Látom nagyon tetszett sokaknak az italautomatás trükk, úgyhogy összegyűjtöttem neketek egy csomót ebből a kategóriából. :)

Coca cola automaták kifosztása

Trükk 1: Alul fölhajtod az ajtót,ahol kiesik a cola és ha vékony vagy, simán kibírsz venni akár 10 colát is. Ha benne vagy a gépben, akkor fölül a kisajtót elhúzod jobb oldalra(erőteljesen).

Hoppkins: Coca-Cola automatákból +1 üditő nyerhető (a kifizetetten kivül), ha oda tudsz jutni ahhoz a konnektorhoz, amibe az be van "dugva". Amikor kigurult az első kóla, akkor gyorsan ki kell húzni a dúgót (áramtalanitás), majd újra bedugni. Ekkor a gép azt hiszi, hogy a pénzedért még nem adott piát és ad egy másikat.

Trükk 2: Nyomd be a pénzvisszaadó nyílást egy erős fémdarabbal kb. 2 cm-re. Ezután a bedobott pénzt felszámolja a gép és azután ki is dobja ezen a nyíláson.

Csokiautomata megfejése

Dobd be a legdrágább csoki árát a gépbe, és írd be a kívánt csoki kódját a gépbe. Ahogy leütötted az utolsó számot nyomd meg a pénzvisszaadó gombot, és tartsd nyomva amíg ki nem esik a csokid. Ezután engedd el a gombot és ird be ismét a kódot. Ezzel a kis trükkel a pénzedet a gép mindig újraszámolja, és a végtelenségig használható. 

Figyelem az alábbi trükkökért szerkesztőségünk nem válal felelőséget, semmilyen esetben sem.

Akik régóta barangolnak a világhálón, talán már biztos találkozhattak már a HACKLife kategóriájú írományokkal, melyek igazi hungarikumnak számítanak, mivel egy Mad-mind nevű tag kezdte el a készítését 1998-ban. Mindenki beküldte a saját észervételét, hekkét, vagy csak bemásolta valahonnan a fontosabb dolgokat amit beírhatott a Hacklife-ba. A magyar internet-történelem egyik legelterjedtebb és leghasznosabb irományává vált, amely sajnos 2002-től egyre jobban elhanyagolt lett ez a nemzeti specialitás, de egy rajongói weboldal tovább vitte az örökséget, melynek eredeti forrásaiból csupán 10% maradt meg. Ezek a valóélet Cheatland dokumentumai, nem vitás. Összegyűjtöttem párat nektek és kollégista társaimnak, abban a reményben, hogy hasznát veszitek.

Remélem, hogy sokat sikerül spórolnotok. A pénz legyen veletek.

LCD kijelzővel király trükk

Ha leveszed az LCD kijelzőről (managerkalkulátor Palm Pilot ,notebokz kijelzőjéről) a vékony műanyag réteget (polár szűrő), és polaroid napszemüveget veszel fel akkor csak te látod,hogy mit ir ki (puskázáskor No1....)

Pénz a Cora-ból

Aki már járt a Coraban, látta milyen tuti üveg visszaváltó van ott. Egyszerűen egy damíllal visszahúzod az üveget és újból elszámoltatod.

Hoppkins tippje: Ezt én is sokszor csináltam. Tapasztalatom szerint a Sparban kapható Mizse ásványvizes palack nem éppen erre a célra való. Ha már mindenképp kéne egy jó tippet adnom, akkor Aquarius. Coca-Cola és Pepsit ne, mert beszorul a gépbe. Minden üveg, amin a "visszaváltható" felírat fityeg, kompaktibilis a módszerhez - kivéve a két fentebb említett kliens, akikkel befele nem lesz gond, inkább volume kifele.

Rejtettalkohol lerakat Újpestieknek

Hoppkins: Egyszerű a képlet. Menj el Rákospalota-Újpest vasútállomásra .(A Lehel térről induló 14-es villamos egyenesen oda visz ki.) Sokszor főleg télen, a vasútállomás túloldalán lévő bokrokban, színes szatyrokban, egy csomó rejtett, zárjegy nélküli ital található. (A lenti képen a negatív-fehér színnel kijelölt területet kell átkutatnod.) Nem titok, hogy a közeli kínai piac derék ázsiai dolgozói által feketénárult szeszesitalokat itt tárolják titokban. Apropó innen a Kínai Piac pár házzal keletre van. Ha van időd, nézz be, ha másért nem, hát a törökből olcsón csempészet márkás cuccokért.

Telefonkártyával telefonálás 1 egységért  (Műszaki vénájúaknak)

A telefonkártyát meg lehet buherálni úgy, hogy a hívás után csak 1 egységet vegyen le róla a gép. A kártyán abból a nézetből nézve, mintha éppen be akarnánk dugni a telefonba, a jobb és a bal fölső saroknál lévő érintkezőhöz kell egy-egy drótot forrasztani, és kivezetni oldalt úgy, hogy a műanyagba belevágva, abba szépen belesimuljon. Tárcsázás után, amikor a kapcsolat létrejött, a két drót kiálló végét összetekerjük, onnantól nem vesz le több egységet a gép. Érdemes olyan kártyával próbálni, amin nincs sok egység, mert ha a pákával túlmelegítjük a műanyagot, leesnek az érintkezők!
 

Hoppkins tippje: Keresd fel a sarki használt mobiltelefonboltokat. Némelyik feketén vállalja ezt az egész procedúrát 800-1000 Ft-ért.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ma egy rövidke kis történettel jelentkezem, de remélem elnyeri mindenki tetszését. Eredetileg a főblogra szántam, tehát elképzelhető, hogy ott is meg fog jelenni, szóval kéretik nem vótmááározni...

Kis mese a fővezérről

Miután kiveséztük a lőfegyvereket, ideje betekintést nyerhetünk a különböző botfajták és fafegyverek világába.

Bo

Mit szólnátok, ha játszanánk egyet. Csucsu olvasónk már korábban, még a mű készültének kezdeti fázisaiban vetette fel azt az ötletet, hogy több alternatív vonala is lehetne műnek, nem csak egy fő, amely lehet, hogy teljesen unalmas. A mai nap ezt fogjuk kipróbálni. Minden poszt végén lesz ez kép, amely egy dialógust tartalmaz. Amelyik válaszra rákattintasz, az fog teljesülni, s az a cselekménysor megy tovább. Jó szórakozást, és kérlek mondjatok róla véleményt, hogy ez a koncepció mennyire életképes és hol lehet rajta javítani. Jó szórakozást :)

Annyi hosszú utat tettek meg és mégis annyi van még hátra. Egy egész évnek felelt meg nekik az a 15 óra, mely a Keleti Pokolba való belépésük óta eltelt. Azok a helyszínek, melyeket az iskolában csak fényképeken láttak történelem órákon egy ócska projektoron keresztül, most ott állt előttük, szinte érintésnyire. Ott lehettek, megérinthették. Csak egy dologban különbözött a két dolog. Azóta a helyzet, csak rosszabbodott. Minél messzibbre kerültek az UCR körzetétől, annál jobban nőtt a hullák száma. Volt, ami már hónapok, sőt évek óta ott rothadt. Aki itt élt, az már ezt megszokta, így olyan lazasággal lépdelt át ezeken az eltorzult, meghasadt, elporladt testeken, mint egy gyerek, aki éppen egy domboldalra kapaszkodik fel.

Doom még mindig elmélkedett, s folyamatosan pörgette az eseményeket a fejében. Eszébe jutott Gordon, a szemüveges eléggé vékony és idős fizikus kinézetű férfi, aki össze-vissza szerencsétlenkedett az út alatt”. Hol lehet most? Mi a francnak kellett pont ő azoknak az alakoknak?” Újra felidézte az emlékeket, s pillanatról pillanatra elemezte azokat. Újra és újra neki lendült. Aztán hirtelen Semi-Conductor kizökkentette egy oldalba bökéssel.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Sziasztok! Múltkor Mikszáth Kálmán egyik legolvasottabb művéből hoztam el nektek egy részletet, most pedig Jókai Mórnak a regényéből olvashattok egy kicsit, és persze a megfilmesített változatból is megnézhetitek az első részt. Jó szórakozást!:)

Hatvan perc!

A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain. A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta. A nemes buzgalom egészen arcába kergette a vért. A díszes vendégkoszorú minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt véghetetlen rakétájának végelpattanását; a hajdúsereg sietett a félig ürített poharakat színültig tölteni... A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, midőn a család háziorvosa nesztelen léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak csak pár szót súgott fülébe, minek következtében az hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet kér, eltávozott a teremből.

A tószt azonban, mint a kilőtt gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében megzavartatni, hanem sietett végelpattanása felé.

"...e dicső férfiút, országunk terhét vállán emelő Átlászunkat az igaz hazafiúságnak örök időkre emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti táborunknak fő-fő és legfőbb vezérét, gyámolunkat, oszlopunkat és világító phárószunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!"

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Anglia, a "világ műhelye"

Anglia a 18. század végén már vezető szerepet töltött be a világkereskedelemben. Az ipari forradalom szülőhazájában, Angliában a gőzgép hatására tudományos felfedezések, találmányok sora született. Anglia kihasználta földrajzi helyzetét, hiszen szigetország volt és a tengeri utak mentén helyezkedett el. Kiaknázta a gyarmatbirodalma természeti kincseiből származó előnyöket. Angliában (az anyaországban) nagy mennyiségben bányásztak vasércet és szenet. Az iparban dolgozók, a munkástól a mérnökökig, jól képzettek voltak. Így lett Anglia a "világ műhelye", s termékeivel a 19- század második felében már uralta a világkereskedelmet. Az angol gyarmatok terjeszkedésével a Föld jelentős részén elterjedt az angol nyelv.

A viktoriánus korszak

Angliában 1848-ban nem volt forradalom. A korábban kialakult politikai rendszer tartósnak bizonyult. A folyamatosságot Viktória királynő (1837-1901) 64 éven át tartó uralma teremtette meg. A kormányzást az úgynevezett "viktoriánus korban" az arisztokraták és a középosztály tagjai gyakorolták. A két régi pártot - a torykat és a whigeket - ettől az időtől kezdve nevezik konzervatívoknak, illetve liberálisoknak. A parlamentben a döntéseket az alsóházban hozták, itt vívta szócsatáit a két párt. A polgári állam az új jogrendre, a szervezett oktatásra, az egyre több emberre kiterjedő egészségügyre és a közbiztonságra épült.
 

Viktória királynő

A Napóleon utáni Franciaország

Európa 1848-as forradalmai Észak-Itáliából indultak ki, s ahol kirobbantak, ott változást, fejlődést hoztak. Franciaországban viszont éppen ellenkező folyamata bontakozott ki. Az 1848 júniusi párizsi munkásfelkelés leverése után sokan úgy vélték, hogy a tömegek féken tartásához erős kézre van szükség, Ezért választották meg 1848-ban Louis (lui) Bonapartét nagy fölénnyel köztársasági elnökké. A nagy Napóleon "kis unokaöccse" 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. Franciaországban működött a parlamenti rendszer, érvényben volt az általános választójog, a szólás- és sajtószabadság. A császár azonban teljhatalmat gyakorolt, aminek eredményeképpen a rendőrség mindent ellenőrzött. III. Napóleon támogatta az európai nemzetállamok életre keltését, s mindent elkövetett, hogy feltámassza a francia nemzeti dicsőséget. Egyidejűleg támogatta a kapitalizmus fejlődését is. Különös figyelemmel fordult Indokína felé, mert meglátta a térségben a gazdag gyarmatot. Így tekintett az észak-afrikai Algériára is. Mindkét térségben megjelentek a hódító francia katonák. A 19. században a francia vasúthálózat a hatszorosára nőtt. Új lendületet vett az ipari termelés, sokféle szénbányákat nyitottak. Egyre több bank alakult. A kereskedelmi hálózat kiterjedt az egész országra. Párizs lakossága 2 millióra növekedett. A főváros III. Napóleon korában nyerte el mai arculatát. Ekkor épültek a sugárutak, a palotasorok. Elkészült a királyi palota - amely ma s Louvre (luvr) Múzeumnak ad otthont - és a város egyik ékessége, az Opéra (az operaház). Az emberek, mintha be akarták volna pótolni az eddig elmulasztottakat, vásároltak, s újra szórakozóhelyekre jártak. Franciaországban kialakult a tőkések világa, a kapitalizmus.

III. Napóleon

Ülj mellém kérlek
meséld el titkodat
félsz-e mint rég
mikor írták sorsodat

Tudd meg, hogy minden nap számít
így éld az életed
Lesz, amelyik a pokolba csábít
elhozza a végzeted

Ülj le mellém
töröld meg könnyeid
ne félj, az idő
majd mindenben segít

És ha majd nem tudunk várni
szép lassan elmegyünk
nem fog az igazság fájni,
csak szépen, lassan szenvedünk

Nem kell semmit megbánnod
megbocsátanak neked
most kell a sarkadra állnod
hogy véghez vidd a tervedet

Tudd meg, hogy minden nap számít
így éld az életed
Lesz, amelyik a pokolba csábít
elhozza a végzeted

És ha majd nem tudunk várni
szép lassan elmegyünk
nem fog az igazság fájni,
csak szépen, lassan szenvedünk

Végre itt a tavasz, és legnagyobb örömömre máris kivirágoztak a cseresznyefák. Április elseje igen fontos a japán kultúrában, hiszen ott e nap kezdődik meg a tanítás és a munka. Továbbá áprilisban virágzik a sakura, azaz a japán cseresznye, melyet külön ünneppel illetnek. Ezt a remek hangulatot próbáltam meg elcsípni, és egy történetbe önteni. Általában nem szoktam a japán mániámat keverni az írással, mert ugye a barátnődet sem baszatod meg a kutyáddal, hiába szereted mindkettőt félek nem sülne el jól. De most azért mégis megpróbáltam, álljon itt például. A japánul annyira nem tudóknak mellékeltem egy szómagyarázatot itt mely tartalmazza a történet összes idegen fogalmát. Remélem, hasznát veszitek majd. Azt hiszem itt az ideje, hogy befogjam a szám, ti meg olvassátok a történetet:

Cseresznyevirág

Most Mikszáth Kálmán egyik legjelentősebb regényének az első részét hoztam el nektek. Aki szeretne többet is olvasni belőle az >>ITT<< megteheti.

Első rész

A legenda

Viszik a kis Veronkát

Özvegy tanítóné halt meg Halápon.

Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy kétéves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektorné asszony. A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre későn. Annak meg se kellett volna születnie. Bár akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt annak.) A kis poronty az apja halála után született, de nem későre, egy vagy legfeljebb két hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nem gondolok.

Jó, becsületes asszony volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.

Aztán meg nem is illett, Isten bűneül ne vegye.

Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga is csak káplán volt eddig valami igen-igen szegény plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik a hírek, önálló plébános lett egy Glogova nevű falucskában, valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között. Van is olyan eleven ember a faluban, Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos egy fészek.

Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a kántornénak.

De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmiféle lamentációval, ennélfogva csak azt akarom elmondani (becsületére legyen nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették el a jó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyűlt a temetési költségre, még a kecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassú pihegése helyett visszatért rendes lélegzetvétele, lomha járását a nagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval menekedék a közeli halál elől, éppen egy másik lénynek a bekövetkezett halála által. Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet, mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzőkönyvekben éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre.

Isten ő szent felsége mindenesetre jó, bölcs és hatalmas - de bíró uram se csekélység. Elrendelte legott a temetés után, hogy a csöpp leányzó (Veronka a keresztneve) soros legyen a falusi gazdáknál, s a tizedes vigye mindennap más-más portára, hol is illendő ellátásban részesítendő.

- És meddig fog ez így tartani, bíró uram? - kérdék a tanácsbeliek aggódva.

- Míg nem méltóztatom másképp intézkedni - felelte Nagy Mihály kurtán.

Így is volt a dolog vagy tíz napig, amikor aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi Máté és Koczka Ferenc uraimék Besztercebányára viszik eladni a búzájukat (merthogy azt mondják, arrafelé még nem oly okosak a zsidók, mint minálunk).

Kapott a jó alkalmon Nagy Mihály.

- No, ha oda viszik a gabonájukat, akkor hadd vigyék el a gyereket is, a pap bátyjának Glogovára. Arra esik valahol az a Glogova.

- Dehogy esik arra, dehogy - ellenveték ezek.

- Arra kell esnie, punktum - döntötte el a bíró.

Szabódtak, okoskodtak őkelmeik, hogy így-úgy, nagy kitérő és nagy alkalmatlanság az úton, de meg kellett lenni. Ami parancs, parancs. Egy szerdai napon föltettek a zsákok tetejére a Billeghi uram szekerén egy kosarat és abba a Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár. A felsővég fehérnépjei pogácsát, marcifánkot sütöttek az árva kis jószágnak az útra a borzasztó idegen világba, és teleraktak egy szeredást aszalt körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult, még meg is siratták a parányi gyereket, aki nem tudta, hova viszik, miért viszik, csak azt látta, nagy mosolygással, hogy a cocók megindulnak és ő nem mozdul egy zsák tetejéről, a kosárból, de a házak, kertek, mezők és fák idébb jönnek.

