'estét mindenkinek!

Lassan véget érhetne már ez a dögmeleg mert az ember szinte az utcára sem léphet ki, már a lépcsőházban annyira leizzad, hogy fordulhat vissza egy pohár vízért, vagy egy jéghideg ásványvízért. Persze ki kell használni ez az időt (strandolni például remekül lehet), amíg be nem köszönt a hideg szeptember és újra át nem veszik a szerepet a mínuszok meg a rideg szelek. Egy elég szomorú dalt választottam estére, mégpedig megint Richard Melville Hall-tól, azaz Moby-tól. A kis űrlény aki a dalban szerepel utoljára azt hiszem a Why does my heart feel so bad? című klippben szerepelt és 2009-ben újra visszatért az alant látható klippben. Hiányoltuk már. Mint említettem, a dal elég szomorú (a dalszöveg is nagyon depresszív) de még véletlenül sem azért választottam mert én is szomorú lennék – nem, erről szó sincs. Egyszerűen csak lenyűgöz, hogy Moby mennyire jól tudja megragadni az emberi érzéseket és azokat bedigitalizálni, majd éteri hangzású dalokká formálni. Erre újabb remek példa a Pale Horses:

Szeretem Moby-t, ő azon kevés előadók egyike akinek a zenéje még engem is megérint. Az éteri dallamok amiket otthon dob össze a számítógépén és barátai segítségével hangmintáz, azok valami eszméletlenül szépek, nem hiába tartják korának egyik legnagyobb zeneszerzőjeként számon. És bár énektudása hagy némi kívánnivalót maga után (nem túl képzett a hangja, na) a prímet mindig is azon dalai vitték amelyeket egy-egy aktuális felfedezettje énekelt. Moby nagyon szeret hangmintázni is régi gyűjteményekből (ez igazán a 99-es Play albumon volt erős) de számomra a legszebb dalai azok amiket vokál nélkül (instrumentálisan) rögzít. Ezekhez persze megfelelő hangulat szükséges de ha láttál már nagymagyar koncerten torka szakadtából üvölteni rajongót akkor megértheted, hogy van a másik véglet is: a szobában csendesen zenét hallgató rajongó, aki átadja magát a zenének és behunyt szemekkel egy csodálatos világot képzel maga elé. Olykor a szerelem olyan dolog, ami nagyon fáj. Hiába próbáljuk mindennél jobban, néha egyszerűen nem működik két ember között. Néha pedig felemészt. De mindig gyönyörű. Álmatlan szerelmeseknek ajánlom most ez a dalt, a dalszövegre érdemes odafigyelni (persze angolul van de bárki megérti akinek a ''table'' nem azt jelenti, hogy tábla). Jóéjt, szerelmesek!

Lájkoltál már eleget? Mert ha nem akkor most még gyorsan megteheted néhány hónapig hiszen ha hinni lehet a pletykáknak akkor 2011. november 5-én az egész Facebook összeomlik. Az alábbi videóban látható alak egy hacker-csoport feje akik azon munkálkodnak, hogy végleg összeomlasszák a világ leghíresebb közösségi oldalát mert – szerintük – az olyan adatokat szolgáltat ki állami cégeknek/szerveknek amik alapján Te bármikor lenyomozható vagy. És igaz, basszus. Szerinted miért nem lehet törölni az adatlapodat? Oké, persze van rá egy lehetőség de az nem véglegesen törli, bármikor vissza tudod állítani mindössze 2 kattintással – tapasztalat. Tehát bökj, lájkolj, üzenj, ossz meg mindent amíg teheted mert ha ezek aktivizálják magukat november 5-én akkor a Facebook lehúzhatja a rolót. Egyébként ha jól tudom ez az a hacker-csoport akik sikeresen meghackkelték a Sony hálózatát is és miattuk állt a PSC (PlayStation Community) is pár hétig. Tehát alaptalan lenne nem tartani tőlük. Majd meglátjuk.

Distorted nevű olvasónk alkotása, elnézést hogy kicsit későn került ki ;)

Elusive

Érzem a közelségét. Hallom minden szavát, elmém mélyéről feltörő suttogó hangját, ahogy az épelméjűség határait feszegeti. (kivégzés) Lassan hatalmába kerít, a gyöngeség eluralkodik rajtam, megtörök és félek, hogy valami rosszat teszek. De hát miért tennék? Ez csak egy egyszerű, mindenki agyán átsuhanó gondolat, nem? Embert ölni. Nem én vagyok az egyedüli, csupán én kicsit többet rágódok a dolgon, de semmi több. Akkor viszont miért álmodok is róla olyan gyakran? Folyton visszatérő álom.

Egy utolsó verssel zárnám a mai olvasói napot, amit mamamacika küldött be nekünk! Írjátok le hogy tetszett az olvasói nap, legyen még ?:P

LILA RÉT

Lila rét a kertek alatt elterül
Szőke kislány szebb álomra szenderül
Virágkelyhek tündérei röppennek
Sárga pillék levegőbe szökkennek
Pamacsfelhők szitálják a virágport
Nehéz nektárillat terjeszt álomkórt
Tarka mezők, lankás lejtők távolba
Madár füttyét bevonják zöld fátyolba
Lengő csónak a víztükrén megbillen
Szomorúfűz, jegenyefa ezüstben.
Bíborszirmok fehér testét ellepik
Bíborfelhők alkonyatkor őt lesik.
Lila réten bogárszárnyak ropognak
Virágkelyhek démonai suhannak.

 Következő verset Patriotsfannak köszönhetjük, tőle ma már egy képkazalt is láthattunk.

Buli

Így szólt ő:Hé Gyönyörűm, gyere csak közelebb
Mert nem szólítalak meg legközelebb
Szép vagy. Iszol valamit, jössz táncolni?
Mi van… nem mersz egy szót sem szólni?
Elvitte a cica a nyelvedet? Na de sebaj,
Megoldjuk! Hé, pultoscsaj!
Tölts ennek a szépségnek valami okosat,
Nekem meg viríts egy olyan szokásosat!
Naszóval kiscsibém, mi is a neved?
Nem harapok én, elhiheted.
Csak úgy beszélgessünk, mint két idegen
Ha már így összefutottunk idelenn.
Tényleg, sűrűn jársz ide? Csak azért, mert
Én ismerek itt szinte minden embert
Á itt a pia! Mennyit mondtál szöszi?
Nem kérek vissza. Hagyd az aprót, köszi.
Igyunk kettőnkre, meg amit szeretnél
Mert ha akarod nálam Királynő lehetnél.
Nem akarok nyomulni, légyszi ne értsd félre
Csak nagyon tetszel. Lehet lépni kéne.
Hozzád vagy hozzám? Hogyhogy nem tudod?
Valahol laknod kell, csak van otthonod…
Micsoda? Árva vagy?! Bocsi nem tudtam…
Ha tudom… Na mindegy, ezt bebuktam.
Elfordult, s kezdte újra: Hello Szépek Szépe!
Az estét nálam nem fejezhetnénk be?
Húhh… Köcsög lerázva!- gondolta a lány
Most indul csak a buli igazán…
 

Folytatódik az olvasói nap, jó olvasást kívánok!

Következő novellát zsofusi nevű olvasónktól kaptuk. Köszönjük!

Rég voltam már múzeumban

A kést egy szalvétába csomagolva, egy zacskóban a táskám mélyére tettem el. Külön kérésre késeltem meg áldozatom. Általában egy tarkóra mért ütéssel intézek el mindenkit, de ha a kedves ügyfél úgy kívánja. Szóval értik. Máskülönben nem szívesen használok kést, nem szeretem, ha a ruhámra ráfröcsög akár egy pár csepp vér is. Természetesen mielőtt áldozatomhoz értem volna, beugrottam egy turkálóba valami elegáns mégis olcsó ruháért és cipőért. Alapszabály, hogy ne a saját drága kosztümömben, cipellőmben, blúzomban dolgozzak. Munka után minden egyes ruhadarab a kazánba kerül, vagy ha péntek van az udvaron, égetem el a szeméttel együtt, ezért sajnálnám őket.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ma egy kis olvasói napot tartunk, mivel eddig nem volt időm kitenni amit beküldtetek most ezt bepótolom! A címünk továbbra is változatlan ha szeretnétek valamit beküldeni!

Következő képkazalt Patriotsfan nevű olvasónk állította össze és küldte be nekünk. Köszönjük neki!

"Kedves Vanson!

Ezekről a képekről beszéltem. Az SP-s és az "oldszintest" én magam fotóztam! Remélem tetszenek!"

Ezt a levelet nemrég kaptuk, csak sajnos nem jutott időm előbb közzétenni a blogon mert el voltam foglalva mindenféle egyéb dologgal (tudjuk jól mindannyian). Úgyhogy kicsit megkésve bár de a levél itt van, lehet olvasni szépen. Kedves Ivcsu, köszönjük szépen a leveledet. :-)
 

14 évesen.

Találtam meg a szerelmet. Olyan volt, mint amit vártam, a kedvemben járt, vigyázott rám, sok-sok romantika. Aztán jeges valóság, hogy amíg Ő foglalkozott velem, én csak úszkáltam a jóban, és ő nem kapott semmit tőlem.

Ez volt 3 hosszú éve. Megváltoztam én is, Ő is, mi mégis mindig kibírtuk a legnagyobb érzelmi hullámokat mindkettőnk részéről. Együtt vagyunk. 3 év és 9 hónap.

Nővérem 21. Hazajött Angliából, hogy megtartsuk az eljegyzési bulit. Jött a vőlegény húga is.

14 éves. Nem volt sem hosszú, sem rövid távú kapcsolata. Egész jól el tudtunk beszélgetni, aranyos volt, meg minden. El mentünk sétálni, beszélgettünk. Meséltem, hogy elég elvont zenéket hallgatok világvégéről, halálról, vagy csak úgy beteg dolgokról ( pl. emilie autumn).

Egyszer csak azt mondta, hogy szerinte elég igényes vagyok, és én egy igényesebb pasit érdemlek. Ő 3 képet látott a Páromról. Egyiken épp munka közben van lekapva.

Aztán azt is mondta, hogy biztos azért hallgatok halálról zenét, mert ez " rejtett elvágyódás" a jelenlegi páromtól. A reakcióm: Mivan? (anyámék miatt inkább)

Ember. a szerelem nem csak az, amikor tejben-vajban úszkálunk.

A Párom majdnem minden nap dolgozik. Építőipar. Reggel elmegy, este hazatámolyog, tiszta beton, fürdik, eszik, beesik az ágyba. Ha egy vasárnap itthon van, akkor is örül, hogy pihen. Sajnos ritkán járunk el emiatt.

Egyszer volt itthon egy hónapig. December, derékban izomcsomó, majdnem sérv, plusz influenza. Karácsonyig az ágyat nyomta.

Bajuszos, szakállas. A lány azt mondta, hogy leborotválhatná a bajszát. Mondtam neki, hogy egyszer megtörtént, nem állt neki jól. A lány kötötte a karóhoz, hogy de igenis. Most komolyan, a bajusz az igénytelenség? És akkor mi van, ha véletlenül van egy kis borostája? Örülök, hogy nem őrül bele a folytonos monotonitásba. Még jó hogy nem iszik! De azért ő igénytelen.

Végül is, nem én vagyok vele együtt több, mint három és fél éve. 14 évesen ezt más lányok jobban tudják.

Há cöh.

Ivcsu

Szép napot, mindenkinek!

Történt egy s más mostanában Agyiszinten ezért arra gondoltam, hogy tisztázom akkor így a poszt elején már itt is, hogy merre hány méter: én oda többé nem megyek vissza, erre mérget lehet venni. Megszakítottam a jelenleg ott lévő tulajokkal minden kapcsolatot, szeretnék inkább az itteni dolgokkal, az itteni kollégákkal és persze Veletek foglalkozni a jövőben. Három fontos eseményről szeretnék most még szólni, pár mondatban:

