Legutóbb megismerkedtünk a "benko-box"-szal, egyfajta japán ételhordó dobozzal és annak művészi tartalmával. Kicsit kapcsolódva ahhoz a poszthoz, most a a japán konyha egyik alapelemével, a rizzsel ismerkedünk meg és természetesen művészi szinten. Japánban minden évben megrendezik a Rice Paddy Art Fesztivált, amit akár a Hántolatlan Rizs Fesztiváljának is fordíthatnánk és a lényege, hogy a rizstermelők földjeiken különféle rajzokat, ábrákat hoznak létre a rizs-növény "segítségével". Ezeket az alkotásokat lefotózzák, majd beküldik a zsűrinek. Nem tudom, hogy a győztes mit kap, de gyanítom, hogy nem 3 zsák rizst....

A poszt témájának megértéséhez először is a "bento-box" fogalmával kell megismerkednünk.
Az egészséges étkezésnek Japánban nagy kultusza van. Ez talán nem is annyira tudatosan alakult ki náluk, hanem sokkal inkább azért, mert alkalmazkodtak a földrajzi, társadalmi és történelmi körülményeikhez.
A bento, vagy ahogyan még említik, o-bento csomagok kis doboza a több fogásból összeállított ebédet tartalmazza, mindenből egy keveset: legtöbbször főtt rizst, amelyet gyakran gombócokká, háromszöggé vagy szív alakúra formáznak; egy kis húst vagy halszeletet, esetleg tofut; többféle zöldséget, savanyúságot, zöldsalátát; pár szem gyümölcsöt és néha apró desszertet is adva mellé. A végeredmény egy vidám, gyakran színpompás kavalkád. A mutatós bento csomag a japán háziasszony dicsősége. A gyerekeknek készült tízóraicsomagot a mamák már-már kötelező jelleggel feldíszítik: a főtt rizsből mosolygó napocskát mintáznak, a virsliből polipot, rákot, a sajtot és a húst vagy a tofut pedig vidám figurás sütikiszúróval „formázzák”. Most pedig nagyon szépen kivitelezett lemezborítókat láthatunk:

Leslie Ditto, aki Memphis-ben él, saját állítása szerint a nagy elődök, Leonardo Da Vinci, Rubens, Raphael, és Rembrandt hatások érzékelhetők a képein.
Egy biztos, valami kis tudat módosításra "szükség" van, hogy az ember teljes bizonyossággal meglássa Alice-t Csodaországban, és egyéb kortárs művek vetületét Leslie képein...

Sziasztok!

Egy igazán művészi zenét szeretnék Nektek bemutatni, az egyik kedvenc számom az Eleven Holdtól. :)

...azt megtartja örökké gyereknek! Érdemes a képeket egy kicsit alaposabban megfigyelni:

Nathan képei ötvözik az egyszerű rajzos humort a modern világ már jól ismert ikonjaival, közösségi -netes- jelzéseivel. Ötletes, könnyed és humoros:

Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza.

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza.
 

Ha egész évben szánkat befogva, szófogadóan lapítunk mi magyarok, miért csak ünnepnapon vagyunk képesek kiállni a jogainkért? Nagyon nagy kétszínűség ez! Ne feledjük, a szabadságharcosok nem csak ünnepnapon vívták csatájukat a jobb élet reményében. Tették a dolgukat, mert tenni kellett!

Emlékműsor. Rögzítve valamikor 1994-1997 között. VHSről digitalizálva.

"Ne nézz ősidre, oh magyar,
Ki most sötétségben vagy itt,
Ne nézz ősidre, e napokra...
Szemeid gyöngék... a napfény megvakít."

/Petőfi - A hazáról /

Sziasztok!

Becherovka vagyok és Vanson közbenjárásával immár én magam is ehhez a nagyszerű csapathoz tartozhatok. :) Elsőként egy saját verset szeretnék Nektek bemutatni, de a későbbiekben is sor fog rá kerülni, hogy a költeményeimet publikáljam itt a blogon. Fogadjátok tőlem sok szeretettel A remény ódája című versemet!

A remény ódája

Nem hallottam szebb szót, mi ajkaidból kifolyt,
A hold ezüstös fénye párnáimon dalolt.
Amikor a remény veled halt meg utoljára,
Ráfontam az életem egy igen vén fűzfaágra.

Oh ne hagyj el kedvesem engem e nyári éjszakán
Hisz jön még dér a kutyára, életem alkonyán.
Köszönöm mit velem tettél, bár neked lehet fura
Hiába sír minden szó, vár a Halál ura.

És találkozunk akkor, midőn ismét láthatlak,
Sosem hittem volna, hogy ennek a csúf Kaszásnak
Emígy fogok örülni, Te szelíd, büszke lány,
Találkozunk akkor, Te gyönyörű virágszál!

Tőlem szokatlan módon most nem lélektani posztot írok, hanem „ismeretterjesztő” jellegűt. Ugyanis egy hete kaptam egy nagyon érdekes, és ha tetszik, rejtélyes, misztikus dolgot Egyiptomból: egy kis üveg lótuszvirág olajt. Megtudtam, hogy ez egy különleges illatszer, az egyiptomiak parfümnek használják, ebben semmilyen kemikália nincs, és külön használati útmutatás is tartozik hozzá: egy kis csepp a jobb fül alá – szerelem, egy csepp a bal fül alá - egészség, majd egy harmadik a homlokra – gazdagság. Gondoltam, mit veszíthetek, ráadásul az illata fantasztikus, így elkezdtem használni pár napja. Eldöntöttem, hogy bemutatom nektek ezt a folyadékot, mert bár korábban nem hittem ilyen babonákban, azért mégis…ki tudja?!

Bátortalanul kúszott a nap fénysugara az ablakon át a szobába. Először csak a szék lábát, majd az asztalt kostólgatta...a gyümölcsöket símogatta...a narancsot, majd az almákat, és a szőlő fürtjét....megvillant a teáskancsón...és fürdött a saláták levelén... a méz aranya rabul ejtette... pár percig időzött...utána tovább kúszott... A nő haját cirógatta...aki az ágyban feküdt...tetszett neki ez az ember...nem tudta miért...talán mert álmában is mosolygott...az orrát csiklandozta...fintorgott a nő...aztán nyújtózott egyet,...
Frank élvezte a száguldást. Örült a kocsinak, amit nem rég vásárolt. Úgy gondolta, a Kedvese is örül majd neki. Alig várta már, hogy találkozzanak...
A napsugár birtokba vette az egész nappalit...sűrű csíkokat rajzolt az ágyra, és kezdte olvasztani a margarint a tálcán, amit az asztalra tettek.. Azután a nő arcán is elidőzött, mert tetszett neki...
A kocsi már a lejtő tetején volt, Frank boldogan gondolt arra, hogy csak percek kérdése, és ölelheti a nőt... Látta a lejtőt, az ismerős utat. az utolsó kilómétereket.
A napsugár kiélvezte minden percét a nő bőrének, bújkált a szőrszálak között...megcsillant a mézízű fülcimpán...
Nem érdekelte a gyümölcskosár, a szőlő zöldje, a narancs sárgája... Csak egy volt a fontos, hogy előbb-utóbb kitöltse a szobát..
Frank úgy érezte, nyomasztja a kocsi levegője, ezért az ablakot letekerte...Jöjjön a friss levegő...Jöjjön a száguldás. Rálépett a gázra...
Gondolatai csakis a nő körül jártak...Végre megtalálta őt...Hosszú ideje élt egyedül, s a reményt is feladta...Aztán megismerkedtek...és ma találkoznak is....talán...
A nő először csak fintorgott...utána megpróbálta a napsugarat elhessegetni, mint egy legyet. Átfordult a másik oldalára...de már érezte....reggel van, kelni kell... Így is tett.. Felült az ágyon, lábát a padlóra tette... Érezte és élvezte a napsugarak simogató bársonyát. Lopott pár percet magának.  Aztán felült, nyújtózott egyet. Az asztalhoz lépve arra gondolt, milyen szépen csillog a méz a nap sugaraiban....
Az ablakra nézett, vagyis először az ablakon betűző napsugárban táncoló porszemekre. Utána az ablakra. És akkor meghallotta...
Frank nem könnyen ismerkedett. Ezt a nőt sem ő szedte fel, sokkal inkább fordítva. Eleinte feszélyezve érezte magát...Aztán megszokta a helyzetet.
Még a bárban is úgy érezte, ő a főnök. Na, persze, kijózanodott, és rájött, csak irányítják, de nem tiltakozott.
Ma pedig suhan le hozzá. Csodálatos lesz a hétvége. Valami zenével hangolódhatna is. Lehajolt a kesztyűtartóhoz...Ott van pár CD lemez.
Hallotta a motor zúgását, hallotta, ahogy a gép felpörög és kiszolgálja az Urát...
Frank lehajolt.....nem látott senkit és semmit az úton....
Fantasztikus érzés volt a meleg napsugár, ahogy az arcát cirógatta, mikor felhúzta a redőnyt....És akkor rálátott az útra...Először nem hitt a szemének...Hogyan?...Ez nem lehet igaz!!
-NEEEEEE!! - üvöltötte
Frank még mindig a lejátszón matatott...Az autó gyorsult, a zene bömbölt.
A kislány az úton állt. Nézte a közeledő autót.
Csodásan szép, aranyszőke haja volt. Az anyukája a házuk ablakából nézte, ahogy elgázolja egy száguldó sportkocsi...
Frank a csattanásra riadt meg....felnézett....Mi volt ez? Nem tudta hirtelen, hogy mire gondoljon...Aztán meglátta....a véren csillanó fény aranyát...

Mostanság eléggé megszaporodtak a "kritikusok" ahogy biztos sokan észrevették. Én úgy hiszem, hogy aki eddig kritikát akart írni az megtette normális és kultúrált formában. De amit itt sokan csinálnak az egyszerűen kész vicc. Ennek a cinikus trollkodásnak egyetlen oka van és az a rosszindulat, aminek itt nincs helye. Mint ahogy a szabályzatban is le van írva az ilyen hozzászólások törlésre fognak kerülni és az írója is ha utána tovább folytatja. Senkit se akarunk megfékezni a véleménynyilvánításban de az ilyen kommenteknek nem itt van a helyük. (Ha valaki kíváncsi lenne, miért is született meg ez a poszt az nyugodtan nézzen bele ebbe. Az említett posztnál már lezártuk a kommentelést, de érintetlenül hagytuk, egy hozzászólást se töröltünk belőle, ez biztos.)

A negatív kritikát is eltűrjük hisz ebből tanul az ember de annak is legyen meg a módja és akinek nem inge ne vegye magára. Senkit sem szeretnénk elüldözni! Ja és azt sem kellene elfelejteni, hogy nem újságírók vagyunk és költők csupán pár lelkes fiatal, akik a szabadidejük egy részét erre az oldalra áldozza, és igyekeznek az olvasókkal megosztani érdekességeket. Nem vagyunk tipikus puruttya blog, nem fikázunk, nem vagyunk rosszindulatúak senkivel szemben, nem sértünk meg senkit semmilyen jogában vagy vallásában, éppen ezért jutottunk arra döntésre, hogy a célzott rosszindulattal idetévedő hozzászólókat kiszűrjük, és emiatt nem cenzúrát meg szólásszabadság korlátozást kell kiáltozni. Ezt az érdeklődő olvasókért tesszük. Biztos vagyok benne, hogy sokakat elriaszt a saját anyag beküldésének ötlete, pont az ilyen emberek miatt. Itt nem seggnyalás megy, hanem próbáljuk bíztatni egymást, mert lehet, hogy máshol nem kapná meg a szükséges löketet ahhoz, hogy igenis csinálja, amit szeret és fejlődjön is benne (például verseket, novellákat ír vagy esetleg szeret fotózni). Ha valami rossz, azt mi is észrevesszük és normális, kultúrált módon azt is szóvá tesszük.

További szép napot kívánok!

  Az alábbi cikket hosszú elmélkedés után írtam, s fent tartom annak a lehetőségét, hogy vannak dolgok amiket kihagytam. Igyekeztem a dolgokat objektíven megközelíteni, de egy-két helyen megosztottam a saját véleményem (természetesen erre fel fogom a figyelmet hívni).

Játékos, gamer, kocka. Ehhez hasonló nevekkel illetik azokat a fiatalokat akik napjuk nagy részét a számítógép előtt töltik. Van aki csak szórakozásból, kikapcsolódásként játszik. Őt nem érdekli, hogy mikor melyik játék fog megjelenni. Semmit sem mond neki, hogy mi a „campelés” vagy „noobkodás”. Csak az élmény, semmi más. Míg van akinek 2-3( vagy több) éve van számítógépe, de csak a mai csili-vili játékokkal játszik és a Doom 2-ről is csak hallott, de még életében nem játszott vele. Aztán ott vannak a magamfajta emberek akik már 10 éve koptatják a billentyűket és a régi játékokat belőtték egy DOSBOX emulátorral és „csakazértistkijátszom” céllal a szemük előtt mentek végig az időtlen klasszikusokon. Megélték azt is, hogyan lett a játékipar egy egyszerű barátokból álló programozócsapatok által létrehozott cégek versengéséből mára óriási játékfejlesztői stúdiókat magába foglaló cégek „háborúja”. Manapság a reális megjelenítés fontos. A grafika hihetetlenül meghatározó minden produktumnál, hiszen minden terméknél ugyebár a külcsínre kell adni. Ha egy akciójátékot készítünk, akkor a fegyvernek reálisnak kell kinéznie, és az is egy kicsit előny ha nagy az erőszak faktor. Legyen egy laza főhős, meg sok fegyver és gyerünk aprítani. Nem baj ha belül a cucc játékmenete a nulláéval egyezik, a grafikai körítés majd feledteti ezt. Félreértés ne essék, ez nem csak az FPS-ekre igaz. Ott van például a Team 6 által készített Flatout 3: Chaos & Descrution ami egy ékes példa arra, hogy mi van akkor, ha csak a külcsínre adnak a készítők dögivel, de a belsőre semmit sem. Azonban vannak azok a játékosok akik néha eléggé megtudnak bolondulni a túl sok játéktól. Nem kell példákat mondanom, hiszen sokszor hallottuk, hogy mi történt pár emberrel csak azért mert a játékot túlzásba vitte. Persze könnyű másra mutogatni, ha netán beüt a menkő és nem tudunk mivel magyarázkodni.
És itt jön most irományom témája:
A játékosok. Hogyan tekintenek rájuk a szülők, a média, a fejlesztők, de legfőképpen saját maguk az általuk alkotott „társadalmi rétegre”. Kicsit nehéz erről írni.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ahogyan a hó- vagy jégszobrok, úgy a homokszobrok sem a jövőnek, hanem a mának, szinte a múló pillanatnak készülnek, múzeumokban ilyet nem fogsz látni. Minden elismerésem az alkotóké:

Már elszállt, eltűnt
s ami volt, az meghűlt
már nincs semmi, ami hajtja
de szívverése az, mi lelkét tartja

nem nézi a jövőt, sem a múltat
hogy boldog még, az csak a látszat
új ruhákba már bele nem bújhat
s minden kritikát nyugodt arccal álltat

Érzelem nélkül, gyűlölet nélkül
szerelem nélkül, nevetés nélkül
óraműpontossággal igyekszik
hogy befejezze, mire kiteszik

görnyed az asztal felett,
papírjára ömlik a szó
látja már az elhalt telet
de nem tudja, hogy ez jó

nincs olyan már köztünk, hogy szelíd teremtés
ő már meghalt, s csendben eltemették
csak egy ember volt, aki ekkor így szólt:
- Ma már mind démonok vagyunk...
- s ha nem változunk, így maradunk

Bár már többször hangoztattam,  "hivatalos" formában is megnyitom az saját karácsonyi postaládámat. Ide jöhet mindenféle kívánság amit December 24-én ajándékként szeretnétek látni a blog sok díszből álló karácsonyfája alatt . Lehet ez film, egy állatról képkosár, vagy akár vers is valamelyik költőtől . Ezek csupán azok, amik nekem eszembe jutottak, így ha bármilyen óhajod-sohajod van írd le . Ha teljesíthető, nagy valószínüséggel rajtam és szerintem a többieken sem fog múlni, megkapod-e tőlünk az ajándékod . Ragadj hát billentyűzetet és ne fogd vissza magad :)

Szerintem ebből majd nyomunk szórólapot is (ha Kósza segít)