Aki szeretne valamit be küldeni az oldalra az a következő E-mail címeken teheti meg:

Központi címünk: titkosellenallas@gmail.com

Saját E-mail címem: t.e.aljas65@gmail.com

Cigaretta: cigi, staub, bláz, bagó, bagaretta, füsti, koporsószög… és így tovább. A történetét nagyjából mindenki ismeri valamilyen szinten: Közép-Amerikából kezdte a pályafutását, a maja, később az azték civilizációban elsősorban rituális szertartásokban használták, gyakran pszichoaktív szerekkel együtt, vallásos önkívület elérésére, de aztán „hála” a felfedezéseknek az öreg kontinensre is eljutott.
Azóta egészen legendás utat járt már be. A cigi nem csak a múltban, hanem most is elég sok jelzőt kap. Lehet menő (rocksztárok, gengszterek, keményfiúk kiegészítője) , szexi (szexszimbólumok, modellek kezében is remekül áll nemdebár?) vagy az anti oldal szerint füstölgő méreg, büdös, undorító, vagy hogy a jól ismert szlogennel éljek: Ciki a cigi. Valószínűleg erről mindenkinek megvan a maga véleménye, mindenesetre most vasárnaptól már büntetni fogják a rossz helyen füstölgőket. Ezzel ugye megint heves vitákat váltanak ki, amin én például csak röhögni tudok, mert nem hiszem hogy szegény nagy dohányosnak megállna a szíve, ha neadjúristen nem tud rágyújtani kajálás közben(!) egy étteremben. Én bevallom, hogy társaságban, ha megkínálnak elszoktam fogadni egy szálat, néha-néha jól is esik és igaz nem tudom milyen ha az ember rászokott, de nem hiszem hogy rinyálni kéne azért mert végre nem kell annak is szívnia a füstöt, aki mondjuk undorodik tőle és nem kell minden buli után komplett ruha és hajmosás rituálét végezni. Na de szócséplést befejezve, jöjjön pár kép. Igaz, a cigaretta története is megérne egy posztot, de sajnos eszköz hiányában most nem tudok túl jól teljesíteni, ezúton is kérek elnézést azoktól, akik netán hiányoltak volna.
 

Biztosan sokan hallottatok róla, hogy múlthét szombaton 3 év után újra gárdaavatást tartottak a hősök terén. Bár az eseményt erős rendőri intézkedések kísérték, valamilyen csoda folytán mégsem történt atrocitás, annak ellenére, hogy ez bizony a mi kedvenc kormányunk, és főleg a mi Pintér Sanyánknak az egyik legnagyobb kudarca.

Bár az ilyen fajta események a médiában tabunak számítanak, az eseményen, a hvg.hu szerint alig pár százan, szerintem, mert arra gurultam aznap és láttam, több ezren vettek részt.

Most pár szóban elmondom a véleményemet arról, hogy miért is lenne nekünk jó, ha megengednék egy ilyen félkatonai szervezet működését. Mint azt már megszoktuk, sikerül mindig a rossz példát átvennünk más országoktól. Gondoljunk csak bele, az adórendszerünk Svájc színvonalán van, természetesen a régiónkban a legalacsonyabb bérezésben, ellenben az orvosainkat világszínvonalon képezzük, de amikor megszerzik a diplomát, annyit keresnek, mint egy multi cég takarítója.

Ellenben Amerikában elég régóta működik Nemzeti Gárda, nyugat Európában pedig teljesen evidens, hogy a rendőrségek keze alá dolgoznak polgárőrségek.

Egy dolgot sikerült „átvennünk” a kissebségek iránti toleranciát, habár ebben a témában komoly ráhatást gyakoroltak az olyan államok, akik megunták, például a romákat, és segély helyett felültették őket a vonatra, és hazaküldték őket.

Pedig egy ilyen szervezetnek azon kívül, hogy nyomást tud gyakorolni a kormányra, és képes kiállni a nemzete érdekei mellett, sokkal komolyabb jelentőséggel is bír. Sajnos a médiában erről nem hallani, csak és kizárólag a megfélemlítés, a rasszizmus, és az antiszemitizmus köpenyébe képesek bújtatni ezt a témát, egyéb munkásságukat nem hajlandóak elismerni. Valószínű ennek köszönhető, hogy sok ember visszakozik tőle, nem érti, nem is értheti meg, ezért fél tőle.

