Az utóbbi időben nem nagyon adtam életjelet magamról, és az olvasmányok is rendre elmaradtak. Pontosabban két alkalommal rendkívüli ünnepi posztok miatt, egyszer műszaki okokra hivatkozva (amikor ugye nem volt puruttya) és egyszer pedig szimpla lustaságból. Ha még nem állok bukásra matekból, akkor bizony már kerek egy hónapja nincs pénteki borzongás. Hű, ez aztán nem mondom, elég sok, magam is megdöbbenek, ahogy ezt így leírva látom magam előtt. Nem tudok elégszer elnézést és türelmet kérni, nálam sajnos többé-kevésbé hosszadalmas folyamat, amíg a fejemből kipattanó ötlet eljut az itt olvasható posztig. Viszont, hogy mindenki örüljön, ismét visszahoztam Kálmán beteges éjszakai kalandját, és egy (remélhetőleg) izgalmas csavarral kívánom kicsit más mederbe terelni a történet folyamát. Na de nem is értem mit beszélek még, mikor már rég olvasnia kellene mindenkinek. Aki nem tudja ki az a Kálmán, az gyorsan kezdje el eme novellasorozatot, melynek összes eddigi részét ITT találja. A többieknek pedig jó szórakozást kívánok.

Remélem Insomnia irománya kellően bemelegített mindenkit, itt van ismét a péntek esti olvasmány. Előző részek ITT.

[Update: egy kérdésem lenne. legyen-e a korábbi részeknél is zene? Habár a zene melletti olvasásról osztom Csucsu1111 véleményét, de szerintem a megfelelő zene, olvasás előtt segít ráhangolni az embert a műre. Szóval kommentben küldjétek el, hogy az első és második részeknél is legyen-e zene, vagy inkább ne.]
 

No de akkor lássuk is, hogy a mai részben mi minden derül ki, és ki mindenki fog szörnyű halál halni:

Na ma is eljött a szokásos péntek esti borzongás. Az előző részeket visszamenőleg ITT találjátok. Muzsikának pedig ismét egy Korn számot kaptok, mert azt szeressük:

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Folytatom a történetet, itt olvasható az eddig megjelent az első második és harmadik rész. A mai zenét pedig a Korn fogja szolgáltatni. Általában, amikor horror témában írok, akkor Korn-t hallgatok. Nagyon beparáztat, és remélem, hogy ez az írásomon is rajtahagyja a nyomát. Hogy úgy mondjam, át van itatva a saját rettegésemmel…
Na de kellemes olvasást:

Sosem ittam még Monster-t de a minap kipróbáltam és…hát, mit ne mondjak, azért annyira eleinte nem pörgetett fel mint vártam volna. Egyáltalán nem rossz az íze (főleg a sok tutti-fruttis energiaital után) de lehet azért nem vágott egyből fejbe, mert már minden nap két kávéval indítok reggelente. Tehát lenyomtam egyet és úgy egész jól elvegetáltam a nap folyamán azonban mikor éjfél körül lefeküdtem, egy percet sem tudtam aludni. Ott jött ki igazán a Monster ereje és hiába próbáltam magamra erőszakolni az alvást, egyszerűen nem sikerült. Inkább írtam pár posztot hajnalig. Másnap már kávé sem kellett, még mindig dolgozott bennem a sok koffein. Emlékszem, hogy annak idején voltak olyan napok amikor úgy jöttem haza valakivel, hogy az adrenalin-szintünk magasan a busz/villamos tetejét verdeste és a sok nevetéstől meg a jó hangulattól megrészegülve fel sem tűnt, hogy már hajnali 02:00 van. Máskor meg majdnem elaludtam hazafelé, a fejem az ablaknak döntöttem és próbáltam hunyorogni kifelé, a pesti éjszakába, hogy legalább minimálisan be tudjam határolni, hogy merre vagyok és mikor kell leszállnom. Az álmatlanság és az alvás-zavarok a kezemet fogva kísértek egész életemben ezért néha megesett velem is, hogy egybefolyt a képzelet és a valóság világa. Leizzadva, a homlokomra tapadt hajjal kászálódtam le a megállóban és furcsán idegennek tűnt minden. Éles fények és tompa hangok táncoltak körbe pedig egyetlen korty alkoholt sem ittam. Bekebelezett az éjszaka. A Blur zenekar Song 2-je az ami minden egyes esetben feldob, még ha annyira durván fáradt is vagyok, hogy beszélni is alig tudok. Egyfajta Jóéjt-zene posztként is felfoghatjátok ezt a rövid kis irományt. Jóéjt mindenkinek!