1. az első (és legfontosabb talán) az, hogy a Titkos Ellenállás találkozó eltolódott augusztus végére ilyen-olyan okok következményeként (elsősorban azért mert a kilátásba helyezett Agyiszintes találkozó nem valósult meg). Mindenkinek vissza fogunk írni aki érdeklődött, jelenleg úgy állunk, hogy vagy augusztus 27-én (szombat), vagy augusztus 28-án (vasárnap) lesz az összejövetel. Majd egyeztetni kell még, hogy kinek melyik alkalom lenne a legmegfelelőbb de mindenképpen meg lesz tartva, emiatt nem kell aggódni. És remélhetőleg legalább nem lesz dögmeleg mint mostanában. Aztán meg az is nagyon valószínű, hogy nem ez lesz az egyetlen blogos találkozó a jövőben hiszen jól összeszedett kis bagázs vagyunk mi és minden bizonnyal az olvasóink, azaz Ti is többre tartotok mondjuk egy könyv, avagy film ajánlót (Bandi barátom filmajánlói eddig magasan viszik a prímet) mint egy újabb tucat-rajos posztot. Úgyhogy beszéd-téma akad bőven. Tehát mindenki aki érdeklődött, figyelje a postaládáját mert visszaírunk neki hamarosan (sajnos az elmúlt 2 nap eseményei miatt nem igazán jutott időnk a leveleket nézegetni). Lapozzunk.

2. Köreinkben üdvözölhetjük ezentúl KulturbarbárSzelekt kollégát és a napokban érkezik még néhány új tag. Kicsit átdolgoztuk a tematikát is az oldalon, most már a jól megszokott irományok mellett tőlem vissza fognak jönni a médiát savazó és a fiatal generációt pellengére állító posztok (hiszen Agyira már nem tudom kitenni őket, ugye). Egy amolyan kávéház-feelinget kap eztán a Titkos Ellenállás és kiszélesítjük a palettát még megannyi új rovattal is. Az utóbbi időkben azért pangott ennyire az oldal, azért nem voltak új posztok mert mindenkit lefoglalt a magánélete, vagy éppen a viszályok másokkal. Ennek itt már vége van, sokan hazatértek a nyaralásból is, lehet nekikészülni a remek posztoknak és ha már itt tartunk, akkor hamarosan bizony beköszönt az Ősz is ergo én is leporolom a vázlatfüzetemet és megírok mindent amit eddig valamiért hanyagoltam, avagy félbehagytam. Tehát új szelek fognak itt fújni nemsokára, majd meglátjátok.

3. Vansonnal megbeszéltem, hogy egyelőre még csak próba szinten ugyan, de engedélyezzük az anonim kommentelés lehetőségét itt. Kaptam már én is olyan levelet, nem is egyet, amiben az illető arra panaszkodott, hogy nem tudott valamiért regisztrálni, nem kapott aktiváló email-t, és hasonlók. Én hiszem, hogy itt nem lesz olyan volumenű trollkodás mint volt annak idején Agyiszinten mikor kikerült egy-egy személyesebb poszt (vers/költemény) de ha mégis azt látjuk, hogy eldurvul a helyzet akkor ezt a lehetőséget természetesen azonnali hatállyal felfüggesztjük.

Köszönöm, hogy elolvastátok – mindenkinek szép napot kívánunk!
 

-Britpopper- és a T.E. szerkesztőség

u.i.: Látjuk, hogy sikerült elrendezni a problémákat Agyiszinten, aminek különösen örülünk is mert már tényleg botrányos volt ami ott ment. Sajnos mindenki álláspontját nem ismerjük de reméljük, hogy hamarosan tényleg talpra áll majd az a blog és megint minden olyan lesz mint régen. Mi ezt kívánjuk nekik. És mivel utólag minden probléma meg lett oldva, hadd linkeljek már egy dalt is amit mostanában elég gyakran hallgatok és a címe pont témába vág. Problem Solved és nézzétek el nekem, hogy megint indie-rockot tolok, én már sosem változom meg. ;-)

" Ismét zongoráztam egy kicsit a klaviatúrán, egy nem is oly régi kis eseményt felelevenítve. Remélem ezt is szívesen olvassátok majd.

Üdvözlettel: Marcus Teitan.

U.i.: Mellékelnék hozzá megint zenét is !"

Vezeklés - A harc

A szoba sarkában ülök…a hideg régi PVC-n. Már órák óta. Egy mozdulat nélkül. Arcom térdeim és összefont karjaim mélyére temetve, sok éves könnyeim egyszerre ömlenek eddig száraz szemeimből. Kiborultam, s mindenkitől távol, a kulcsra zárt ajtó mögött magamban vívok. Magammal.

Vezekelnem kell…bár fogalmam sincs, miért, de érzem, hogy muszáj. Talán még a gondolata sem volt meg annak, aminek bocsánatárét már most könyörgök. Hogy kihez? Magamhoz, természetesen. Önmagamnak kell feloldozást nyújtanom mindenért. Azért, amit eddig tettem, azért, amit nem tettem. Azért, amit akartam. És ezért is, hogy most erre pazarlok az életemből értékes órákat. Önsajnálatra…

A történelem mai, legmodernebb korszakában dolgoztuk ki a fegyverkezés egyik legelrettentőbb eszközét az atombombát. Ezt egy még hatásosabb fegyver, a hidrogénbomba követte. Évtizedek óta szorongással teli világban élünk, jogosan félhetünk attól, hogy egyszer az egyik nemzet beveti a tömegpusztító arzenálját. Ezek után nem is csoda, hogy e témák a művészetekben is megjelennek. Isao Hashimoto egy neves japán művész, akinek nevéhez több, atomfegyverekkel kapcsolatos mű köthető. Ő volt az, aki összegyűjtötte a világ atombomba robbantásainak időpontjait és helyszíneit, majd ezt egy rövid filmben be is mutatta az embereknek.

Hashimoto az alkotását egyszerűen csak ,,1945-1998” névre keresztelte el, ami arra utal, hogy 1945-től kezdve 1998-ig gyűjtötte össze a robbantások adatait, vagyis összesen 2053-at. A „cselekmény” viszonylag lassan bontakozik ki, a Manhattan projekt egyetlen kísérleti bombájával kezdődik, amit Hiroshima és Nagaszaki két bombája követ. A rövid bevezető után felgyorsulnak az események; mivel minden eltelt másodperc egy valóságban eltelt hónapot jelöl, így ez a kisfilm 14 és fél percig tart.

Szép napot !

A média folytonos negatív hangvétele ? A tudatlanság ? Az előítéletek ? Sokat gondolkodom, miért érdeke az embereknek bűnözőként feltüntetni a futballszurkolókat. A választ azonban máig nem találtam meg, a magyarázatot amiért egy lapon említenek az ország legnagyobb problémájával.

A videó találó és egyben zseniális. Biztos, hogy a szurkoló jelenti a legnagyobb problémát ?



MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

 Remélem jók voltatok és jogosan jár az esti adag ;)

"A steampunk (ejtsd: sztímpánk, az angol kifejezés magyarul am. gőzpunk) az 1980-as évek végétől megjelenő, elsősorban kortárs stílus és tematika , másodsorban alternatív művészeti szubkultúra, amely a legkülönbözőbb magas művészeti formáktól kezdve (szépirodalom, képzőművészet, művészfilmek stb.), az alacsonyabb rangúnak tekintett populárisabb művekben (ponyvairodalom, popzene, számítógépes játékok, képregény stb.), a mindennapi tárgykultúrában és formatervezésben is egyaránt megmutatkozik.

A steampunk mint stílus az ún. neoviktoriánus stílusból (viktoriánus éra) meríti formáit, ezeknek egyfajta újraromantizálását vagy jelenkori dekadenciáját adja.

A steampunk mint tematika (és nem műfaj) a sci-fi egyik altematikájának is tekinthető, amely az időbeli anakronizmus (kortévesztés) harmadik formájából, az elképzelt jövő tematikai elemeiből alkotja meg tartalmát (paleo-futurizmus). Ilyen elem a steampunkban az elképzelt technológiai vívmányok és találmányok szerepeltetése, amelyek Cory Gross nyomán Celeste Olalquiaga giccselméletének megfelelően a steampunk két alapvető típusát adja:

Fajtái:

1. Melankolikus steampunk: amikor ezek az elemek a cyberpunkhoz hasonlóan posztapokaliptikusak és dekadensek.

2. Nosztalgikus steampunk: amikor ezek az elemek egy olyan fiktív technológiai aranykorból megmaradt vívmányok, melyek pozitívabb színben tűnnek fel régiségükkel az információtechnológiai forradalom és az internet korában."

Mivel magáról a steampunkról egy nagyon szépen kidolgozott és jól összefoglalt Wikipédiás cikk is szól, így úgy éreztem teljesen felesleges nekem is írnom egy cikket, hiszen annál jobban magam se tudtam volna megfogalmazni a "gőzpunk" lényegét, mint ahogy Wiki barátnőnknél már megtették, és ahonnan a fenti kis bevezető idézetet is elcsentem. :) Éppen ezért én most inkább egy képes poszttal fogom szemléltetni ezt a szerintem nagyon megkapó stílust és szubkultúrát.

(Előbb indítsd el a zenét, aztán olvasd csak tovább)

Mire az alak befordul a jól megszokott utcába amely az otthonához vezeti, már süt a Nap. Elment a vihar, tovatűntek a sűrű szürkés fekete felhők is. Már csak a megkopaszodott fák gyenge ágairól cseperegnek lefelé a kis vízcseppek. Az alak hirtelen megtorpan pedig már a lakáskulcs ott van a kezében. De várjunk csak egy percet! – gondolja magában. Neki most nem is haza kellene mennie hanem a közeli kis parkba. Úgy látszik túlságosan is sokat merengett ezen az egész öreg házas dolgon meg a lelkeken amelyek odabenn éltek (majd a ház lerombolása után végre felszabadultak) és teljesen megfeledkezett arról, hogy neki a parkban kellene lennie ahol már várják őt. Sietve lépdel eztán, szedi a lábát amennyire csak tudja. És lám, itt van a park. Azon park aminek végében annak idején egy őrült nőszemély üldögélt majd lett öngyilkos mert azt hitte, hogy eljött a világ vége. Kétségbeesett embereket és folyamatosan megszűnő külvilágot vizionált majd csak arra vágyott utoljára, hogy a kedvenc kis parkjában érje utol a halál. Azon szomorú nap volt az ő Utolsó napja. De most a park békés, határtalan horgolja a friss esőillat. Dacára annak, hogy az ott lévő öreg fák mind csupaszok, mégis olyan otthonos az egész. Az alak aki pár órával ezelőtt még a földdel tette egyenlővé az öreg szomszédos házat most belép a parkba. Messziről kiszúrta már, hogy kihez érkezett – tulajdonképpen már mindenki más eltűnt a parkból. Mint valami angyal, úgy áll előtte az a lány akihez érkezett, akit látni akart, akiért él. Mintha pulzáló aura ölelné körül. A szemében ott a válasz a világ összes kérdésére. Sajnálom, hogy csak most értem ide de… – magyarázkodna az alak de a lány nem engedi neki, hogy befejezze a mondandóját. Közelebb lép. Végigsimítja az alak vizes arcát. Egy olyan forró, vad csók csattan el ott a mágikus energiákkal bíró park közepén, hogy bárki aki látná megirigyelné őket. Nem kell magyarázkodni. Nem kellenek szavak. Semmi sem kell ha megvan a boldogság. A szerelem. Megtetted? – kérdezi a lány. Az alak bólint. A lány kérdőn tekint rá. Mi lesz akkor ha még maradtak emlékfoszlányok vagy megsárgult fényképek a romok alatt? – kérdi. Az alak megvonja a vállát. Körülnéz a parkban majd előhalássza a fél doboz cigit a bal zsebéből. Óvatosan kiemel egy szálat a többi közül, a szájába teszi, majd kiveszi az öngyújtót is és a dobozt visszatuszkolja a zsebébe. A szájába teszi a cigarettát, majd meggyújtja az öngyújtót. A háttérben ekkor beszakad a föld és eltűnik az egész Éden-sziget. Akkor? – kérdezi az alak miközben egy mély slukkot szív a kis koporsószegből. Akkor majd megírom a folytatást. – válaszolja majd mindketten elsétálnak. Kézen fogva. Együtt.

(Előbb indítsd el a zenét, aztán olvasd csak tovább)

Elúszott már az a tejszerű köd ami pár órával ezelőtt nehéz súlyként lepte el a tájat. Most már szakad az eső – nem olyan régen érkezett meg a vihar, számtalan előjele volt. A szél már egy órával ezelőtt is viharossá fokozódott, aztán elkezdett szemerkélni az eső. Előbb csak pár kövér csepp esett, amelyek halk kis koppanásokkal értek földet a talajon majd néhány perccel később leszakadt az ég. Olyan sűrű esőfüggöny ereszkedett alá két hatalmas, fülsiketítő mennydörgés kíséretében, hogy még a kis házban kísértő lelkek is megijedtek egy pillanatra. Pedig nekik aztán már semmi okuk nincsen félni. Vagy talán attól rettegnek, hogy öreg otthonuk végleg megadja magát a folytonos viharok következtében és mint kártyavár, úgy dől majd össze? Ezen nincs idő gondolkodni hiszen éppen az imént villámlott egy akkorát, hogy az ember szeme még mindig káprázik tőle. Néhány másodpercnyi félelmetes, várakozással teli csend után (mikor csak a kopogó eső hallatszik) érkezik egy olyan hatalmas mennydörgés megint, hogy az ereinkben meghűl a vér. Koszos, szakadt ágy fekszik az egyik üres szoba végében. Egykor talán egy boldog házaspár aludhatott rajta, mára már patkányok és különféle ízeltlábúak játszóterévé vált. Néhány helyen felszakadt a rajta lévő ágymatrac is és kifordult belőle a sárgás szivacs. Nem láthatjuk ugyan szabad szemmel de talán egy magányos lélek fekszik rajta aki már akkor halott volt amikor az az ágy még a szobába sem került. Félelmetes ez az odakinn tomboló vihar de mégis csodálatos. Elmos minden rossz emléket, befolyik a lyukas tetőtérrel megáldott padláson is és ha maradtak még megsárgult fényképek a letűnt korok emlékére, hát szépen lassan azokat is magával viszi. Áll valaki odakinn az utcán. Csapzott fekete haja van amit az arcába mosott az eső. Fázik. Meredten bámulja az öreg kis házat és el nem mozdulna pedig veszélyes egy vihar kellős közepén a szabad ég alatt tartózkodni. Rideg barna szeme van amit nem vesz le a házról és annak ablakairól. Egyszer csak hangos reccsenés hallatszik és az öreg kis ház tetőtere egy nagyobb részen beomlik. Néhány gerenda a kertbe zuhan, loccsanva érnek földet egy-egy pocsolyában. Pont oda estek eme gerendák ahol a két testvér annak idején átvágott a kerten miközben a harmadik belülről kinyitotta nekik a fotellel eltorlaszolt ajtót. Az alak megfordul és a zsebébe nyúl. Kihúzza onnan a telefonját, megnézi mennyi az idő. Ideje indulni. Valaki várja. Lezárta azt amit le kellett. Őszinte mosoly húzódik végig az arcán miközben kisétál a rozoga kis kerti kapun túlra – a háttérben pedig hatalmas recsegésekkel összeomlik az öreg, szomszédos ház és maga alá temeti minden titkát.

Még nincs vége…

(Előbb indítsd el a zenét, aztán olvasd csak tovább)

Tejfehér köd borul rá a tájra, a zárt ablak előtt lebeg mintha be akarna lesni a szobába, hogy vajon mi folyik odabenn. Sajnos a szoba üres, már ki tudja mióta. Nincs odabenn senki, akik ott éltek már elköltöztek sok-sok évtizeddel ezelőtt. Elhagyták öreg otthonukat. Velük mentek az emlékek is amelyek pusztán megsárgult fényképek formájában maradnak majd meg az utókor számára – de addigra már eltűnnek a szobák és a kert is amelyekben készültek. Lehull a vakolat, elterebélyesedik a gaz és az enyészetté lesz az egész kis ház. Most tavasz van de a tél még nem tűnt el nyomtalanul. Minden nap emlékeztethet erre a csípős, fagyos hideg és a végeláthatatlan szürkeség amely úgy települ rá a hétköznapokra mint valami óriási lepedő. Sűrűsödik már a köd de odafenn az égbolton tisztán látszik, hogy estére hatalmas vihar csap majd le. Kiadós eső áztatja majd akkor az öreg kis házat és annak lyukas tetőterét meg a gazzal benőtt kertet is. Az a markáns esőillat amit Te is annyira szeretsz ott fog majd lebegni ha elül a vihar de jelent pillanatban még halálosan nyugodt minden. Talán néha kicsit feltámad a szél de ez minden. Nem tudom ismered-e ennek az öreg kis háznak a múltját. Nem tudom hallottál-e már róla, hogy mennyi szörnyűség történt odabenn a leszaggatott tapétával tarkított falak között. Nem is olyan régen például három fiatal fiú élte át életük legborzalmasabb délutánját mikor kedvenc focilabdájuk keresése végett törtek be a házba és fedeztek fel egy olyan szörnyű titkot a hálószobában amit azóta is rengetegen felemlegetnek még a környéken. De a ház most csendes. Kósza lelkek lakják csupán akiket egy percre sem lehet látni, mégis ott vannak. A magány honol a szívükben. El vannak keseredve, szomorúak. Fogolyként élnek az üres szobákban és csupán az ablakokon keresztül szerezhetnek tudomást arról, hogy mi folyik odakinn, a külvilágban. Halottak már nagyon rég óta. Nem messze helyezték testüket a föld alá, a közeli temető mélyén. Azonban a lelkül még itt maradt, ebben a világban, ezen a létsíkon. Egész nap csak keseregnek. A Nap gyenge fénye néha megtöri a szürkeséget – átsüt a sűrű szürkés fekete felhőkön. A vihar után minden rendben lesz. Egy alak – akinek később még fontos szerepe lesz a történetben – ezalatt már az utcán sétál. Egy csomag mentolos rágó, egy hülye okmánytartó tok, fél doboz cigi, egy lakáskulcs meg egy mobiltelefon van a zsebeiben. Úgy szeli át a sűrű ködöt mint kés a vajat. Az öreg ház felé tart. Elszánt.

Még nincs vége…

HARCOSOK KLUBJA (1999)

„Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban.”

A film, ami mindenki számára mást jelent. Egyesek szerint maró társadalomkritika, mások véleménye szerint vérbeli machofilm, és vannak, akik számára csupán egy laza, szombat esti mozi, persze szigorúan a jobbik fajtából. Mindenesetre tizenkét év elteltével már elmondhatjuk, ez bizony vérbeli kultuszfilm. (Habár én már anno, a premier után megesküdtem rá, hogy ez nem is lehet másként). Akik nem szeretnek szembenézni a valósággal, és helyette inkább struccként dugják homokba a fejüket, még azok is elismerik, hogy ez az a film, ami ha nem lenne, ki kellene találni, hiszen hiába tizenkét éves, mégis napról napra aktuálisabb. Megnézed, és tudod, hogy mit akarsz róla mondani, de nem mondasz semmit, mert azt is érzed, hogy a másik is pontosan ugyanazt mondaná.

A KEZDETEK

Az ukrán felmenőktől származó író, Chuck Palahniuk Harcosok Klubja című regénye 1996-ban jelent meg az Egyesült Államokban. Ez a férfi legelső írásai közé tartozott, szóval szépen belenyúlt a tutiba már kezdetekkor. Legelső írása, az Insomnia: If you lived here című novellája sohasem került kiadásra, de több olyan elemet is tartalmaz, ami visszaköszön cikkünk tárgyában. Magának a Harcosok klubjának a története már évek óta keringett a férfi fejében, és még akkortájt fogalmazódott meg benne, amikor a kilencvenes évek elején autószerelőként dolgozott. Még ezt megelőzően, a nyolcvanas évek végén, huszonhat éves korában ingyenmunkát vállalt egy hajléktalanszállón, később pedig önkéntes munkában foglalkozott gyakran gyógyíthatatlan betegekkel, akikkel csoportterápiára járt. Ezeknek megfelelően (autóbaleset és biztosítás, csoportterápia stb.) a történetben bőségesen találhatunk önéletrajzi elemeket is, vagy éppen egy megélt helyzet kifigurázását. Palahniuk ’97-ben Oregon díjat kapott ezen könyvéért, és az elmúlt tizenöt évben újabb tíz másik regénye jelent meg, de ebből mindeddig Magyarországon csak három (Halálkultusz, Láthatatlan szörnyek, Cigányút) került kiadásra. Az író egy 2003-as interjúban bevallotta, hogy homoszexuális. Az újságíró ezt a részt kihagyta a cikkéből, így az író később egy Internetes oldalon tette közzé a beismerést.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!