Ma egy rövidke kis történettel jelentkezem, de remélem elnyeri mindenki tetszését. Eredetileg a főblogra szántam, tehát elképzelhető, hogy ott is meg fog jelenni, szóval kéretik nem vótmááározni...
Kis mese a fővezérről
Miután kiveséztük a lőfegyvereket, ideje betekintést nyerhetünk a különböző botfajták és fafegyverek világába.
Bo
Ott folytatom, ahol elkezdtem.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Szeretnék már az elején leszögezni valamit. A japánbuzi nem ismétlem NEM egyenlő az animebuzval. Nem is annyira az animékkel van gondom, inkább azzal az ostoba szubkultúrával, ami kinőtt ebből az egészből. Nem akarom most leoltani az animéseket, mert náluk is vannak normális arcok, sőt én még talán 2008-ban animeconon is voltam egyszer. Hogy őszinte legyek, nekem azaz egy alkalom bőven elég is volt, de senki ne mondja, hogy vakon ítélkezem az animetársadalom fölött. Ezt nem is tenném, mert a mai poszt nem róluk szól, és ellent is mondana nekem, mert ezzel az írásommal szeretnék majd bevezetni egy új minirovatot, az animeajánlót. (Ehhez valószínűleg társ-szerkesztőkre is szükségem lesz, mert jómagam egy kezemen meg tudom számolni, hány animét méltóztatok bemutatásra.) Nem kell nagy dolgokra számítani, csak gondoltam a hozzám hasonló, japán rajzfilmekben szinte teljesen tapasztalatlan olvasókkal megosztom, hogy én mit tartok nézhetőnek. Nehéz helyzetem, mert ha animékről van szó, akkor nagyon válogatós vagyok. Amúgy utálok magamról pofázni (nem is gyakori a személyes hangvételű írás tőlem) de úgy láttam jónak, ha az olvasók is megértik szándékaimat. Ezért most egy kis önéletrajz következzék, hogy én, illetve a generációm hogyan ismerkedett meg az anime világával.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Nem tudom emlékszik-e még valaki, de még a közelmúltban elkezdtem foglalkozni egy szamuráj fegyvereket feldolgozó posztsorozattal. Ami késik, nem múlik, és miután befejeztük a kardokat, ma végre ismerkedünk a lőfegyverekkel is kicsit:
Yumi
Az utóbbi időben nem nagyon adtam életjelet magamról, és az olvasmányok is rendre elmaradtak. Pontosabban két alkalommal rendkívüli ünnepi posztok miatt, egyszer műszaki okokra hivatkozva (amikor ugye nem volt puruttya) és egyszer pedig szimpla lustaságból. Ha még nem állok bukásra matekból, akkor bizony már kerek egy hónapja nincs pénteki borzongás. Hű, ez aztán nem mondom, elég sok, magam is megdöbbenek, ahogy ezt így leírva látom magam előtt. Nem tudok elégszer elnézést és türelmet kérni, nálam sajnos többé-kevésbé hosszadalmas folyamat, amíg a fejemből kipattanó ötlet eljut az itt olvasható posztig. Viszont, hogy mindenki örüljön, ismét visszahoztam Kálmán beteges éjszakai kalandját, és egy (remélhetőleg) izgalmas csavarral kívánom kicsit más mederbe terelni a történet folyamát. Na de nem is értem mit beszélek még, mikor már rég olvasnia kellene mindenkinek. Aki nem tudja ki az a Kálmán, az gyorsan kezdje el eme novellasorozatot, melynek összes eddigi részét ITT találja. A többieknek pedig jó szórakozást kívánok.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Én általában ahhoz tartom magam, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért, ami meg nagyon nem megy (és kilátástalan a fejlődés) arra nem érdemes energiát pocsékolni. Éppen ezért írok novellákat, ezért nyomatja Valorum a társadalomkritikákat, és ezért kapunk Szlotától szép sok-sok képet. Tehát én írok, hiába a költői nyelv a magyar, poéta én nem leszek. De mivel ma van a költészet világnapja, úgy éreztem megcsillogtatom ama bizonyos művészi vénám, és előrukkolok egy verssel, ami aztán tényleg belülről jön, úgymond hűen tükrözi nézeteimet. Fogadjátok hát szeretettel:
Végre itt a tavasz, és legnagyobb örömömre máris kivirágoztak a cseresznyefák. Április elseje igen fontos a japán kultúrában, hiszen ott e nap kezdődik meg a tanítás és a munka. Továbbá áprilisban virágzik a sakura, azaz a japán cseresznye, melyet külön ünneppel illetnek. Ezt a remek hangulatot próbáltam meg elcsípni, és egy történetbe önteni. Általában nem szoktam a japán mániámat keverni az írással, mert ugye a barátnődet sem baszatod meg a kutyáddal, hiába szereted mindkettőt félek nem sülne el jól. De most azért mégis megpróbáltam, álljon itt például. A japánul annyira nem tudóknak mellékeltem egy szómagyarázatot itt mely tartalmazza a történet összes idegen fogalmát. Remélem, hasznát veszitek majd. Azt hiszem itt az ideje, hogy befogjam a szám, ti meg olvassátok a történetet:
Cseresznyevirág
Ez volt az első versem, amit a blognak be szerettem volna küldeni, de most én magam teszem ki. Remélem tetszeni fog! :)
Érzések az éjszakában
Mély csend ült az esti nyárra, fölöttem csak lágy szél susog
Éreztem, bár lelkem dalol, de szívem mélyén árnyék guggol.
Egy apró, röpke pillanatra megrészegült gondolattal
Hittem, hogy csak létezhetek, hittem, hogy csak álmodhatok.
Elmentél már tőlem messze, kegyes halál elragadott
A fájdalom, mit bennem keltett, úgy érzem, hogy megszakadott.
Hisz’ tudom, hogy a másvilágon együtt leszünk boldogok,
S szívem mélyén árnyék guggol, de érzem, hogy a lelkem dalol.
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Sziasztok!
Becherovka vagyok és Vanson közbenjárásával immár én magam is ehhez a nagyszerű csapathoz tartozhatok. :) Elsőként egy saját verset szeretnék Nektek bemutatni, de a későbbiekben is sor fog rá kerülni, hogy a költeményeimet publikáljam itt a blogon. Fogadjátok tőlem sok szeretettel A remény ódája című versemet!
A remény ódája
Nem hallottam szebb szót, mi ajkaidból kifolyt,
A hold ezüstös fénye párnáimon dalolt.
Amikor a remény veled halt meg utoljára,
Ráfontam az életem egy igen vén fűzfaágra.
Oh ne hagyj el kedvesem engem e nyári éjszakán
Hisz jön még dér a kutyára, életem alkonyán.
Köszönöm mit velem tettél, bár neked lehet fura
Hiába sír minden szó, vár a Halál ura.
És találkozunk akkor, midőn ismét láthatlak,
Sosem hittem volna, hogy ennek a csúf Kaszásnak
Emígy fogok örülni, Te szelíd, büszke lány,
Találkozunk akkor, Te gyönyörű virágszál!
Gondoltam mutatok pár saját fényképet, amiket még a nyáron csináltam, ha már úgyis jön a tavasz, kezdjünk lassan ráhangolódni a jó időre! :) Tisztában vagyok vele, hogy közel sem vérprofi fényképek, csak hobbiból fényképezgetek, leginkább azért, hogy megörökítsem, ha valami szépet látok. Tehát ezúton szeretnélek titeket is arra buzdítani, hogy küldjetek be saját fotósorozatokat. Nem muszáj xmilliószoros megapixeles, meg full extrás fényképezőgép a jó képekhez, szóval hajrá! Kíváncsian várom a képeiteket! :)
Eddig komolyan mondom azt hittem, hogy a különböző adaptációk teljes elkúrása egy újfajta divat, de nem. Már régen is tudták, hogyan lehet a mozival totálisan szétbaszni az eredeti könyv varázsát. Mi sem példázza ezt jobban, mint az 1931-es „Dracula” film, Lugosi Bélával.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Belülről feszít szét
a némaság.
A kényszer csend,
mert senki sem hallgat meg,
Mikor szóra nyílna
a szám.
A fülek süketté válnak, s
nem bírom már.
Elmém bomlik, s
lelkem könnyezve ordít,
s bár hangját csak
én hallom... a koponyám
már szétreped...
S a fájdalom egyre mélyebb
és feneketlen, mint az a csatorna régen
S tőlem ne várja senki,
hogy szavaim csengjenek vidáman,
mint kis madárkák hangja,
ebben a rothadó, remegő világban...
Az emberek őrültek,
felbomlott a rend...
az elme...
Béke van, de hol az ész?
Ez lesz tán tényleg a vég?
"Emberek vannak, de nincs emberiség..."
Az ember kiszáll, a Föld utazik tovább...
Remélem Insomnia irománya kellően bemelegített mindenkit, itt van ismét a péntek esti olvasmány. Előző részek ITT.
[Update: egy kérdésem lenne. legyen-e a korábbi részeknél is zene? Habár a zene melletti olvasásról osztom Csucsu1111 véleményét, de szerintem a megfelelő zene, olvasás előtt segít ráhangolni az embert a műre. Szóval kommentben küldjétek el, hogy az első és második részeknél is legyen-e zene, vagy inkább ne.]
No de akkor lássuk is, hogy a mai részben mi minden derül ki, és ki mindenki fog szörnyű halál halni:
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Na ma is eljött a szokásos péntek esti borzongás. Az előző részeket visszamenőleg ITT találjátok. Muzsikának pedig ismét egy Korn számot kaptok, mert azt szeressük:
