Anglia, a "világ műhelye"
Anglia a 18. század végén már vezető szerepet töltött be a világkereskedelemben. Az ipari forradalom szülőhazájában, Angliában a gőzgép hatására tudományos felfedezések, találmányok sora született. Anglia kihasználta földrajzi helyzetét, hiszen szigetország volt és a tengeri utak mentén helyezkedett el. Kiaknázta a gyarmatbirodalma természeti kincseiből származó előnyöket. Angliában (az anyaországban) nagy mennyiségben bányásztak vasércet és szenet. Az iparban dolgozók, a munkástól a mérnökökig, jól képzettek voltak. Így lett Anglia a "világ műhelye", s termékeivel a 19- század második felében már uralta a világkereskedelmet. Az angol gyarmatok terjeszkedésével a Föld jelentős részén elterjedt az angol nyelv.
A viktoriánus korszak
Angliában 1848-ban nem volt forradalom. A korábban kialakult politikai rendszer tartósnak bizonyult. A folyamatosságot Viktória királynő (1837-1901) 64 éven át tartó uralma teremtette meg. A kormányzást az úgynevezett "viktoriánus korban" az arisztokraták és a középosztály tagjai gyakorolták. A két régi pártot - a torykat és a whigeket - ettől az időtől kezdve nevezik konzervatívoknak, illetve liberálisoknak. A parlamentben a döntéseket az alsóházban hozták, itt vívta szócsatáit a két párt. A polgári állam az új jogrendre, a szervezett oktatásra, az egyre több emberre kiterjedő egészségügyre és a közbiztonságra épült.
Viktória királynő
A Napóleon utáni Franciaország
Európa 1848-as forradalmai Észak-Itáliából indultak ki, s ahol kirobbantak, ott változást, fejlődést hoztak. Franciaországban viszont éppen ellenkező folyamata bontakozott ki. Az 1848 júniusi párizsi munkásfelkelés leverése után sokan úgy vélték, hogy a tömegek féken tartásához erős kézre van szükség, Ezért választották meg 1848-ban Louis (lui) Bonapartét nagy fölénnyel köztársasági elnökké. A nagy Napóleon "kis unokaöccse" 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. Franciaországban működött a parlamenti rendszer, érvényben volt az általános választójog, a szólás- és sajtószabadság. A császár azonban teljhatalmat gyakorolt, aminek eredményeképpen a rendőrség mindent ellenőrzött. III. Napóleon támogatta az európai nemzetállamok életre keltését, s mindent elkövetett, hogy feltámassza a francia nemzeti dicsőséget. Egyidejűleg támogatta a kapitalizmus fejlődését is. Különös figyelemmel fordult Indokína felé, mert meglátta a térségben a gazdag gyarmatot. Így tekintett az észak-afrikai Algériára is. Mindkét térségben megjelentek a hódító francia katonák. A 19. században a francia vasúthálózat a hatszorosára nőtt. Új lendületet vett az ipari termelés, sokféle szénbányákat nyitottak. Egyre több bank alakult. A kereskedelmi hálózat kiterjedt az egész országra. Párizs lakossága 2 millióra növekedett. A főváros III. Napóleon korában nyerte el mai arculatát. Ekkor épültek a sugárutak, a palotasorok. Elkészült a királyi palota - amely ma s Louvre (luvr) Múzeumnak ad otthont - és a város egyik ékessége, az Opéra (az operaház). Az emberek, mintha be akarták volna pótolni az eddig elmulasztottakat, vásároltak, s újra szórakozóhelyekre jártak. Franciaországban kialakult a tőkések világa, a kapitalizmus.
III. Napóleon
Wei Xinlong, egy átlagos kínai diák, aki nagyon szeretett volna egy iPaddal kedveskedni a barátnőjének. Mivel a keretei ezt nem tették lehetővé, elhatározta, hogy készít egyet.
Miután elkészítette a terveket, nekilátott beszerezni a szükséges dolgokat. Szüksége volt egy használt laptopra, egy érintőképernyőre, és még egynéhány alkatrészre. De volt olyan, amit saját maga készített otthon talált tárgyakból, például a hőelvezetést.
Az iPad elkészülte után, már csak a design-t kellett megoldani.
A házilag készült iPad durván 200 dollárjába, és tíz napi munkájába került a diáknak.
A most következő olvasmányt WaywardVictorianGirl küldte nekünk. Nagyon szépen köszönjük a szerkesztőség nevében.
1.fejezet
- Gondolod, hogy ez a legmegfelelőbb hely és idő a találkozónkhoz? – kérdeztem mogorván.
- Muszáj volt mihamarabb találkoznunk, és a temető mindkettőnkhöz közel esik, mellesleg témába is vág. – John arcáról lehetetlen volt érzelmeket leolvasni.
John egy alacsony, köpcös, kövérkés, a negyvenes évei végén járó férfi volt, munkáját tekintve nyomozó, semmitmondó arccal, semmitmondó kisugárzással. Tulajdonképpen egy teljesen felejthető figura, az egyetlen, ami megmarad az ember lányában róla egy találkozás után, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan módon olyan visszatetszést és unszimpátiát vált ki puszta létezésével, hogy az már rekordokba illő.
Itt a tavasz, itt a jó idő. Mostanában mi sem a gép előtt kockolunk, hanem inkább a szabadban ténfergünk, többedmagunkkal. Kezd színesedni a táj is, rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, stb. Örülök, hogy ilyen hamar beköszöntött a remek idő. Hoztam is nektek néhány képet, a téma pedig adott: a szerelem évszaka, a tavasz.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Történet egy öregemberről és két buddhista szerzetesről
Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen utuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy valyon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat. Amikor elmesélte hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta. Az öreg elbeszélte hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással tölötte és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette. Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Mostmár a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindíg nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt. Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszinére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Cigaretta: cigi, staub, bláz, bagó, bagaretta, füsti, koporsószög… és így tovább. A történetét nagyjából mindenki ismeri valamilyen szinten: Közép-Amerikából kezdte a pályafutását, a maja, később az azték civilizációban elsősorban rituális szertartásokban használták, gyakran pszichoaktív szerekkel együtt, vallásos önkívület elérésére, de aztán „hála” a felfedezéseknek az öreg kontinensre is eljutott.
Azóta egészen legendás utat járt már be. A cigi nem csak a múltban, hanem most is elég sok jelzőt kap. Lehet menő (rocksztárok, gengszterek, keményfiúk kiegészítője) , szexi (szexszimbólumok, modellek kezében is remekül áll nemdebár?) vagy az anti oldal szerint füstölgő méreg, büdös, undorító, vagy hogy a jól ismert szlogennel éljek: Ciki a cigi. Valószínűleg erről mindenkinek megvan a maga véleménye, mindenesetre most vasárnaptól már büntetni fogják a rossz helyen füstölgőket. Ezzel ugye megint heves vitákat váltanak ki, amin én például csak röhögni tudok, mert nem hiszem hogy szegény nagy dohányosnak megállna a szíve, ha neadjúristen nem tud rágyújtani kajálás közben(!) egy étteremben. Én bevallom, hogy társaságban, ha megkínálnak elszoktam fogadni egy szálat, néha-néha jól is esik és igaz nem tudom milyen ha az ember rászokott, de nem hiszem hogy rinyálni kéne azért mert végre nem kell annak is szívnia a füstöt, aki mondjuk undorodik tőle és nem kell minden buli után komplett ruha és hajmosás rituálét végezni. Na de szócséplést befejezve, jöjjön pár kép. Igaz, a cigaretta története is megérne egy posztot, de sajnos eszköz hiányában most nem tudok túl jól teljesíteni, ezúton is kérek elnézést azoktól, akik netán hiányoltak volna.
Érdemes alaposan megnézni a képeket, mert csak első pillantásra egyszerűek, ám van bennük ötlet és fondorlat:
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!Az élet értelme
Az öreg zen mesternek közeleg a halála. Amint éppen fekszik az ágyában, megfáradtan ugyan, de elégedetten, tanítványai a szobája elé gyűlnek. Aggodalmaskodnak, hogy mesterük, jaj, dolga végezetlenül távozik. Oly sok kérdést vetett fel és hagyott megválaszolatlanul, hogy a tanítványai arra az elhatározásra jutnak, elküldik az öreg mesterhez maguk közül a legidősebbet, aki úgyis a legrégebb óta tanul mesterüknél: kérdezze meg utoljára, mi az élet értelme.
A tanítvány belép az elsötétített szobába, és lassan letérdel az idős ember mellé.
– Kedves mester… – kezd hozzá. – A tanítványok csodálattal adóznak… Oly hosszú és békés életet éltél, szeretnék, ha továbbadnád utolsó gondolataidat arról, hogy mi az élet értelme.
Az öreg mester egy kis ideig hallgat, majd titokzatosan suttogva megszólal, de oly halkan, hogy tanítványának fölé kell hajolnia, hogy hallhassa:
– Mondd meg nekik, hogy az élet olyan, mint egy folyó.
A tanítvány bólint, és azzal feláll.
A tanítványok egy álló napig tanakodnak az öreg mester bölcs szavain, s mindegyre próbálják megfejteni a varázslatos mondatot, hasztalan. A következő nap reggelén úgy határoznak, hogy a legidősebb tanítványnak vissza kell mennie a mesterükhöz, tisztázni a kérdést.
A tanítvány újra belép az elsötétített szobába, megint letérdepel mestere mellé, és suttogva megszólal:
– Újból meg kell kérdeznem… A tanítványok előtt nem világos, mit jelent az, hogy "Az élet olyan, mint egy folyó"?
Az idős mester ki sem nyitja a szemeit, gyengén lélegez, és hosszú ideig csak hallgat. Végül megszólal, ám ez alkalommal oly halkan, hogy a tanítványnak közvetlenül a mester szája elé kell tartania a fülét, hogy hallja, amit mond. Ő pedig a következőket mondja:
– Jó, akkor mondd azt nekik, hogy az élet NEM olyan, mint egy folyó.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
A következő fotókat egy kedves olvasónktól kaptuk, amit nagyon szépen köszönünk neki.
Akinek tetszik, és szeretne többet is látni, az megnézheti őket ezen az oldalon: http://artismylife.webnode.hu
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!
































