MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ma egy rövidke kis történettel jelentkezem, de remélem elnyeri mindenki tetszését. Eredetileg a főblogra szántam, tehát elképzelhető, hogy ott is meg fog jelenni, szóval kéretik nem vótmááározni...

Kis mese a fővezérről

Ezt meg kellet osztanom, ugyanis holnapra meg kéne tanulnom olyan gyönyörű!

Nem tudom emlékszik-e még valaki, de még a közelmúltban elkezdtem foglalkozni egy szamuráj fegyvereket feldolgozó posztsorozattal. Ami késik, nem múlik, és miután befejeztük a kardokat, ma végre ismerkedünk a lőfegyverekkel is kicsit:

Yumi

(Weezer-Island In The Sun)

(God Is An Astronaut – All is Violent, All is Bright)

Wei Xinlong, egy átlagos kínai diák, aki nagyon szeretett volna egy iPaddal kedveskedni a barátnőjének. Mivel a keretei ezt nem tették lehetővé, elhatározta, hogy készít egyet.
Miután elkészítette a terveket, nekilátott beszerezni a szükséges dolgokat. Szüksége volt egy használt laptopra, egy érintőképernyőre, és még egynéhány alkatrészre. De volt olyan, amit saját maga készített otthon talált tárgyakból, például a hőelvezetést.
 Az iPad elkészülte után, már csak a design-t kellett megoldani.
 A házilag készült iPad durván 200 dollárjába, és tíz napi munkájába került a diáknak.
 

A most következő olvasmányt WaywardVictorianGirl küldte nekünk. Nagyon szépen köszönjük a szerkesztőség nevében.

1.fejezet

 - Gondolod, hogy ez a legmegfelelőbb hely és idő a találkozónkhoz? – kérdeztem mogorván.

- Muszáj volt mihamarabb találkoznunk, és a temető mindkettőnkhöz közel esik, mellesleg témába is vág. – John arcáról lehetetlen volt érzelmeket leolvasni.

John egy alacsony, köpcös, kövérkés, a negyvenes évei végén járó férfi volt, munkáját tekintve nyomozó, semmitmondó arccal, semmitmondó kisugárzással. Tulajdonképpen egy teljesen felejthető figura, az egyetlen, ami megmarad az ember lányában róla egy találkozás után, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan módon olyan visszatetszést és unszimpátiát vált ki puszta létezésével, hogy az már rekordokba illő.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Czigány Lóránt - Toldi

Lassan véget ér a március, gondoltam zárhatnánk a hónapot egy kis hazafias zenekarral, mégpedig a Hunorral.
 Aki esetleg nem ismerné őket, és megtetszett a zenéjük, többet is megtalál youtube-on, vagy a zenekar hivatalos honlapján:

http://hunorzenekar.uw.hu/

Ez volt az első versem, amit a blognak be szerettem volna küldeni, de most én magam teszem ki. Remélem tetszeni fog! :)

Érzések az éjszakában

Mély csend ült az esti nyárra, fölöttem csak lágy szél susog
Éreztem, bár lelkem dalol, de szívem mélyén árnyék guggol.
Egy apró, röpke pillanatra megrészegült gondolattal
Hittem, hogy csak létezhetek, hittem, hogy csak álmodhatok.

Elmentél már tőlem messze, kegyes halál elragadott
A fájdalom, mit bennem keltett, úgy érzem, hogy megszakadott.
Hisz’ tudom, hogy a másvilágon együtt leszünk boldogok,
S szívem mélyén árnyék guggol, de érzem, hogy a lelkem dalol.

Történet egy öregemberről és két buddhista szerzetesről 

Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen utuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy valyon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat. Amikor elmesélte hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta. Az öreg elbeszélte hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással tölötte és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette. Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Mostmár a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindíg nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt. Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszinére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra.