36 évi csend 

Egy becsvágyó szerzetes szeretett volna találni magának egy gurut. Elment hát egy kolostorba, ahol is a tanítója azt mondta neki:

– Itt maradhatsz, de van egy fontos szabályunk: minden tanítvány betartja a hallgatási fogadalmat. Te is csak tizenkét év múlva szólalhatsz meg.

Tizenkét évi csendes meditáció után elérkezett a nap, amikor a tanítvány elmondhatott egy dolgot vagy feltehetett egy kérdést. Ő ezt mondta:

– Túl kemény az ágy.

Újabb tizenkét év kemény hallgatás következett, amikor is újra lehetősége nyílott beszélni. Ekkor így szólt:

– Nem jó az étel.

Ismét tizenkét év kemény munka következett, s megint szólhatott. Íme a szavai 36 évi gyakorlás után:

– Abbahagyom.

A guruja azonmód válaszolt neki:

– Jól van hát, hisz úgysem csinálsz egyebet, mint panaszkodsz.

Az utóbbi időben elkezdett foglalkoztatni a keleti filozófia és életszemlélet, ugyanis nagyon sok hasznos és fontos gondolatot lehet meríteni belőle.
Miközben saját részre keresgéltem a témával kapcsolatban, találtam néhány tanulságos történetet, amiről úgy gondolom érdemes megosztanom veletek.
 

Az íjász

Volt egyszer egy íjász, aki olyan tehetséggel bírt, hogy már egészen fiatalon megnyerte a szülővárosában rendezett íjászversenyt. Látván tehetsége csíráit, a szülei különböző íjászmesterekhez küldték tanulni. Bárhová is került az ifjú, a versenyeken, melyeken elindult, pontosságának köszönhetően mindig elhozta az első helyezést.

Számos év telt el így, és a fiúból fiatalember lett. Tudomására jutott, hogy él egy öregember egy kis falucskában, akiről az a hír járja, hogy ő a mesteríjászok legkiválóbbika. Felkereste hát az öreget, és kihívta, hogy mérkőznének meg.

Felvéve az íját, a fiatalember megcélzott egy távoli fát, lőtt, és a nyíl a fa törzsének pontosan a közepét találta el. Az öregembernek ez nem imponált különösebben, így a fiatalember előhúzott még egy nyilat a tegezéből és újra lőtt, s a nyíl ez alkalommal az előzőleg kilőtt nyilát épp kettéhasítva fúródott a fába. Az öregembert még ez is hidegen hagyta, így a fiatalember azt mondta:

– Állítólag te vagy a legjobb íjász a világon, mutasd hát meg, milyen jól tudsz lőni.

A mester szó nélkül elindult, és a fiatalember elbizonytalanodva követte őt. Végül egy mély szakadékhoz érkeztek, amely fölött egy kidőlt fa feküdt keresztben. Az öregember nyugodtan rálépett a fatörzsre, és azon állva megcélzott egy fát a szakadék túloldalán lévők közül, majd lőtt. Miután íja célba ért, visszalépett a talajra, és hívta a fiatalembert, hogy hajtsa végre ugyanazt, mint ő. Csakhogy a fiatal íjász képtelen volt rálépni a szakadék fölé nyúló fatörzsre. Az öreg mosolygott egyet, és azt mondta:

– Mi a jó abban, hogy mestere vagy az íjadnak, ha még a saját tudatodnak sem vagy a mestere?

Mai társadalmunk eléggé kényelmes életet él úgy hiszem. Különösképpen, ha az élelmiszerről van szó. Vizsgáljuk csak meg, mire megy el a sok pénz (mind a 47.000 forint, mert ugye annyiból simán meg lehet élni). Az átlagember életében (a lakást, autót direkt kihagyom) legdrágábbak a luxuscikkek, majd a műszaki-szórakoztató cikkek. Ezután ugye jönnek a hiteltörlesztések (már ha van) esetleg albérlet, és a számlák. Víz, gáz, áram stb… Ezt hívjuk rezsinek. Egy átlagember fizetésének nagy része erre a rezsire megy el. És mi áll az utolsó helyen? Bizony. Az élelmiszer. Relatíve ez a legolcsóbb, már ha átlagemberről beszélünk, aki lazán megveszi a génkezelt szlovák tejet, ha ezzel spórolni tud. Íme, a XXI. század, (afrikához és délkelet-ázsiához képest) fejlett ország vagyunk, megszoktunk, hogy mindent a seggünk alá tolnak. Nem kell kihajtani a teheneket legelni, fejni, etetni a disznókat, levágni a csirkéket, elvetni a magot, learatni a termést. Hogy őszinte legyek, a paraszt szó mai formájában már a földművesekre nézve sértés. A jobbágyokat mindig is megbecsültem, hiszen ők termelik, amit mi megeszünk, ők tartanak el minket. Én nem tudnám utánuk csinálni, az biztos. Mit érzékelünk mi mindebből? Megmondom.

Hát bezony nincs. Itt a pályázat vége, és a postaládánk üres. Kicsit szomorú vagyok, habár csalódott nem, mert nem vártam többet. Én sem küldtem volna a ti helyetekben. Ugyanakkor ennek fényében nem sok értelme volt/van/lesz az ilyenfajta pályázatoknak. Így a közeljövőben ne is számítsatok több ilyen jellegű kezdeményezésre tőlem. Senki ne vegye ezt lecseszésnek, vagy, hogy esetleg megsértődtem, szó sincs erről. Csak tudatom a tényeket. Ha a főblogon lennénk, nem egy kultúroldalon, akkor most elküldenék mindenkit a faszba, és azt mondanám, most büntiből nincs esti olvasmány egy hónapig. Ez azonban elég gyenge kifogás volna, és így is lassan egy hónapja nem írtam értékelhető posztot, amiért elnézést kérek szerkesztőtársaimtól és a kedves olvasóktól. Mindettől függetlenül saját ígéretemet megtartom, és jövő héten ugyanitt, ugyanekkor megtudhatjátok mi történt Julien atyával. És márciusban, ha minden jól megy, folytatom a jól megszokott olvasmányt, vagy legalábbis másodikán kiteszek egy újabb részt. Nem áltatom sem magam, sem titeket azzal, hogy 100%-ig megint lesz minden héten Kálmán-buli. Azt viszont megígérhetem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
Csak ennyi. Köszönöm.

Na de azért esti dalocskát kaptok. Mert a jó zenét szeressük, akárcsak az olvasókat akkor is, ha lusta faszok!

Mostanság eléggé megszaporodtak a "kritikusok" ahogy biztos sokan észrevették. Én úgy hiszem, hogy aki eddig kritikát akart írni az megtette normális és kultúrált formában. De amit itt sokan csinálnak az egyszerűen kész vicc. Ennek a cinikus trollkodásnak egyetlen oka van és az a rosszindulat, aminek itt nincs helye. Mint ahogy a szabályzatban is le van írva az ilyen hozzászólások törlésre fognak kerülni és az írója is ha utána tovább folytatja. Senkit se akarunk megfékezni a véleménynyilvánításban de az ilyen kommenteknek nem itt van a helyük. (Ha valaki kíváncsi lenne, miért is született meg ez a poszt az nyugodtan nézzen bele ebbe. Az említett posztnál már lezártuk a kommentelést, de érintetlenül hagytuk, egy hozzászólást se töröltünk belőle, ez biztos.)

A negatív kritikát is eltűrjük hisz ebből tanul az ember de annak is legyen meg a módja és akinek nem inge ne vegye magára. Senkit sem szeretnénk elüldözni! Ja és azt sem kellene elfelejteni, hogy nem újságírók vagyunk és költők csupán pár lelkes fiatal, akik a szabadidejük egy részét erre az oldalra áldozza, és igyekeznek az olvasókkal megosztani érdekességeket. Nem vagyunk tipikus puruttya blog, nem fikázunk, nem vagyunk rosszindulatúak senkivel szemben, nem sértünk meg senkit semmilyen jogában vagy vallásában, éppen ezért jutottunk arra döntésre, hogy a célzott rosszindulattal idetévedő hozzászólókat kiszűrjük, és emiatt nem cenzúrát meg szólásszabadság korlátozást kell kiáltozni. Ezt az érdeklődő olvasókért tesszük. Biztos vagyok benne, hogy sokakat elriaszt a saját anyag beküldésének ötlete, pont az ilyen emberek miatt. Itt nem seggnyalás megy, hanem próbáljuk bíztatni egymást, mert lehet, hogy máshol nem kapná meg a szükséges löketet ahhoz, hogy igenis csinálja, amit szeret és fejlődjön is benne (például verseket, novellákat ír vagy esetleg szeret fotózni). Ha valami rossz, azt mi is észrevesszük és normális, kultúrált módon azt is szóvá tesszük.

További szép napot kívánok!

Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, amiért az utóbbi két hétben alig adtam életjelet magamról nem mintha bárkinek is hiányoztam volna. Szóval most egy képgyűjteménnyel szeretnék kiengesztelni mindenkit, és közölni a szomorú hírt, hogy bizony bizonytalan időre nem leszek még posztolásra képes postable maximum heti 1-2 iromány formájában. Tényleg sajnálom, de vannak mély pontok, és senkire nem akarom a frászt hozni, de úgy néz ki, hogy a Kálmános sztorival utolértem magam, szóval lehet, hogy jövő hónaptól az is várat magára. De ígérem, mindent megteszek a gyors, de mégis elsősorban minőségi munka érdekében. Na de ennyit rólam, lássuk a képgyűjtemény témáját (az első kép alatt el is van dugva egy kis estizene):

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni a földgolyó legszebb, legtitokzatosabb, legérdekesebb, de mégis sokszor legfélelmetesebb lényét nem, nem a csillámfaszláma a NŐT. Fiatalabb verzióban lányt. Most néhány olyan ijesztő hölgyeményt mutatok, akivel még a legtökösebb srác sem randizna szívesen:

Pilinszky János:. Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz ûrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.

Vergõdésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.

Bûnhõdünk, de bûnhõdésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

Elkezdődött a 2012-es év, és nekem csak ennyi kérésem lenne hozzád: SOHA NE ADD FEL !

A Mária-tisztelet a latin-amerikai kereszténység egyik legfőbb jellemzője. A Guadalupei Szűzanya 1531-ben jelent meg egy helyi indiánnak, Juan Diegónak, a mai Mexikóváros közelében. A látomás arra buzdította az egyszerű bennszülöttet, hogy menjen el a helyi ferences püspökhöz és építtessen vele templomot a jelenés helyén. A főpásztor nem hitt a látnoknak, akit arra kért, hogy hozzon bizonyítékot a jelenésről. A Szűzanya a legközelebbi találkozás alkalmával megjelölte azt a helyet, ahol a téli évszak ellenére rózsák nyíltak. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája a Szűzanya képmásává változott.

 Üdvözletem Mindenkinek!

Aki már egy kis ideje követi a blogot, észrevehette, hogy -Brit- indított egy posztsorozatot magyar királyok címmel, melyhez én küldtem be az anyagot. Most jött el annak az ideje, hogy én is szerkesztői rangot kaptam, így most már saját kezűleg fogom "élesíteni" a témához kapcsolódó posztokat.

Tőlem hetente 1-2 poszt várható, de az alaposan kifejtve. Javarészt elgondolkodtató, illetve történelmi témájú posztokkal fogok operálni, de néha előfordulhatnak majd játéktesztek és zeneajánlók is.

Elöljáróban ennyit magamról, majd nemsokára érkezik Aba Sámuel is, mint a következő magyar király.

Addig is küldök nektek egy számot egyik kedvenc magyar zenekaromtól - a Pokolgéptől:

Kitartás!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Britpopper vetette fel ama ötletet, hogy írjak azokról a játékokról, amelyek 2011 legjobbjai lettek.

Ebből kifolyólag eszembe jutott eme iromány mellé, ha csinálnék egy 24 Órás tesztet ezekből, illetve azokból a játékokból, amelyeket ilyenkor, karácsony idején előveszek.

De ez még nem minden!

Ugyanis most jön az én kérésem tőletek:

Írjátok meg, hogy ti milyen játékot vesztek elő ilyenkor, vagy hogy szerintetek mely játékok voltak 2011 legjobbjai!

Sőt, ha van rá időtök, akkor készítsetek róla videót, miközben elmondjátok a véleményeteket. A legjobb irományokat és írásokat kiteszem (természetesen a készítője nevével).

Valamint egy kis amatőr sorozatot is tervezek elindítani, de hogy mit is, az maradjon titok. A debütálását a karácsonyi különkiadásra tervezem.

Addig is lehet találgatni :)

Józsi a Zónában ;)

Igaz, már pár napja verőfényes napsütés uralkodik az ország nagy részében (bár szerintem nem is olyan baj, miután az egész november szürke és ködös volt), de én bízom benne, hogy az év utolsó hónapjával nemsokára megérkezik a hó is. A  hóesés szerintem amúgy is egy kisebb csoda, olyan, mintha a Földanya csendre intené minden gyermekét, hiszen, amint a hó beborít minden, eluralkodik a csend. Néhány nagyon szép képet hoztam, hogy hangolódjunk a télies időjárásra, és reménykedjünk, hogy hamarosan leesik az első igazi hó is. :)

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Nem tudok átgázolni másokon, hogy nekem jó legyen. Nem tudok hazudni, hogy nekem jó legyen. Nem tudok csalni, hogy nekem jó legyen. Nem tudok mást átvágni, hogy nekem jobb legyen. Mindenkinek így kéne viselkednie? Igen. És így van? Nem. Miért? Érdekes kérdés. Elsősorban talán a személyiség, utána talán a nevelés dolga lenne, hogy az emberben megteremtődjön az alapvető jóság és tisztesség. A becsület, ami ma már alig létező fogalom. Szinte lehetetlen már úgy kiegyensúlyozottan élni, hogy ne kelljen, hazudnod, csalnod, átvágnod másokat. Nem élek jól és gondtalanul, mert nem vagyok képes másokból hasznot húzni csakis az önnön érdekeimet nézve. Felvetődik a kérdés: megéri? Mit tehet az ember, amikor a saját becsülete és a megélhetése között kell választania? Mit ér a becsület, amikor senki sem értékeli már csak saját magad? Mert hiába szép az élet, pénz nélkül nem lehetsz boldog hosszú távon, és lehet, hogy a pénz nem boldogít, de amit vehetsz érte, vagy amit tudsz támogatni általa, az boldogíthat. Hiába a szerető a társ, ha esetleg már az ételre sincsen pénzed. A folytonos lemondás "úgy szeretném... de nincs rá pénzem". Amikor látod, hogy tisztességes munkával is csak egy helyben toporogsz, mert nem juthatsz feljebb, és a munkádért nem kapsz annyit amennyit érne. Amikor látod, hogy akik hazudnak, csalnak, kihasználják az embertársaikat, mind ott ülnek fenn, a magasban a pénzükön, amit mocskos módszerekkel szereztek meg és nincsen semmi gondjuk. Költői képekkel élve, hiába nemes a lélek, mert az igazságtalanság meggyötri azt.

Kedves Facebookozók .


Arra kérlek titeket, írjátok le, hogy épp mi történik veletek, mert már nagyon aggódom néhányotok iránt. Van köztetek olyan, aki már vagy 1 órája nem írt magáról semmit. Sem azt, hogy hol van, vagy hogy mit csinál, mit eszik, mit iszik, fáj-e valamije, vagy megy-e valahova. Aggódom!

Ezért kérlek írjátok ki az üzenőfalra, hogy most mit esztek-isztok, mert nagyon kíváncsiak vagyunk rá, de ha megkérhetlek, fényképezzétek is le az ételt-italt, úgy az igazi.

Írjátok meg, hogy milyen az idő, hisz nekem és a többi ismerősötöknek nincs ablakunk, sem ajtónk és nem szoktunk kimenni a házból, így nagyon jó tudni, hogy milyen kint az időjárás.

Ha egy kis figyelemre vágytok, csak írjátok ki pl.: jaj de kár; de rossz nekem; vagy egyszerűen csak óóóó stb. És persze ne hagyjátok ki a smile-t :( sem! Majd mi rákérdezünk, hogy mi a baj, amire a válasz mind1, vagy majd privátban megírjátok.

Ha éppen nem a szokványos helyen vagytok, írjátok ki mindenképp, azért van a telefonon facebook alkalmazás. De ha úton vagy hazafelé, azt is írd meg, tudnunk kell! Nagyon fontos!

A "Rakd ki te is..." bölcsességeket, azt rakd ki te is, anélkül érzelmeket nem lehet kifejezni!!!

+ update

A poszt lényege, miértje, hogyanja. Írtátok, hogy nem tiszta mi a mondanivaló. utolsó hozzászólásomból másolnék nektek ha esetleg nem olvastátok :)

A poszt lényege szimplán annyi lett volna, hogy pár sorral ( ami lehet h XY-nak nem tetszik, összecsapottnak hiszi) valakinek tudjuk szépen indítani a napját. A lány azt írta miután találkoztunk, hogy arra a napra már csak egy kád forró vizet akar, meg aludni egy jót. Ebből merítettem és hoztam ki ezt. Mint kiderült a válaszából végül fáradtságánál fogva nem tudott beleülni a kádba csak lezuhanyzott. Hétfők általában szarul telnek, arra törekedtem, hogy neki ne, és ezt nekem köszönhesse nagyrészt  :)



Szép reggelt !

Van egy lány... ( jól kezdődik mi ?) a neve legyen most  Bianka. Biankával találkoztam ma, ő egy csodálatos lány és sokat kellet várnom rá. Megbeszélt találkozóink mindig az utolsó nap törlődtek, mondván közbe jött neki valami. Nem könnyű eset ő, de valamiért kitartottam mellette és a tegnapi nap végre sikerült találkoznunk. A kapcsolatunk se nem baráti, se nem szerelmi. A kettő között valahogy. hazaérkezve az estére, hirtelen lehúlt időből, a következő sorokkal köszöntem meg neki, illetve magmnak a türelmet, csodálatos 5és fél órát töltöttünk el egymással holott nagy részt csak beszélgettünk. Ez sem lesz tökéletes, biztos lesz benne hiba, de hogy senkitől nem kapott még ilyet azt 100%ig merem állítani. Hajnali 4 óra van jelenleg, ő 2 óra múlva felébred és azon kevés emberek táborába tartozhat akik boldogan indulnak el otthonról holott hétfő van, és dolgozni kell menni. Bizony, ő 20 éves én pedig 17. Ezt is megértem, aláltam egy olyan nőt aki hajlandó megismerni, és nem ítél el csupán mert később születtem mint ő. De el is kanyarodtam a témától, szóval itt a pár soros kedvesség, tőlem, neki, nektek Hétfő reggel.

Mindenkinek Kellemes Hetet Kívánok Titkoson innen ellenálláson túl :)

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

 Ezt a levelet Avanger nevű olvasónktól kaptuk Lieutenant beküldött gondolataira írt. 

Ma olvastam Lieutenant levelét és olyan gondolataim támadtak amiket szeretnék megosztani veletek és az olvasókkal:

Kedves Lieutenant!

Nagyon sok igazságot látok a leveledben. Sőt! Részben egyet is értek veled. Nagyon kár volt felszámolni a kötelező sorkatonáságot, én személy szerint sajnálom, hogy nem mehetek el katonának. Egy-másfél évre szívesen bevonulnék, de több időre nem.
Nagyon hasznos dolog volt, még ha csak fél- egy évig is tartott. Nem lenne ennyi emó meg buzi, hogyha lenne sorkatonaság. Ezeket megnevelték volna ott. És el is érkeztünk egy fontos ponthoz. Itt megnevelték az embereket! Amit elbasztak a szülők azon itt még tudott alakítani a katonaság. Ha valamit csinált a honvéd, annak viselte is a következményét. Most már mindenki csak következmények nélkül teszi, amit akar… amiben viszont nem értek egyet, az a missziós tevékenység. Aki elhagyja az országát és más ország érdekeiért harcol az nem Honvéd. Benne van a szóban, a Honvéd a hazáját védi. Akik ott kint vannak a közel-keleten azok zsoldosok. Harcolnak valami olyan ügyért, amihez közük sincsen. Megölik az idegen ország lakóit és egy olyan kormány felállításában segédkeznek, mely szolgálja majd az usa és (leginkább) izrael érdekeit. Viszont a valódi honvédelemmel egyetértek, és ha csak erről szólva a katonaság akkor én is jelentkeznék. Mert nincs szebb dolog, mint a hazámat és a benne élő embereket védelmezni. De ez a dolog sajnos ott megbukott, hogy a kormányunk korrupt és nem a mi érdekeinket szolgálja. Sajnos egyre jobban építik le a katonaságot. Így amikor itthon szükség lenne rájuk, ahogy te is írtad árvízvédelemnél, és más katasztrófáknál, nem lehet arra számítani, hogy a Honvédség egymagában segítene az embereken. Vagy ha csak az usa úgy döntene, hogy most megszállják az országot, mert ”terrorista veszély” fenyegeti, nem tudnánk túl nagy ellenállást tanúsítani. Itt pedig visszaugornék picit a levél elejéhez. Ezen a helyzeten tudna javítani a sorkatonaság. Nem mondom hogy az alatt az egy év alatt ki tudnák képezni az ember úgy, hogy megállja a helyét rendesen az éles harcban, de biztos tovább élne a harctéren mint például én.

Viszont ha a helyedben lennék, valószínűleg ugyan ezt tenném. A fent leírtak ellenére is. És hogy miért? Nem tudom. De az biztos, hogy misszióba nem mennék ki.

Körülbelül ez az én meglátásom a katonasággal kapcsolatban. Sajnos szomorú a helyzetünk, de ha kell, én is oda fogok állni harcolni a hazámért!

Sok sikert, szerencsét, kitartást kívánok a katonai pályafutásodhoz!

Hunyadi Mónikától kaptuk a következő gondolatokat. Köszönjük neki :) 

Hajnali 3:51.Egy régi,szovjet katonáknak készített lakótelep...kellő mennyiségű betontömb....börtön,ha úgy tetszik,teljesen mindegy,az ember minek nevezi.Mindig más a jelentése...
Egy fárasztó....fárasztó,vicces,inkább önmagamnak kötelezővé tett program után,hosszas beszélgetés,némi borozás után,hajnali három körül végül úgy döntöttünk,elég volt mára a heti,inkább aktuális szerelmi baromság kibeszéléséből,szóval irány haza,és jó éjt.
Ajtón be,villany fel,másodikra fel...lámpa ide már nem jutott,telefon elő,kulcs keres,be az ajtón,cucc az ágyra,smink lemos,és leülés a gép elé.
Insomnia-m van,nem tudok aludni.Ezen a csodás kis Dél-Alföld-i településen,a helyi-úgysetudunkértelmesetmondani-kórházban a dokim úgy döntött,nem érdekli,hogy nem tudok aludni,próbáljak meg,ne szedjek altatót.Mindezt mondta azután,hogy már volt részben ennek köszönhetően egy ájulásom,ami nem csekély összegű fogorvosi kezelést igényelt...mindegy.A lényeg,alvás kilőve.Pedig az jó....nincs gondolkodás,csak vállelfékvős szunya.Megnyugvás.
Szóval,gép bekapcsol,fel agyiszintre...Brit új posztja.Neki is annyi,puff,kórház.(Jobbulást!)
Csak nemrég találtam rá a blogra.Őszintén,nem érdekelnek se az emos,se a rajos,a sunás posztok pedig végkép nem.Inkább olyan blogokra szoktam vadászni,ahol az írott szövegnek van mondanivalója,és értelme.
Olvasom...Titkos Ellenállás....később katt,megnézem,úgysincs jobb dolgom.
Kellemesen csalódtam.
Csupa értelmes,élvezhető poszt.
Írás.Szeretek írni...vagyis régebben szerettem,szinte megszállottan. Írtam kisebb történeteket,csak úgy,a magam szórakoztatására,majd visszaolvastam,és törlés.Sosem találtam jónak őket...

Kedves olvasók, mint látjátok én is egy új cikkíró vagyok, és én felelek a Ti szórakoztatásotokért. Nem csak mint Titkos Ellenállás-cikkíró vagyok új, hanem maga az írás is új nekem szóval ne várjatok sokat. Hogy mire számítsatok tőlem? Társadalomkritikára, egy kis filozófiára, vegyítve valamennyi érzelemmel és sok-sok szarkazmussal.

 Hol volt, hol nem volt, talán igaz se volt, de régen létezett olyan, hogy tisztelet. Aki nem ismerne, annak elmondom, hogy mit is jelent: Tisztelni lehet magunkat és értékeinket, de lehet tisztelni másokat is. A tisztelet lehet kölcsönös két ember vagy ember-és állat illetve állat-és állat között is. Tisztelni a másikat azt jelenti, hogy elismered az értékeit és cselekedeteit. Tisztelni nem csak a számodra kedves embereket lehet, hanem az ellenséged is.