Most nem fogom ecsetelni, hogy ahová kivonul a gárda, ott egyszer csak varázsütésre rend terem, visszaszorul a bűnözés, a szóban forgó település élhetővé válik, ha csak egy kis időre is, de megtörténik.

Sokkal fontosabb, hogy a nagy árvizek idején, pl. a Tisza mentén, ha nem lett volna a gárda, sokkal nagyobb károkat szenvedtek volna az amúgy is pénzhiányban szenvedő falvak, vagy a vörös iszap katasztrófa után gárdisták, magyarok és romák együtt próbálták menteni, amit még lehetett.

Tehát az én véleményem az, hogy ameddig ilyen körülmények uralkodnak az országban, hogy nincsen bevethető hadsereg a katasztrófák idejére, a rendőrségünk teljesítménye kritikán aluli, és a társadalomi rétegek közt ilyen feszültségek uralkodnak, addig szükségünk van egy ilyen szervezetre!

Ez csak az én szerény véleményen, nyilván vannak ellen érvek is, magam is tudnék felsorolni nem egyet, kezdve azzal, hogy a történelem során sosem végződött jól, amikor megjelentek az ilyen szélsőségek, egészen addig, hogy valóban nem egy ilyen szervezetnek lenne a feladata a közrend fenntartásának.

Eleinte nekem is voltak fenntartásaim, de rájöttem, hogy ma a 21. században, már bizonyosan eljutottunk olyan szellemi magasságokig, hogy tudunk okulni a múlt hibáiból, és a régen elkövetett rossz lépéseinket, ma a javunkra fordítjuk, vagy legalábbis nem bukunk bele ugyan abba a hibába még egyszer.

A végén megemlítem, hogy a bíróság elismerte, hogy hibázott, amikor betiltotta a félkatonai szervezeteket, ezzel utat nyitott egy új gárdának. Reméljük nem lesz ugyan az a vége, mint legutóbb, hogy 50 ezres bírságokat osztanak ki, mert meg mersz jelenni mondjuk a hősök terén katonai bakancsba és fekete mellényben…

Szebb Jövőt!

A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
 

 A magyar szabadságharc

A forradalom

Miután március 15-én a forradalmi ifjak átvették a hatalmat, elkezdődött a további magyar önrendelkezési törekvések sorozata. Március 17-én új magyar miniszterelnök – gróf Batthyány Lajos – lépett hivatalba. Rövid idő után március 23-án meghozták az ún. áprilisi törvényeket, melyekben javarészt a 12 pontban foglaltakat rendelték el. Majd április 7-én megalakult a „független, felelős magyar kormány”, amely népképviseleti rendszert vezetett be az országgyűlés alsóházában (cenzusos választójoggal). Óriási hiányossága volt viszont a nemzetiségek helyzetének kérdése és a hadügy kérdése is. Ezeket a törvényeket április 11-én szignózta V. Ferdinánd Habsburg uralkodó.

Június végén megtartották az első népképviseleti választásokat, a polgári átalakulás hívei óriási előnnyel nyertek, így szilárd rendszerben kormányozhattak. A legnagyobb problémát a hadsereg megszervezése jelentette, ekkor hangzott el Kossuth híres beszéde is a 200000 újoncról is, melyet megszavaznak neki. Ezek után saját papírpénz kerül forgalomba.

Mivel az osztrákok jó eredményeket értek el az olasz fronton, ezért elkezdtek foglalkozni az egyre aggasztóbb magyar-kérdéssel is. Nem állnak szóba a Bécsbe küldött 2 miniszterrel és a 100 fős parlamenti küldöttséggel sem, viszont vissza akarják állítani az áprilisi törvények előtti rendet.

Egy katona naplója 1849-ből

Julius Jacob von Haynau osztrák hadvezér Kassel-ben született Németországban, 1786. október 14-én.IX. Vilmos választófejedelem és Rebecca Richter törvénytelen fiaként született. Szülei rangon aluli házasságot kötöttek, de apjuk mind a hét gyermekét törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot. 1808. október 11-én feleségül vette Theresia Weber von Treuenfelst, akitől egy leánya született.

Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása 1801-ben kezdődött az osztrák hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt, s ezt nem is rejtette véka alá. A legdurvább módszerekre is képes volt, ha úgy adódott. 1847-ben nyugdíjba vonult, ám az 1848. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál.