretne teljesen más világban élni, ha vele van. És ehhez kell az a kis idő, amit a vonaton tölt. Mire megérkezik, már úgy érzi, egészen más dimenzióban él.
Nagyjából négy éve találkozik Mártával, és mindig csak hétvégén. Ugyanis van egy kislánya a nőnek, akinél komplikációk léptek fel a szülésnél. Az apa nem bírta feldolgozni és kezelni a helyzetet, így elhagyta őket, de érzett annyi felelősséget, hogy vállalta, minden hétvégén elviszi a lányát kezelésre és annak a költségeit is állja. Azóta összejárnak. Ralph minden pénteken délután, vagy szombaton reggel elindul Mártához, majd vasárnap kora este haza utazik.
De ezen a hétvégén minden másként alakult...
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

 Szép napot kívánok minden olvasónak!

Végre újból elérhető az oldal így ki is raknám Becherovka nevű olvasónk beküldött versét.Sajnos technikai okok miatt nem tudtam válaszolni a levélre de ha belevágnál a blogolásba csak írj nekem és felveszünk próbaidőre!

Szerelmem morzsái – Első vers

Itt fekszem a földön, várva, ténferegve
Tengerkék ég alatt búsan, elmerengve
Érzem, hogy a szívem mélyén, bástyáimnak ormán
Lángot kap egy tűzmadár, s messze-messze elszáll
Szabadságnak madara ez, szívem szerelméé
Úgy érzem, hogy itt hagyott, s vissza soha nem tér.
De eljő majd az én napom is, mikor gőgöd elszáll
Visszavárlak akkor, aranyhajú, szép lány.