2012. május 5. 09:00 | Okami | 2 hozzászólás érkezett eddig.
Az alábbi posztok tartalmazzák az általad keresett magyar címkét:
2012. április 30. 12:00 | Okami | 11 hozzászólás érkezett eddig.
Ott folytatom, ahol elkezdtem.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
2012. április 29. 09:00 | Okami | 6 hozzászólás érkezett eddig.
Szeretnék már az elején leszögezni valamit. A japánbuzi nem ismétlem NEM egyenlő az animebuzval. Nem is annyira az animékkel van gondom, inkább azzal az ostoba szubkultúrával, ami kinőtt ebből az egészből. Nem akarom most leoltani az animéseket, mert náluk is vannak normális arcok, sőt én még talán 2008-ban animeconon is voltam egyszer. Hogy őszinte legyek, nekem azaz egy alkalom bőven elég is volt, de senki ne mondja, hogy vakon ítélkezem az animetársadalom fölött. Ezt nem is tenném, mert a mai poszt nem róluk szól, és ellent is mondana nekem, mert ezzel az írásommal szeretnék majd bevezetni egy új minirovatot, az animeajánlót. (Ehhez valószínűleg társ-szerkesztőkre is szükségem lesz, mert jómagam egy kezemen meg tudom számolni, hány animét méltóztatok bemutatásra.) Nem kell nagy dolgokra számítani, csak gondoltam a hozzám hasonló, japán rajzfilmekben szinte teljesen tapasztalatlan olvasókkal megosztom, hogy én mit tartok nézhetőnek. Nehéz helyzetem, mert ha animékről van szó, akkor nagyon válogatós vagyok. Amúgy utálok magamról pofázni (nem is gyakori a személyes hangvételű írás tőlem) de úgy láttam jónak, ha az olvasók is megértik szándékaimat. Ezért most egy kis önéletrajz következzék, hogy én, illetve a generációm hogyan ismerkedett meg az anime világával.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
2012. április 21. 19:58 | Jimmy Hoppkins | 7 hozzászólás érkezett eddig.
Mit szólnátok, ha játszanánk egyet. Csucsu olvasónk már korábban, még a mű készültének kezdeti fázisaiban vetette fel azt az ötletet, hogy több alternatív vonala is lehetne műnek, nem csak egy fő, amely lehet, hogy teljesen unalmas. A mai nap ezt fogjuk kipróbálni. Minden poszt végén lesz ez kép, amely egy dialógust tartalmaz. Amelyik válaszra rákattintasz, az fog teljesülni, s az a cselekménysor megy tovább. Jó szórakozást, és kérlek mondjatok róla véleményt, hogy ez a koncepció mennyire életképes és hol lehet rajta javítani. Jó szórakozást :)
Annyi hosszú utat tettek meg és mégis annyi van még hátra. Egy egész évnek felelt meg nekik az a 15 óra, mely a Keleti Pokolba való belépésük óta eltelt. Azok a helyszínek, melyeket az iskolában csak fényképeken láttak történelem órákon egy ócska projektoron keresztül, most ott állt előttük, szinte érintésnyire. Ott lehettek, megérinthették. Csak egy dologban különbözött a két dolog. Azóta a helyzet, csak rosszabbodott. Minél messzibbre kerültek az UCR körzetétől, annál jobban nőtt a hullák száma. Volt, ami már hónapok, sőt évek óta ott rothadt. Aki itt élt, az már ezt megszokta, így olyan lazasággal lépdelt át ezeken az eltorzult, meghasadt, elporladt testeken, mint egy gyerek, aki éppen egy domboldalra kapaszkodik fel.
Doom még mindig elmélkedett, s folyamatosan pörgette az eseményeket a fejében. Eszébe jutott Gordon, a szemüveges eléggé vékony és idős fizikus kinézetű férfi, aki össze-vissza szerencsétlenkedett az út alatt”. Hol lehet most? Mi a francnak kellett pont ő azoknak az alakoknak?” Újra felidézte az emlékeket, s pillanatról pillanatra elemezte azokat. Újra és újra neki lendült. Aztán hirtelen Semi-Conductor kizökkentette egy oldalba bökéssel.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
2012. április 18. 16:30 | - Aljas - | 0 hozzászólás érkezett eddig.
Sziasztok! Múltkor Mikszáth Kálmán egyik legolvasottabb művéből hoztam el nektek egy részletet, most pedig Jókai Mórnak a regényéből olvashattok egy kicsit, és persze a megfilmesített változatból is megnézhetitek az első részt. Jó szórakozást!:)
Hatvan perc!
A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain. A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta. A nemes buzgalom egészen arcába kergette a vért. A díszes vendégkoszorú minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt véghetetlen rakétájának végelpattanását; a hajdúsereg sietett a félig ürített poharakat színültig tölteni... A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, midőn a család háziorvosa nesztelen léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak csak pár szót súgott fülébe, minek következtében az hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet kér, eltávozott a teremből.
A tószt azonban, mint a kilőtt gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében megzavartatni, hanem sietett végelpattanása felé.
"...e dicső férfiút, országunk terhét vállán emelő Átlászunkat az igaz hazafiúságnak örök időkre emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti táborunknak fő-fő és legfőbb vezérét, gyámolunkat, oszlopunkat és világító phárószunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!"
2012. április 11. 22:30 | Okami | 4 hozzászólás érkezett eddig.
Én általában ahhoz tartom magam, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért, ami meg nagyon nem megy (és kilátástalan a fejlődés) arra nem érdemes energiát pocsékolni. Éppen ezért írok novellákat, ezért nyomatja Valorum a társadalomkritikákat, és ezért kapunk Szlotától szép sok-sok képet. Tehát én írok, hiába a költői nyelv a magyar, poéta én nem leszek. De mivel ma van a költészet világnapja, úgy éreztem megcsillogtatom ama bizonyos művészi vénám, és előrukkolok egy verssel, ami aztán tényleg belülről jön, úgymond hűen tükrözi nézeteimet. Fogadjátok hát szeretettel:
2012. április 2. 21:32 | Szlota János | 8 hozzászólás érkezett eddig.
A most következő olvasmányt WaywardVictorianGirl küldte nekünk. Nagyon szépen köszönjük a szerkesztőség nevében.
1.fejezet
- Gondolod, hogy ez a legmegfelelőbb hely és idő a találkozónkhoz? – kérdeztem mogorván.
- Muszáj volt mihamarabb találkoznunk, és a temető mindkettőnkhöz közel esik, mellesleg témába is vág. – John arcáról lehetetlen volt érzelmeket leolvasni.
John egy alacsony, köpcös, kövérkés, a negyvenes évei végén járó férfi volt, munkáját tekintve nyomozó, semmitmondó arccal, semmitmondó kisugárzással. Tulajdonképpen egy teljesen felejthető figura, az egyetlen, ami megmarad az ember lányában róla egy találkozás után, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan módon olyan visszatetszést és unszimpátiát vált ki puszta létezésével, hogy az már rekordokba illő.
2012. április 1. 20:00 | Okami | 6 hozzászólás érkezett eddig.
2012. április 1. 15:00 | - Aljas - | 1 hozzászólás érkezett eddig.
Sziasztok! Most így bolondok napja alkalmából gondolkodtam, hogy mit is tegyek ki itt a blogon, és arra jutottam, hogy az Irigy Hónaljmirigynek egy pár zenéjét publikálom. Én régen nagyon sokat néztem a műsoraikat, sajnos most már nem tudom mi lett velük. Talán másik csatornán csinálják? Nem tudom.. Aki tudja, az le írhatja itt kommentben, megköszönném. Na de nem beszéllek itt feleslegesen, jó zene hallgatást Április 1-jén, és boldog születésnapot mindenkinek! :D
IHM - Irigy Hónaljmirigy - Negró
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
2012. március 31. 21:35 | Szlota János | 0 hozzászólás érkezett eddig.
