Ma egy rövidke kis történettel jelentkezem, de remélem elnyeri mindenki tetszését. Eredetileg a főblogra szántam, tehát elképzelhető, hogy ott is meg fog jelenni, szóval kéretik nem vótmááározni...
Kis mese a fővezérről
Miután kiveséztük a lőfegyvereket, ideje betekintést nyerhetünk a különböző botfajták és fafegyverek világába.
Bo
Ott folytatom, ahol elkezdtem.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Szeretnék már az elején leszögezni valamit. A japánbuzi nem ismétlem NEM egyenlő az animebuzval. Nem is annyira az animékkel van gondom, inkább azzal az ostoba szubkultúrával, ami kinőtt ebből az egészből. Nem akarom most leoltani az animéseket, mert náluk is vannak normális arcok, sőt én még talán 2008-ban animeconon is voltam egyszer. Hogy őszinte legyek, nekem azaz egy alkalom bőven elég is volt, de senki ne mondja, hogy vakon ítélkezem az animetársadalom fölött. Ezt nem is tenném, mert a mai poszt nem róluk szól, és ellent is mondana nekem, mert ezzel az írásommal szeretnék majd bevezetni egy új minirovatot, az animeajánlót. (Ehhez valószínűleg társ-szerkesztőkre is szükségem lesz, mert jómagam egy kezemen meg tudom számolni, hány animét méltóztatok bemutatásra.) Nem kell nagy dolgokra számítani, csak gondoltam a hozzám hasonló, japán rajzfilmekben szinte teljesen tapasztalatlan olvasókkal megosztom, hogy én mit tartok nézhetőnek. Nehéz helyzetem, mert ha animékről van szó, akkor nagyon válogatós vagyok. Amúgy utálok magamról pofázni (nem is gyakori a személyes hangvételű írás tőlem) de úgy láttam jónak, ha az olvasók is megértik szándékaimat. Ezért most egy kis önéletrajz következzék, hogy én, illetve a generációm hogyan ismerkedett meg az anime világával.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Nem tudom emlékszik-e még valaki, de még a közelmúltban elkezdtem foglalkozni egy szamuráj fegyvereket feldolgozó posztsorozattal. Ami késik, nem múlik, és miután befejeztük a kardokat, ma végre ismerkedünk a lőfegyverekkel is kicsit:
Yumi
Én általában ahhoz tartom magam, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért, ami meg nagyon nem megy (és kilátástalan a fejlődés) arra nem érdemes energiát pocsékolni. Éppen ezért írok novellákat, ezért nyomatja Valorum a társadalomkritikákat, és ezért kapunk Szlotától szép sok-sok képet. Tehát én írok, hiába a költői nyelv a magyar, poéta én nem leszek. De mivel ma van a költészet világnapja, úgy éreztem megcsillogtatom ama bizonyos művészi vénám, és előrukkolok egy verssel, ami aztán tényleg belülről jön, úgymond hűen tükrözi nézeteimet. Fogadjátok hát szeretettel:
Végre itt a tavasz, és legnagyobb örömömre máris kivirágoztak a cseresznyefák. Április elseje igen fontos a japán kultúrában, hiszen ott e nap kezdődik meg a tanítás és a munka. Továbbá áprilisban virágzik a sakura, azaz a japán cseresznye, melyet külön ünneppel illetnek. Ezt a remek hangulatot próbáltam meg elcsípni, és egy történetbe önteni. Általában nem szoktam a japán mániámat keverni az írással, mert ugye a barátnődet sem baszatod meg a kutyáddal, hiába szereted mindkettőt félek nem sülne el jól. De most azért mégis megpróbáltam, álljon itt például. A japánul annyira nem tudóknak mellékeltem egy szómagyarázatot itt mely tartalmazza a történet összes idegen fogalmát. Remélem, hasznát veszitek majd. Azt hiszem itt az ideje, hogy befogjam a szám, ti meg olvassátok a történetet:
Cseresznyevirág
A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Budapestről irány vidék. Jó hosszú utazás volt, ennek tudható be, hogy a szintvizsgámra készülök.
Diósgyőrben, Miskolcon ( kinek hogy tetszik ) mindig is szerették az emberek a focit. Több mint 100 éves fennálásuk óta ugyan bajnoki címet soha nem nyertek, de hazugság lenne azt állítani, hogy ez a szurkolókon múlt volna.
Napjainkra a miskolci szurkolótábor meghatározó alakjává válta Magyar ultramozgalomnak. Hazai meccseiken 8-9 ezer néző van jelen, és idegenbe is rendszeresen kísérik a csapatot, nagyobb létszámban. Ez rajtuk kívül csak néhány másik táborról mondható el.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
Szeretnék ismételten csak elnézést kérni drága, még megmaradt olvasóimtól. Igaz azt ígértem, hogy márciusra jön egy új rész, de sajnálatos módon olyan sok tanulnivaló szakadt a nyakamba, hogy az elmúlt hétben egy betűt nem írtam, leszámítva azt a fél órácskát, amikor unatkoztam infó órán. És mivel a blog nem kicsit felbolydult, úgy döntöttem egy ideig (legalább két hétig) szabadságot veszek ki, hogy feltöltődjek, és csak az írással foglalkozhassam. Szóval két hét múlva remélhetőleg friss történetekkel várom a kedves olvasókat. Addig is itt egy rövid, hiánypótló szösszenet, amit még a kérdéses informatika órán alkottam:
Eddig komolyan mondom azt hittem, hogy a különböző adaptációk teljes elkúrása egy újfajta divat, de nem. Már régen is tudták, hogyan lehet a mozival totálisan szétbaszni az eredeti könyv varázsát. Mi sem példázza ezt jobban, mint az 1931-es „Dracula” film, Lugosi Bélával.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Több mint húsz évvel ezelőtt, 1991. november hatodikán a BEK legjobb 16 csapata között a Kispest-Honvéd a Sampdoria vendége volt Genovában. A párosítás és a meccs azonban nemcsak a „majdnem bravúr” miatt maradt emlékezetes. Ezen a meccsen ugyanis már együtt, szervezetten utazott az a néhány tucat fiatal, akik az egész magyar lelátói életet megváltoztatták, és nyugodtan mondhatjuk, történelmet írtak. 1991 novemberében megalakult hazánk első szervezett ultra csoportja, az Ultra’ Red Boys Kispest!
Ki ne ismerné a fradit? Nyilasi, Albert, Lipcsei, Keller és a sort még nagyon hosszan folytathatnám. A 28 szoros bajnoknak sokak szerint Milliós nagyságrendű szurkolótábora van, érdemes azonban megjegyezni ezeknek nagy része a csapat 2006-os kizárását követően elkezdett a Debrecennek szurkolni. Ismerjük a loki tábor mottóját: "Sikerre éhes" . Az 1995-ös Bajnook ligája szereplés nagyban növelt a csapat népszerűségét, ám a 2005-ös bajnoki cím óta nem találja a helyét ( Riválisával, az Újpesttel egyetemben ) a magyar mezőnyben. 2009-es feledhető évük után, 2010-ben Prukner László vezetésével sikerült bravúrt elérniük ( Bizony, merthogy azzal a kerettel ez ennek számított )és a harmadik helyet megszerezniük. Kárpótlás lehetett ez a szurkolók számára, az év eleji Derbyn elszenvedett történelmi 6:0-ás vereségért.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
Új sorozatot indítok el, melyben a kertész család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást a magyar szurkolótáborokat próbálom meg bemutatni nektek. Nem akarok belebonyolódni, hogy kinek van nagyobb közönsége, ki a legjobb. Egyszerűen arról olvashattok, amiről a médiában szinte biztos nem. Teljes képet nehéz lenne adni a táborokról, de éppen annyit olvashattok amit kell. ez amolyan kezdeti lökés, hátha valamelyikőtöknek szimpatikussá válik ez az életstílus és kilátogat egy meccsre. Ha csak egy ember így tesz, nekem már megérte feszegetnem a témát. Az egymást csapatát szidalmazó kommenteket kérlek hagyjátok el. Első alanyunk egy Líla-Fehér tábor, talán már sejtitek melyik :)
Újpesten az emberek már régóta várnak egy bajnoki címre, Magyar kupa győzelemre. Az átlag nézőszám 3-4 ezer fő között mozog otthon, kiemelt mérkőzéseken ( Debrecen, Diósgyőr, Ferencváros, Kispest, Videoton ) természetesen ez növekedhet. Nem tűrik meg az eredménytelenséget a játékosoktól, ugyanakkor azon ritka táborok egyike közé tartozik akik rendszeresen kísérik a csapatot az idegenbeli túrákra is nagyobb létszámban. 300-500 fő számolható ide. Legrégebben megalakult csoportjuk az 1992-ben alapított Ultra Viola Bulldogs, melynek a holnapján ( www.uvb92.hu ) a következőket tudhatjuk meg:
"A csoport mérkőzéseken nem politizál, de azért a tagok többségéről mégis elmondhatjuk, hogy a jobboldal felé orientálódik. Csoport szinten barátaink nincsenek, "semlegesként" tekintünk az angyalföldi és szombathelyi szurkolókra, a többi csapat szurkolóit pedig nem szívleljük. Ellenségeink közül kiemelkednek a Ferencváros, a Kispest és a Diósgyőr szurkolói.
Jelenleg 80 tagunk van, akik félévente fizetik a 3000 forintos tagsági díjat. A csoportban megtalálhatók a 20-as éveit töltő fiatalok és negyven feletti tapasztalt szurkolók is. A tagdíjakból befolyt pénzt a meccseken elhelyezett perselyekbe gyűjtött pénzzel együtt természetesen látványokra költjük. "
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
A filmről :
Natalie-nak minden bejött az elmúlt időszakban: évkönyvet szerkeszt, ösztöndíjat kapott a főiskolára, jó eredményeket ér el a sportban és a közösség "királynője". Azután belép az életébe Keith. A titokzatos és tartózkodó fiú nagy hatással van rá, elvonja a figyelmét a dolgairól. Minél inkább visszahúzódik Keith, annál inkább kíváncsivá teszi Natalie-t, aki megpróbál magyarázatot találni Keith különös viselkedésére. Nem akarja közel engedni magához, ám a szívének képtelen parancsolni. Miközben Natalie világa lassan elemeire hullik szét, mindkettőjük élete örökre megváltozik.
