Van még miből csemegézni, ne aggódjatok :) Viszont szeretném mégegyszer megemlíteni, hogy semmilyen felelőséget nem válalunk azért, ha bajotok származik a lenti trükökkből. Érdekességként gyűjtöttem össze őket és senkit nem bíztatok lopásra vagy rablásra.

Ui: Azért nem vagyok annyira rossz anyagi helyzetben, hogy ilyenehez folyamodjak.

Ladák csomagtartójának kinyitása kulcs nélkül

Trükk 1: Le kell nyomni a jobb oldalát a csomagtartonak és a balodalát felfelé kell emelni.

Trükk 2: Egy drót kell, és kész.
#############################
# # #
# #############

Valami ilyesmit kellene hajtani belőle. A végét beledugni, kicsit megemelni,majd elfordítani, és kész.

Nyitva a zsiga csomagtartója.
 

Kiskapu a rendőrségi pontrendszerben

Ha valaki nem céges autóval jár, akkor érdemes valaki olyan családtag nevére íratni a járművet, akinek nincsen jogsija. Ha kijön a papír, hogy "Na ki vezette a járművet?", akkor elég annyit mondani, hogy nem ő, mivel a saját családtagjára senki sem köteles terhelő vallomást tenni. Persze a büntit akkor is ki kell pengetni, de a pontot nincs kinek odaadni...

Ingyen autófényezés

Ha megzúztad az autódat de nem látványosan, (például egy kissebb horpadás, vagy a sárvédőt meghúztad) bekell vinni az autódat egy nagyobb céghez, például csináltatsz egy olajcserét vagy valamit ami olcsó. Amikor mehetsz az autódért és átadják neked, te észreveszed a sérülést és megkérded hogy:  "-Az meg mi?! Nem is volt rajta!!"  Szóval legyél sík ideg, kiabáljál, hívassad a nagyfőnököt, fenyegess mindenkit hogy kirugatod stb. stb.

Minek fizetned több tízezret egy drága 5.1 hangfalszettre, amikor ugyanahhoz az élményhez könnyebben is hozzá juthatsz egy 2.0-val is.

Amire szükséged lesz: 

-Egy pár hangfal, amelyhez van hangerőszáblyzó (példát lásd lejjebb)

-Egy centrifuga (!) vagy mosógép

Teendő:

-Tedd a kettes hangfalt a centrifuga belsejébe[lásd lejjebb a képen] (ha nem fér be, húzd ki a kábelt belőle[ már ha ez lehetséges] és dugd vissza belé, ha már betetted)

-Ha bekell dugni a konektorba, akkor azt most tedd meg.

-Hívd át a haverokat egy kis bulira.

-Tekerd fel a hangerő és INDULJON A BANZÁJ!!!

Figyelem:

-Ne tedd a hangfalt vizes centrifugába (bár ezt te úgyis tudod).

-MInden hangfalnál más és más a térhangzás, ezért attól, mert a havernál jól szól, még nem biztos, hogy nálad is ugyanúgy fog.

-2.1-es szettnél a mélynyomót tedd a centrifugába.

A most következő olvasmányt WaywardVictorianGirl küldte nekünk. Nagyon szépen köszönjük a szerkesztőség nevében.

1.fejezet

 - Gondolod, hogy ez a legmegfelelőbb hely és idő a találkozónkhoz? – kérdeztem mogorván.

- Muszáj volt mihamarabb találkoznunk, és a temető mindkettőnkhöz közel esik, mellesleg témába is vág. – John arcáról lehetetlen volt érzelmeket leolvasni.

John egy alacsony, köpcös, kövérkés, a negyvenes évei végén járó férfi volt, munkáját tekintve nyomozó, semmitmondó arccal, semmitmondó kisugárzással. Tulajdonképpen egy teljesen felejthető figura, az egyetlen, ami megmarad az ember lányában róla egy találkozás után, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan módon olyan visszatetszést és unszimpátiát vált ki puszta létezésével, hogy az már rekordokba illő.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

A következő fotókat egy kedves olvasónktól kaptuk, amit nagyon szépen köszönünk neki.

Akinek tetszik, és szeretne többet is látni, az megnézheti őket ezen az oldalon: http://artismylife.webnode.hu

Egyik olvasónktól kaptam egy rövidebb irományt amivel 3. helyezést ért el egy pályázaton. Ezúton is gratulálnék neki és köszönöm, hogy beküldte!

"Sziasztok! Lena Belicosa által kiírt Szabadság-pályázatra írtam ezt a szöveget, ahol 3. helyezést értem el blog kategóriában. A hely amiről szó van valóban létezik és szerintem csodálatos. Remélem nektek is tetszeni fog! Véleményeket, kritikákat szívesen fogadok!"

Mi a szabadság?

Valószínűleg a legtöbb embernek a történelmünk jut először eszébe, az emberi jogok,a harcok a szabagásunkért ami valójában lehet hogy nem is az volt, aminek hittük.Lehet hogy rossz helyen kerestük eddig.Lehetséges hogy egy börtönbe zárt fogoly is lehet szabad? Talán a lelkünkben, a gondolatainkban és az emlékeinkben kell keresnünk azt a valamit amit szabadságnak nevezünk?

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

 Szép napot kívánok minden olvasónak!

Végre újból elérhető az oldal így ki is raknám Becherovka nevű olvasónk beküldött versét.Sajnos technikai okok miatt nem tudtam válaszolni a levélre de ha belevágnál a blogolásba csak írj nekem és felveszünk próbaidőre!

Szerelmem morzsái – Első vers

Itt fekszem a földön, várva, ténferegve
Tengerkék ég alatt búsan, elmerengve
Érzem, hogy a szívem mélyén, bástyáimnak ormán
Lángot kap egy tűzmadár, s messze-messze elszáll
Szabadságnak madara ez, szívem szerelméé
Úgy érzem, hogy itt hagyott, s vissza soha nem tér.
De eljő majd az én napom is, mikor gőgöd elszáll
Visszavárlak akkor, aranyhajú, szép lány.

A régebbi olvasók bizonyára emlékeznek még Divine Divinity beküldött novelláira. Már szerepelt két műve az oldalon, mégpedig: Az ablak, és a Nowella a nihil-ről...

Most pedig jöjjön egy újabb:

Könyvbe írt sors

Horvát Angéla, a festettvörös, középkorú és középmagasságú, hétköznapi könyvelő aznap kevésbé magabiztosan ment be reggel a munkahelyére. Úgy érezte, a mai nap különleges lesz számára. De hiába. Aznap csak ugyanazt csinálta, mint minden pénteken. Dolgozott, kávézott a kollegáival, ebédelt, otthon elolvasta a híreket, aztán elment a könyvtárba. Mint mindig, most is a filozófia részlegen keresgélt. Szeretett a Világ nagy kérdésein gondolkodni. Ez alkalommal egy igen furcsa könyvet talált. Nagyon kis vékony, viharvert kötet volt az, a címe pedig: Könyvbe írt sors.

~ Még hogy előre megírják, mi lesz az ember sorsa! Ha! Mikre nem vetemednek mostanában az asztrológusok…

Hiába nem hitte el, hogy valóban a sors van leírva abban a könyvben, csak úgy kíváncsiságból levette a könyvet, majd kinyitotta az első oldalon, s a következőket olvasta:

A következő történetet Zsolt nevű olvasónk küldte a címünkre, amit ezúton is köszönünk neki.

Sziasztok!

Nagyon tetszett a Keleti gondoltaok c. bejegyzés, ezért gondoltam megosztok veletek egy hasonló érdekes történetet:

A Szerelem Gyöngye

A legragyogóbb gyémántnál is ékesebb a gyöngy, állítják a moralisták, mert egy élőlény szenvedése teremti. Én erről mit sem mondhatok, mert semmi elragadtatást nem érzek a gyöngyök iránt. Felhős fényük egyáltalán nem lelkesít. Ugyanígy nem tudom eldönteni azt az évezredes vitát sem, hogy a Szerelem Gyöngyének históriája tulajdonképpen micsoda: a legkegyetlenebb történet, vagy pedig a szépség halhatatlanságának bájos legendája?

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ahogy ma ígértem, itt van azt olvasmány. Fogadjátok szeretettel Miavagyok és Csucsu1111 nevű olvasóink művét. Extra köszönet nekik mégegyszer. Jó olvasást hozzá:

Julien atya kálváriája
bűnhődés

A most következő novellát, egy kedves olvasónk küldte a címünkre.Csupán  annyi kérése volt, hogy a nevét ne közöljük, aminek mi eleget is teszünk, és köszönjünk szépen, hogy megosztotta velünk ezt a művét.

Hello Őrület!

Kopognak. Álmoskásan elgondolkodok, hogy vajon ki lehet az ilyen késői avagy korai órán. Odaslattyogok az ajtóhoz és kinyitom. Elképedve veszem észre, hogy egy régi új ismerős ácsorog bebocsátásra várva. Elgondolkodom. Biztos, hogy pont most be szeretném engedni? Végül is meggyőzöm magam, hogy miért ne.
- Gyere be. Rég találkoztunk. - mosolygok rá.
- Oh, nem is volt az olyan régen. - vigyorog rám eszelősen, majd elkap és rám telepszik. Ismerős érzés. Káosz, vigyorgás, érdektelenség, meggondolatlanság, eufória, hamis boldogságérzet, nem törődömség. Oh jaj, de rég is volt már, oh jaj de jó érzés, oh de nem érdekel semmi sem! Török, zúzok, rombolok magam körül, a következményekkel ráérünk kicsit később foglalkozni, most éljünk a pillanatnak, most csináljuk azt, amit amúgy józan eszünknél sosem vinnénk véghez. Most tomboljunk, csábítsunk, égessünk fel pár hidat magunk mögött, éljünk szenvedéllyel, hallgassunk a szunnyadó és kiszabadult állatra, pöcköljük el az angyalkát a bal vállunkról és helyezzünk oda egy kisördögöt! Igyunk mértéktelenül, kiabáljunk és kötözködjünk, csak végre oh végre érjük el az áhított csúcspontot, ahonnan a zuhanás oly fájdalmas, de az odáig vezető út annyira mézédes! Mézédes és mámorító, mintha tudatmódosító szerekkel élnél, ám ez sokkal jobb, ez belülről jön, onnan bentről, az eltemetett rossz énedből, abból, akitől mindig félsz, attól, aki ha kiszabadul te a szerény kisember rettegve tekintesz fel! Oh nagyszerű vadság! Oh rémisztő vadállat! OH!OH!OH! Érzem, elhatalmasodik, már nem sok van hátra, hát jajj húzzunk bele! Élvezzük még ki ezt a csodás pár percet! És igen! Megérkeztünk! Édes Őrület, drága barátom! Örüljünk együtt, élvezzük ki még ezt a pár másodpercet mielőtt elvonulnál ismét, mielőtt úgy döntenél, hogy egy másik barátodat látogatod meg! Mielőtt a teljes üresség és átlagosság haza nem érkezik elrontva ezt a remek kis mókát kettőnk között! De oh, de ohh! Ne, ne hagyj itt drága barátom!...

Jó Napot!

Azért írok Önnek, mert barátnőm javasolta, hogy küldjem el ezt a versemet amit csatoltam levelemhez. 
Eddig akik olvasták, mindenkiből mást váltott ki e vers, remélem az Ön véleményét is olvashatom hamarosan.

Tisztelettel:
Farkas Mária 

Éjszaka gyermeke

Lemegy a Nap,
S fel jő a Hold,
Az éjszaka gyermeke
Előbújt már.
Nem tudom mit csinál,
S hogy merre jár,
Ő megy tovább, s látod
Árnyékban jár.

Lement a Nap,
S feljött a Hold.
Éjszaka gyermeke…
Hol vagy? Gyere már!
Árnyak járnak a sötétben,
Csendben, senki se tudja,
Hogy mit csinál.

S a nap lement
A hold fel jő,
Gyermek ki bolyong
Gondtalanul, merre jársz?
Házakat járva,
Áldozatot keresel,
Senki sem tudja…
Hogy mit csinálsz.

S a Nap újra lement.
A Hold… Nem jő fel.
Ma nem. Éjszaka gyermeke
Árnyak közt jár.
Árnyak közt, kik egyre,
Egyre többen lesznek!
Árnyak közt járok,
Éjszaka gyermeke lettem.
 

A most következő verset tegnap kaptuk a címünkre, amit ezúton is szeretnék megköszönni K-Sz. Diánának.

...MERENGŐ...

Elmélázva gondolok néha
Arra a régi hős magyar korra
Kalandozni vágyik szívem
Vadat űzni puszta tengeren

Vagy jöjjön szilaj csapás hazámra
Hogy megmutassuk milyen a magyarnak árja
Hogy egységbe kovácsolódjunk mint a tenger
S így sötét sosem nyel el.

Úgy tündöklő fény volna nevünk
S sírva emlékezne gyermekünk
Hogy ők voltak az igazán nagyok
Ők az igaz hitű magyarok.

De hol vagyunk mi ehhez léha
Nagy emberek hitvány maradéka
Hol a régi magyar test,
Gerinc s kéz mi mindig tesz!

Hát vadat űzök puszta tengerén
Puszta tengere ég kering belém
S ha életemben meg nem lelhetem
Utolsó hitvány percemig kergetem.

Az alábbi képekez ismét Mike haverom küldte, amit nagyon köszönök neki.  

És továbbra is szívesen fogadjuk az általatok beküldött anyagokat is.

 Török Ferenc történelem-magyar szakos az egyetemen és a hobbija a rajzolás. Többek között VV Baukó Éva portréját is Ő készítette. Számára a rajzolás jelenti a kikapcsolódást. Rajzait grafittal, cezruzával és egyéb rajzolásra alkalmas eszközökkel készíti. "Bár fotorealisztikusan rajzolok, még is minden rajzomban van valami egyedi, megpróbálom megragadni a modell azon tulajdonságát, mely a legjobban jellemző rá, ezzel egyedivé téve a művet"-mondta el nekünk Ferenc.

Török Ferenc weboldala IDE kattintva elérhető, és ha te is szeretnél magadnak vagy valamely családtagodnak, barátodnak ajándékozni egy portrét, vagy egyéb rajzot, az oldalán találod az elérhetőségeit.

Most pedig következzen néhány Ferenc által készített alkotás:

Az alábbi képeket, Mike nevű olvasónk küldte be, amit ezúton is köszönök neki. 

Ha van kedvetek, küldjetek nekünk Ti is anyagot. Címünk változatlan:

titkosellenallas@gmail.com
 

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Üdv, mindekinek!

A múltkor volt kinn egy remek kis novella Divine Divinity-től (Szlota kolléga posztolta, mégpedig >ITT<) és magam is elismerően bólogattam a végén, nekem is elnyerte a tetszésemet. Többeket is megihletett a mű, most per pillanat Mr. Sulu olvasmányát szemlélhetitek meg alant aki az említett novella kapcsán ragadott tollat (avagy billentyűzetet). Köszönjük az irományt, Mr. Sulu. Reméljük, hogy minél előbb rendeződnek a dolgaid! Következzék hát az olvasmány:

Kis esti nihil

Egy újabb fantasztikus nap. Még élni sincs kedvem. Kinn pocsék idő van, köd és eső. Azt hiszem az előszobám épp most ázik be. A szobámban ülök és egy könyvet olvasok. Geothe: Az ifjú Werther szenvedései. Szegény srác, sok mindenben hasonlít rám. Talán nekem is már rég öngyilkosnak kellett volna lennem? Csak azért nem tettem meg mert nem akartam elbaszni az életét annak aki rátalál a hullámra. Illetve a másik ok, hogy gáz lenne ha pont anyám találná meg az eldugott pornógyűjteményem. Ha pedig megsemmisíteném a DVD-ket lehet utána meggondolnám magam és ottmaradnék pornó nélkül, ez mégsem lenne jó dolog. Werther idejében még nem volt pornó, neki nem voltak efféle dilemmái. Utólag is bocs aki még nem olvasta a regényt most jól lelőttem a poént. Tehát pár szó az életemről: Svájci frank alapú lakáshitelem van, melyet egy öreg parasztházra vettem fel. Körülbelül úgy kell elképzelni mint a Pénznyelő című Tom Hanks vígjátékot, csak ezen nincs kedvem röhögni. A munkám egy szar, ezt inkább nem is részletezném. Megismertem egy lányt aki a legjobb barátom lett, azt hittem ő lesz az igazi. Ő volt a kvintesszenciája mindannak amit valaha kerestem egy lányban. Azt hittem bejövök neki, de kiderült, hogy csak barátként tekint rám. Összejött a legjobb barátommal. Elég cifra helyzet: életem legnagyobb szerelmi csalódása mellett elvesztettem a két legjobb barátomat is. Biztos más is járt már így. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy lehet felejteni? Megpróbálom elterelni a gondolataimat: alkalmi kapcsolatokkal múlatom az időt és sokat kondizom, olvasok és filmet nézek. Tegnap néztem az Elit halálosztók 1-2-t. Ki hitte volna, hogy a brazilok ilyen jó akciófilmet tudnak csinálni? Szóval van, vagy inkább volt két nő az életemben akikkel egy laza de tartós kapcsolatban voltam. Most egyikükkel sem tudom mi történt, állítólag depressziósok és magányra van szükségük, ettől én is depressziós lettem. De félre a tréfával, nem vagyok épp az élet császára. Csak egy rendes lányt és egy kiegyensúlyozott kapcsolatot szerettem volna, úgy látszik ez nagy kérés. Állítólag nem is vagyok csúnya, a volt barátnőm negyedik volt egy elég nívós szépségversenyen. Nem értem mi velem a probléma, kezdem úgy érezni, hogy nincs bennem semmi szerethető. Most úgy érzem, hogy szinte remegek az idegtől, azt hiszem lábon hordtam ki egy ideg összeroppanást. Azt hiszem megyek és kiverem a farkam, az általában segíteni szokott, bár lehet, hogy most az se fog…

I. Péter

(1038-1041, 1044-1046)

ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓ

Orseolo Péter, azaz I. Péter István király húgának (a pontos neve bizonytalan, mivel a krónikákban több néven – Gizella, Ilona és Mária – is említik) és III. Orseolo velencei dózse fiaként látta meg a napvilágot az 1010-es évek elején. Péter Velencében nevelkedett egészen 1026-ig, amikor is apját II. Konrád német-római császár nyomásásra megfosztották hatalmától. A bukott dózse legfőbb patrónusához, a bizánci császárhoz menekült, felesége és gyermekei (Péternek volt egy nővére) viszont a másik szövetséges, Szent István Magyarországán találtak menedéket. Az ifjú Péter előbb a testőrség parancsnoka lett, majd Imre herceg váratlan és tragikus halála után (1031) István király őt nevezte ki trónörökösnek, amivel Gizella királyné nem értett egyet. Csak találgatni lehet, hogy vajon azért-e, mert a királyné fiának különös körülmények között történt (Imre herceg állítólag egy vadkantámadás sérüléseibe halt bele) halála mögött esetleg Péter szerepét vélte felfedezni. Mindenesetre István halála előtt újra megerősítette, hogy Péter a kijelölt trónörökös, mivel benne – s nem az ősi hagyományokkal nem szakító, könnyelmű Vazulban (Vászolyban) – látta munkájának megőrzőjét és folytatóját.

1038. augusztus 15-én meghalt István király (a Péter-ellenes hagyomány tudni véli, hogy a trónörökös siettette meg az öreg király halálát), s Péter akadálytalanul foglalta el a trónt. Eleinte nagybátyja által megfogalmazott irányelvek szerint uralkodott: okleveleket adott ki, törvényeket adott ki, pénzt veretett, adóztatott s támogatta az egyházat (budai káptalan felépítése, pécsi székesegyház munkálatainak befejezése). A külpolitika irányvonala is megfelelt az ország érdekeinek, mivel Péter támogatta a német hűbértől megszabadulni akaró cseh herceg harcát, s Zára (Zadar) kikötővárosát is megszerezte Velencétől Magyarország számára. Ám a király több súlyos taktikai hibát is elkövetett. Egyrészt kormányzásában nem az István alatt „kipróbált” régi főurakra (köztük István sógorára, Aba Sámuelre) és főpapokra támaszkodott, hanem újonnan behívott „ordítozó németjeire” és „fecskék csivitelésével csicsergő olaszaira”. Ebből következik, hogy hiába élt 1026-tól Magyarországon, teljesen érzéketlen volt a magyar szellemre, ellentétben az István által behívott lovagokkal és (részben) papokkal, akiknek nem kis részben trónra jutását is köszönhette. Ráadásul Istvánnak tett esküjével nem törődve „félretette” az özvegy királynét is, ami azt jelentette, hogy Gizellát megfosztotta birtokainak és kincseinek nagy részétől, s gyakorlatilag házi őrizet alatt tartotta valószínűleg Veszprémben. Péter ezen források szerint „szerfölött kicsapongó volt, és az ő idejében senki sem lehetett biztos feleségének tisztasága, vagy leányának és nővérének szüzessége felől a király csatlósainak szemtelenkedése miatt, akik büntetlenül erőszakoskodtak velük”.

Ma a pályázatra érkezett irományt, zsofusi által megírt előzményeket olvashatják el és ezúton is megköszönöm a munkáját, valamint az ő ajánlásával mellékelek egy számot is, amit érdemes hallgatni olvasás közben (ahogy ő is ezt hallgatta írás közben), mert megteremti a kellő hangulatot. Nekem személy szerint nagyon tetszik ez az elképzelés is, jó lett volna még többet olvasni! :) A második rész folytatása is hamarosan jön! Jó olvasgatást!

„Lányok, lámpaoltás!” Negyvenhárom, fiatal lány nevetgélése hallatszott a szobából.
„Gyerünk be az ágyba és egy pisszenést se halljak!” lekapcsoltam a lámpát, majd kimentem a szobából. Szoba, inkább egy nagy terem volt.
A leányszállás egy kastélyban volt. Én is itt nőttem fel, és most itt nevelem a lányokat. A kastély tulajdonosa egy helyi gazdag polgár, aki úgy vette meg, ezzel minden hitelt leszedve róla. Az épület azért kellett neki, hogy leányotthont nyisson. Igazán jó ember, a lányok mindennel el vannak látva, és még mi alkalmazottak sem szenvedünk hiányt semmiből.
Este van. Végre mindenki alszik, én pedig nyugodtan eltemethetem magam a ház múltjába. A fülke, amiben alszom, a múltkori takarítás során kiderült, hogy több mint 100 éves, és ennél még régebbi bútordarabok is vannak itt. Ekkor gondoltam, hogy szabadidőmben egy kicsit kutatok a könyvtárban a múltról. A város levéltárában kiderült mikor kié volt a ház, melyik szárnyat mikor építették, mikor voltak nagyobb felújítások stb. És a régebbi szolgálóktól, esetleg leszármazottaiktól, egészen részletes képet kaptam az itt lakók életéről. Kis kutatásaim végül odáig vezettek, hogy az ember, aki hetente feljár és elvégzi a karbantartási munkákat, volt az örököse az egész birtoknak, csak mivel apja nagy szerencsejátékos hírében állt, az öröksége kunyhóvá változott. Aztán került képbe a munkaadóm, de az ő szerepe egy kicsit homályos. Elsőre úgy tűnhet, mintha felszabadította volna a karbantartót, és mi mindannyian ebben a hitben éltünk. Legalábbis mostanáig. Mint említettem rengeteg emberrel beszéltem, akinek bármi köze volt ehhez a helyhez, és az egyik szobalány mesélt egy kicsit erről az egész tranzakcióról.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ezt a történetet az egyik kedves ismerősöm írta, köszönjük a beküldést!

 1. fejezet

Judi eszeveszett módon keresi telefonját a táskájában. Mindent kiszór, de a telefon csak nem akar előkerülni, végül nagy nehezen előkotorta a táska felszakadt bélései közül.

- Igen, tessék? Itt Judi Carnel - szól bele kicsit ingerülten a telefonba.
- Üdvözlöm Miss. Carnel - a St. Joseph kórházból telefonálok, és van egy rossz hírem.
- Mi az, mondja már! Mi történt? - kiabált bele a mobiljába egyre idegesebben.
- Az ön apja... Tomas Carnel... balesetet szenvedett a H25-ös autópálya bevezető szakaszában. Nem működött a forgalomirányító lámpa, és behajtott a szembejövő forgalomba. Jelenleg válságos az állapota, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy stabilizáljuk az állapotát - mondta egy idősebb férfihang a vonal túloldaláról szemernyi együttérzést sem tanúsítva.
- Úr Isten! Azonnal odamegyek! - Judi azonnal hívta bátyját, Tomot, aki szintén a kórházba sietett.

A következő képeket egyik kedves ismerősöm küldte, ezeket szeretném most megosztani veletek!

ui.: Mostanság kicsit elvagyok tűnve de hamarosan ez is helyreáll. Szép napot minden olvasónknak!