Lassan véget ér a március, gondoltam zárhatnánk a hónapot egy kis hazafias zenekarral, mégpedig a Hunorral.
Aki esetleg nem ismerné őket, és megtetszett a zenéjük, többet is megtalál youtube-on, vagy a zenekar hivatalos honlapján:
2012. március 31. 14:00 | - Aljas - | 1 hozzászólás érkezett eddig.
Most Mikszáth Kálmán egyik legjelentősebb regényének az első részét hoztam el nektek. Aki szeretne többet is olvasni belőle az >>ITT<< megteheti.
Első rész
A legenda
Viszik a kis Veronkát
Özvegy tanítóné halt meg Halápon.
Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy kétéves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektorné asszony. A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre későn. Annak meg se kellett volna születnie. Bár akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt annak.) A kis poronty az apja halála után született, de nem későre, egy vagy legfeljebb két hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nem gondolok.
Jó, becsületes asszony volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.
Aztán meg nem is illett, Isten bűneül ne vegye.
Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga is csak káplán volt eddig valami igen-igen szegény plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik a hírek, önálló plébános lett egy Glogova nevű falucskában, valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között. Van is olyan eleven ember a faluban, Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos egy fészek.
Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a kántornénak.
De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmiféle lamentációval, ennélfogva csak azt akarom elmondani (becsületére legyen nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették el a jó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyűlt a temetési költségre, még a kecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassú pihegése helyett visszatért rendes lélegzetvétele, lomha járását a nagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval menekedék a közeli halál elől, éppen egy másik lénynek a bekövetkezett halála által. Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet, mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzőkönyvekben éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre.
Isten ő szent felsége mindenesetre jó, bölcs és hatalmas - de bíró uram se csekélység. Elrendelte legott a temetés után, hogy a csöpp leányzó (Veronka a keresztneve) soros legyen a falusi gazdáknál, s a tizedes vigye mindennap más-más portára, hol is illendő ellátásban részesítendő.
- És meddig fog ez így tartani, bíró uram? - kérdék a tanácsbeliek aggódva.
- Míg nem méltóztatom másképp intézkedni - felelte Nagy Mihály kurtán.
Így is volt a dolog vagy tíz napig, amikor aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi Máté és Koczka Ferenc uraimék Besztercebányára viszik eladni a búzájukat (merthogy azt mondják, arrafelé még nem oly okosak a zsidók, mint minálunk).
Kapott a jó alkalmon Nagy Mihály.
- No, ha oda viszik a gabonájukat, akkor hadd vigyék el a gyereket is, a pap bátyjának Glogovára. Arra esik valahol az a Glogova.
- Dehogy esik arra, dehogy - ellenveték ezek.
- Arra kell esnie, punktum - döntötte el a bíró.
Szabódtak, okoskodtak őkelmeik, hogy így-úgy, nagy kitérő és nagy alkalmatlanság az úton, de meg kellett lenni. Ami parancs, parancs. Egy szerdai napon föltettek a zsákok tetejére a Billeghi uram szekerén egy kosarat és abba a Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár. A felsővég fehérnépjei pogácsát, marcifánkot sütöttek az árva kis jószágnak az útra a borzasztó idegen világba, és teleraktak egy szeredást aszalt körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult, még meg is siratták a parányi gyereket, aki nem tudta, hova viszik, miért viszik, csak azt látta, nagy mosolygással, hogy a cocók megindulnak és ő nem mozdul egy zsák tetejéről, a kosárból, de a házak, kertek, mezők és fák idébb jönnek.
Aki szeretne valamit be küldeni az oldalra az a következő E-mail címeken teheti meg:
Központi címünk: titkosellenallas@gmail.com
Saját E-mail címem: t.e.aljas65@gmail.com
2012. március 20. 20:23 | Valorum főkancellár | 8 hozzászólás érkezett eddig.
Biztosan sokan hallottatok róla, hogy múlthét szombaton 3 év után újra gárdaavatást tartottak a hősök terén. Bár az eseményt erős rendőri intézkedések kísérték, valamilyen csoda folytán mégsem történt atrocitás, annak ellenére, hogy ez bizony a mi kedvenc kormányunk, és főleg a mi Pintér Sanyánknak az egyik legnagyobb kudarca.
Bár az ilyen fajta események a médiában tabunak számítanak, az eseményen, a hvg.hu szerint alig pár százan, szerintem, mert arra gurultam aznap és láttam, több ezren vettek részt.
Most pár szóban elmondom a véleményemet arról, hogy miért is lenne nekünk jó, ha megengednék egy ilyen félkatonai szervezet működését. Mint azt már megszoktuk, sikerül mindig a rossz példát átvennünk más országoktól. Gondoljunk csak bele, az adórendszerünk Svájc színvonalán van, természetesen a régiónkban a legalacsonyabb bérezésben, ellenben az orvosainkat világszínvonalon képezzük, de amikor megszerzik a diplomát, annyit keresnek, mint egy multi cég takarítója.
Ellenben Amerikában elég régóta működik Nemzeti Gárda, nyugat Európában pedig teljesen evidens, hogy a rendőrségek keze alá dolgoznak polgárőrségek.
Egy dolgot sikerült „átvennünk” a kissebségek iránti toleranciát, habár ebben a témában komoly ráhatást gyakoroltak az olyan államok, akik megunták, például a romákat, és segély helyett felültették őket a vonatra, és hazaküldték őket.
Pedig egy ilyen szervezetnek azon kívül, hogy nyomást tud gyakorolni a kormányra, és képes kiállni a nemzete érdekei mellett, sokkal komolyabb jelentőséggel is bír. Sajnos a médiában erről nem hallani, csak és kizárólag a megfélemlítés, a rasszizmus, és az antiszemitizmus köpenyébe képesek bújtatni ezt a témát, egyéb munkásságukat nem hajlandóak elismerni. Valószínű ennek köszönhető, hogy sok ember visszakozik tőle, nem érti, nem is értheti meg, ezért fél tőle.
Most nem fogom ecsetelni, hogy ahová kivonul a gárda, ott egyszer csak varázsütésre rend terem, visszaszorul a bűnözés, a szóban forgó település élhetővé válik, ha csak egy kis időre is, de megtörténik.
Sokkal fontosabb, hogy a nagy árvizek idején, pl. a Tisza mentén, ha nem lett volna a gárda, sokkal nagyobb károkat szenvedtek volna az amúgy is pénzhiányban szenvedő falvak, vagy a vörös iszap katasztrófa után gárdisták, magyarok és romák együtt próbálták menteni, amit még lehetett.
Tehát az én véleményem az, hogy ameddig ilyen körülmények uralkodnak az országban, hogy nincsen bevethető hadsereg a katasztrófák idejére, a rendőrségünk teljesítménye kritikán aluli, és a társadalomi rétegek közt ilyen feszültségek uralkodnak, addig szükségünk van egy ilyen szervezetre!
Ez csak az én szerény véleményen, nyilván vannak ellen érvek is, magam is tudnék felsorolni nem egyet, kezdve azzal, hogy a történelem során sosem végződött jól, amikor megjelentek az ilyen szélsőségek, egészen addig, hogy valóban nem egy ilyen szervezetnek lenne a feladata a közrend fenntartásának.
Eleinte nekem is voltak fenntartásaim, de rájöttem, hogy ma a 21. században, már bizonyosan eljutottunk olyan szellemi magasságokig, hogy tudunk okulni a múlt hibáiból, és a régen elkövetett rossz lépéseinket, ma a javunkra fordítjuk, vagy legalábbis nem bukunk bele ugyan abba a hibába még egyszer.
A végén megemlítem, hogy a bíróság elismerte, hogy hibázott, amikor betiltotta a félkatonai szervezeteket, ezzel utat nyitott egy új gárdának. Reméljük nem lesz ugyan az a vége, mint legutóbb, hogy 50 ezres bírságokat osztanak ki, mert meg mersz jelenni mondjuk a hősök terén katonai bakancsba és fekete mellényben…
Szebb Jövőt!
2012. március 19. 22:20 | Okami | 5 hozzászólás érkezett eddig.
Ezt most csak azért teszem ide fel
Mert éppen e percben tanulom
És amúgy sincsen, ma még posztom.
Ez a vers fos, véleményem osztom,
De azért ti, fogadjátok szeretettel:
(ui.: Rosszak a verseid Ady Endre)
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
2012. március 18. 08:00 | blackdog07 | 3 hozzászólás érkezett eddig.
Úgy érzem, a ma Magyarországon "zenélők" közül igen kevesen mondhatják el magukról, hogy értéket adnak a zenéjükkel, és nem saját haszonra "dolgoznak". Neki valahogy nem kell a média. Sokan csak napjaink Petőfijeként emlegetik. a maga útját járja, és mindig olyan tartalma van a mondandójának, ami egy átlag ember számára felfoghatatlan. A most következő című száma: "Fújd el a felhőket!" . Én csak egyetlen dolgot mondanék erre az emberre: Utánozhatatlan.
UI: Kellemes vasárnapot minden kedves olvasónknak.
2012. március 16. 21:17 | Vanson | 10 hozzászólás érkezett eddig.
Vanson:
Szeretném minden kollégámnak megköszönni azt a munkát amit beleölt azokba a posztokba amit 15.-én láthattunk. Igazán kitettünk szerintem magunkért és beleadtuk azt amit tudtunk. Szeretném még annak a névtelennek is megköszönni a munkáját aki ezekre 1* adott. Látszik, hogy manapság nem csak az ünnepet nem tisztelik sokan de még mások munkáját sem akik azon dolgoztak, hogy erről a napról és a magyarságról többet megtudjunk. Engem ez nem keserít el csak azon gondolkoztam el vajon az ilyen ember mit érezhet?! Mivel ez költői kérdés volt így választ sem várok rá anonym barátunktól. A jövőben is várhattok ilyen és ehhez hasonló posztsorozatokat.
Okami:
No, akkor írjunk valami okosat. Szeretem a magyar ünnepeket, és tisztelem őket, már a puszta létük miatt. Nagyon odavagyok a japán kultúráért, és bizony hamarabb tudok megnevezni valamilyen japán harcművészetet, mint egy magyar táncfajtát. Ez szerintem nem gond. Az ember hajlamos elhanyagolni a saját kultúráját, mert azt már készen kapja. Abban nőtt föl, és úgy érzi, szinte semmi nincs, amit még nem látott. Ezzel szemben egy idegen kultúra, csupa új érdekesség, tanulnivaló, felfedezésre váró terület. Emellett magában foglalja az egzotikum érzését is. Ez a betegség leglátványosabban, talán pont japánban van jelen. Ott ahol az amerikanizmus rohamos terjedése miatt, a fiatalok már egyáltalán nem érdeklődnek saját kultúrájuk iránt. Talán ennek így kell lennie. Ahogy mi a huszárokat, meg a messze földön híres magyar íjat, úgy ők is már készen kapják a szamurájokat és a nihonto-t. Már a suliban is ezt verik a fejükbe, semmi új, vagy manapság "menő" dolog nincs a letűnt korok harcosaiban. Nincs akkora érdeklődésük iránta mint az amerikai vadnyugat, indiánok, cowboyok iránt. A sushi meg a sake náluk mindennapos (na jó, az előbbi pont hogy nem) de a marhasteak teljesen új ízeket rejt magában. Az angol nyelv szlengje, és rímelhetősége nem fogható a japán nyelv szögletes bonyolultságához, mellyel csak haikukat lehet fabrikálni. Legalábbis is szerintük. Nem látnak semmi újat a saját nyelvükben, kultúrájukban. Tehát, mint mondtam, ez természetes. Ahogy a japánok telibeszarják a kultúrájukat, úgy ezt tesszük mi is, és inkább más, érdekesebb dolgok felé fordul. (Kivéve amerika. Amerika meg van róla győződve, hogy ő a legkirályabb ország a földön...) Ezért én örülök saját ünnepeinknek, mert ekkor ismét eszembe juttatják, hogy én tulajdonképpen magyar vagyok, és ilyenkor bizony van miért büszkének lennem magyarságomra.
Szlota János:
Március 15. egy nagy ünnep minden magyar számára. 1848-ban őseink megmutatták, hogy mi a hazaszeretet, és a szabadság iránti vágy. Nem sajnálták életüket adni azért, hogy mi egy jobb világban élhessünk. Ha az akkori cári hatalom nem segít be, akkor megnyertük volna a szabadságharcot. De hiába verték le, így is megtudta mindenki, hogy a magyarokkal nem szórakozhat kedvére.
A barátnőm és én, az ungvári megemlékezésen vettünk részt. Felemelő érzés volt látni, hogy mennyien jöttek el a Petőfi szoborhoz megemlékezni. Minden korosztály képviseltette magát, az egészen apró csöppségektől megkezdve, az idősebb korosztályig.
Az ünnepi beszédek nagyon szépek voltak. Szó volt arról, hogy a szabadságharc ma sem ért véget, európa és a háttérhatalmak folyamatosan megpróbálják ellehetetleníteni a magyarokat az anyaországban, és az elszakított részeken is. Kihangsúlyozták azt is, hogy a mi feladatunk megőrízni a magyarságunk, és felelősnek kell lennünk egymásért. Ha elmarad az összefogás, akkor sajnos mi is könnyen a maják, vagy az aztékok sorsára juthatunk, és belőlünk is csak egy kuriózum lesz. Történelmi emlékeink előtt, pedig túristák fognak majd fényképezkedni.
Én nagyon remélem, hogy tegnap sokan voltak kint a megemlékezéseken, és mindenki egyesült a szabadságharcosok szellemével.
És ne feledjük. Csak együtt vagyunk erősek.
2012. március 15. 19:43 | Warrior Hungary | 0 hozzászólás érkezett eddig.
A magyar szabadságharc
A forradalom
Miután március 15-én a forradalmi ifjak átvették a hatalmat, elkezdődött a további magyar önrendelkezési törekvések sorozata. Március 17-én új magyar miniszterelnök – gróf Batthyány Lajos – lépett hivatalba. Rövid idő után március 23-án meghozták az ún. áprilisi törvényeket, melyekben javarészt a 12 pontban foglaltakat rendelték el. Majd április 7-én megalakult a „független, felelős magyar kormány”, amely népképviseleti rendszert vezetett be az országgyűlés alsóházában (cenzusos választójoggal). Óriási hiányossága volt viszont a nemzetiségek helyzetének kérdése és a hadügy kérdése is. Ezeket a törvényeket április 11-én szignózta V. Ferdinánd Habsburg uralkodó.
Június végén megtartották az első népképviseleti választásokat, a polgári átalakulás hívei óriási előnnyel nyertek, így szilárd rendszerben kormányozhattak. A legnagyobb problémát a hadsereg megszervezése jelentette, ekkor hangzott el Kossuth híres beszéde is a 200000 újoncról is, melyet megszavaznak neki. Ezek után saját papírpénz kerül forgalomba.
Mivel az osztrákok jó eredményeket értek el az olasz fronton, ezért elkezdtek foglalkozni az egyre aggasztóbb magyar-kérdéssel is. Nem állnak szóba a Bécsbe küldött 2 miniszterrel és a 100 fős parlamenti küldöttséggel sem, viszont vissza akarják állítani az áprilisi törvények előtti rendet.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
2012. március 15. 18:48 | Okami | 3 hozzászólás érkezett eddig.
2012. március 15. 18:03 | - Aljas - | 0 hozzászólás érkezett eddig.
Mint láthattátok ma az oldalon csak a szabadságharccal, és ezen jeles nappal foglalkozó posztokat publikáljuk, nekem is ma ez a második posztom, bár én nem csináltam hosszú olvasmányos posztokat. De engedjétek meg, hogy be mutassam még ezt a három verset:
György Emőke - Szabadság herceg
Petőfi: szabadság hercege
Ösztönző verse a fegyvere
Hangját maradandón hallatta
Népét tiszta szóval vallatta
Talpra magyar! - csatára buzdít
Erénye volt szabadság és hit
Nagyjaink holtak kit kövessünk?
Ki ellenünk szól, megkövezzük?
Ajkunkat díszíti szóvirág
Ettől vajon jobb lesz a világ?
Lesz-e még Petőfi, (h)ős utód,
Ki eszméivel világot fold’...?
Koncsor Milán - Holt szabadság
Vérvörös századok könnyfelhője alatt
Megnémult mártírok kaparják a falat
Üszkös körömággyal minduntalan vésik
"Hol van az igazság? Kétszáz éve késik!"
Fényes szabadságért lelték halálukat
Hősi halántékon golyó ütött lyukat
Marcangolt az ellen, mint vérengző vadak
Tőlük visszhangoztok mint hófehér falak
Éjfekete évek rideg árnyékában
Megtépett tetemek szenderülnek lágyan.
Hogyan lehet akkor, ki ezer hőst nemzett
Kínja borzalmába belesántult nemzet?
Rabigába hajtott éjfekete égben
Száz hazugság bujkál ott a sötétségben
Tízmillió embert szorongat az ármány
S reménnyel telt fiatalok halnak meg árván
Rájuk emlékezik Bécs és Itália
"Nemes célért haltál, Ó magyarnak fia"
Vérvörös emlékek, elhaló századok
Fekete keresztek nyomják a vállatok
Előre lépj ember! Nem szűnik a vakság?
Vérében fuldoklik a magyar szabadság!
Juhászné Bérces Anikó - Nyergestető
Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.
Út végén vár a hegytető,
Csodálatos Nyergestető.
Katonai hős temető,
Kopjafákból díszes erdő.
Örök díszőrségben állnak,
Látogatót mindig várnak,
Akik jönnek, s tiszteletből
Hoznak újabb kopjafákat.
Kettős kereszt, büszke huszár,
Meg faragott fatulipán
Idézi a fájó múltat,
Vesztett szabadságharcunkat.
Kétszáz székely honvéd hada
Magát soha meg nem adta.
E helyt volt a végső csata,
S a föld őket befogadta.
Ne könnyezd ki hazáért halt,
Hirdeti fennen egy tábla,
Szabadságért küzdöttek ők,
Önként mentek a halálba.
Derék utód, ha erre jársz,
Álmukat pár percre vigyázd.
Mondj el értük egy halk imát,
Tekintsd meg a sok kopjafát!
2012. március 15. 16:32 | Vanson | 0 hozzászólás érkezett eddig.
A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nők esetleg a hajukba tűztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.
A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.
A teljes kokárda mellett elterjedt még a nemzetiszínű szalag viselete is. Ezt néhány centisre vágva, azonos szabályok szerint hordják, és sokféle hajtási variációja létezik.
2012. március 15. 16:07 | Szlota János | 1 hozzászólás érkezett eddig.
