Itt a tavasz, itt a jó idő. Mostanában mi sem a gép előtt kockolunk, hanem inkább a szabadban ténfergünk, többedmagunkkal. Kezd színesedni a táj is, rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, stb. Örülök, hogy ilyen hamar beköszöntött a remek idő. Hoztam is nektek néhány képet, a téma pedig adott: a szerelem évszaka, a tavasz.

Sziasztok!

Egy igazán művészi zenét szeretnék Nektek bemutatni, az egyik kedvenc számom az Eleven Holdtól. :)

Ez volt az első versem, amit a blognak be szerettem volna küldeni, de most én magam teszem ki. Remélem tetszeni fog! :)

Érzések az éjszakában

Mély csend ült az esti nyárra, fölöttem csak lágy szél susog
Éreztem, bár lelkem dalol, de szívem mélyén árnyék guggol.
Egy apró, röpke pillanatra megrészegült gondolattal
Hittem, hogy csak létezhetek, hittem, hogy csak álmodhatok.

Elmentél már tőlem messze, kegyes halál elragadott
A fájdalom, mit bennem keltett, úgy érzem, hogy megszakadott.
Hisz’ tudom, hogy a másvilágon együtt leszünk boldogok,
S szívem mélyén árnyék guggol, de érzem, hogy a lelkem dalol.

...azt megtartja örökké gyereknek! Érdemes a képeket egy kicsit alaposabban megfigyelni:

Történet egy öregemberről és két buddhista szerzetesről 

Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen utuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy valyon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat. Amikor elmesélte hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta. Az öreg elbeszélte hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással tölötte és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette. Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Mostmár a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindíg nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt. Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszinére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra.

Nathan képei ötvözik az egyszerű rajzos humort a modern világ már jól ismert ikonjaival, közösségi -netes- jelzéseivel. Ötletes, könnyed és humoros:

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Cigaretta: cigi, staub, bláz, bagó, bagaretta, füsti, koporsószög… és így tovább. A történetét nagyjából mindenki ismeri valamilyen szinten: Közép-Amerikából kezdte a pályafutását, a maja, később az azték civilizációban elsősorban rituális szertartásokban használták, gyakran pszichoaktív szerekkel együtt, vallásos önkívület elérésére, de aztán „hála” a felfedezéseknek az öreg kontinensre is eljutott.
Azóta egészen legendás utat járt már be. A cigi nem csak a múltban, hanem most is elég sok jelzőt kap. Lehet menő (rocksztárok, gengszterek, keményfiúk kiegészítője) , szexi (szexszimbólumok, modellek kezében is remekül áll nemdebár?) vagy az anti oldal szerint füstölgő méreg, büdös, undorító, vagy hogy a jól ismert szlogennel éljek: Ciki a cigi. Valószínűleg erről mindenkinek megvan a maga véleménye, mindenesetre most vasárnaptól már büntetni fogják a rossz helyen füstölgőket. Ezzel ugye megint heves vitákat váltanak ki, amin én például csak röhögni tudok, mert nem hiszem hogy szegény nagy dohányosnak megállna a szíve, ha neadjúristen nem tud rágyújtani kajálás közben(!) egy étteremben. Én bevallom, hogy társaságban, ha megkínálnak elszoktam fogadni egy szálat, néha-néha jól is esik és igaz nem tudom milyen ha az ember rászokott, de nem hiszem hogy rinyálni kéne azért mert végre nem kell annak is szívnia a füstöt, aki mondjuk undorodik tőle és nem kell minden buli után komplett ruha és hajmosás rituálét végezni. Na de szócséplést befejezve, jöjjön pár kép. Igaz, a cigaretta története is megérne egy posztot, de sajnos eszköz hiányában most nem tudok túl jól teljesíteni, ezúton is kérek elnézést azoktól, akik netán hiányoltak volna.
 

Sledge álma valóra válik, besorozzák a tengerészgyalogosokhoz. Az Elliott Táborban készítik fel őt és társait a harcra. Az első számú tengerészgyalogos hadosztályt a japán megszállás alatt lévő Új-Britannia szigetén, Cape Gloucesternél vetik be. Leckie-nek és bajtársainak nemcsak a végsőkig kitartó japánokkal, hanem egy még fenyegetőbb ellenféllel, a dzsungellel is meg kell küzdeniük. Túlélve Gloucestert és az Isten háta mögötti Pavuvu szigetén folyó harcokat, Leckie-n a háború fizikai és mentális hatásai kezdenek megmutatkozni. A közeli Banikára küldik kórházba, pszichiátriai megfigyelésre.

A négy hónapos guadalcanali megpróbáltatás után a fizikailag és lelkileg legyengült Leckie, Basilone és a bajtársaik az ausztráliai Melbourne-ben pihenik ki fáradalmaikat. A lakosság üdvrivalgással fogadja őket, és Ausztrália megmentőiként tekintenek rájuk. Míg társai szórakoznak, Leckie egy ausztrál nővel és görög származású családjával kerül szorosabb kapcsolatba. Eközben Basilone bátorságáért megkapja a legmagasabb katonai kitüntetést, a Kongresszusi Érdemérmet. Az őrmestert felkérik, hogy térjen vissza Amerikába, és jelenlétével támogassa az amerikai háborús kötvények eladását.

Érdemes alaposan megnézni a képeket, mert csak első pillantásra egyszerűek, ám van bennük ötlet és fondorlat:

Biztosan sokan hallottatok róla, hogy múlthét szombaton 3 év után újra gárdaavatást tartottak a hősök terén. Bár az eseményt erős rendőri intézkedések kísérték, valamilyen csoda folytán mégsem történt atrocitás, annak ellenére, hogy ez bizony a mi kedvenc kormányunk, és főleg a mi Pintér Sanyánknak az egyik legnagyobb kudarca.

Bár az ilyen fajta események a médiában tabunak számítanak, az eseményen, a hvg.hu szerint alig pár százan, szerintem, mert arra gurultam aznap és láttam, több ezren vettek részt.

Most pár szóban elmondom a véleményemet arról, hogy miért is lenne nekünk jó, ha megengednék egy ilyen félkatonai szervezet működését. Mint azt már megszoktuk, sikerül mindig a rossz példát átvennünk más országoktól. Gondoljunk csak bele, az adórendszerünk Svájc színvonalán van, természetesen a régiónkban a legalacsonyabb bérezésben, ellenben az orvosainkat világszínvonalon képezzük, de amikor megszerzik a diplomát, annyit keresnek, mint egy multi cég takarítója.

Ellenben Amerikában elég régóta működik Nemzeti Gárda, nyugat Európában pedig teljesen evidens, hogy a rendőrségek keze alá dolgoznak polgárőrségek.

Egy dolgot sikerült „átvennünk” a kissebségek iránti toleranciát, habár ebben a témában komoly ráhatást gyakoroltak az olyan államok, akik megunták, például a romákat, és segély helyett felültették őket a vonatra, és hazaküldték őket.

Pedig egy ilyen szervezetnek azon kívül, hogy nyomást tud gyakorolni a kormányra, és képes kiállni a nemzete érdekei mellett, sokkal komolyabb jelentőséggel is bír. Sajnos a médiában erről nem hallani, csak és kizárólag a megfélemlítés, a rasszizmus, és az antiszemitizmus köpenyébe képesek bújtatni ezt a témát, egyéb munkásságukat nem hajlandóak elismerni. Valószínű ennek köszönhető, hogy sok ember visszakozik tőle, nem érti, nem is értheti meg, ezért fél tőle.

Most nem fogom ecsetelni, hogy ahová kivonul a gárda, ott egyszer csak varázsütésre rend terem, visszaszorul a bűnözés, a szóban forgó település élhetővé válik, ha csak egy kis időre is, de megtörténik.

Sokkal fontosabb, hogy a nagy árvizek idején, pl. a Tisza mentén, ha nem lett volna a gárda, sokkal nagyobb károkat szenvedtek volna az amúgy is pénzhiányban szenvedő falvak, vagy a vörös iszap katasztrófa után gárdisták, magyarok és romák együtt próbálták menteni, amit még lehetett.

Tehát az én véleményem az, hogy ameddig ilyen körülmények uralkodnak az országban, hogy nincsen bevethető hadsereg a katasztrófák idejére, a rendőrségünk teljesítménye kritikán aluli, és a társadalomi rétegek közt ilyen feszültségek uralkodnak, addig szükségünk van egy ilyen szervezetre!

Ez csak az én szerény véleményen, nyilván vannak ellen érvek is, magam is tudnék felsorolni nem egyet, kezdve azzal, hogy a történelem során sosem végződött jól, amikor megjelentek az ilyen szélsőségek, egészen addig, hogy valóban nem egy ilyen szervezetnek lenne a feladata a közrend fenntartásának.

Eleinte nekem is voltak fenntartásaim, de rájöttem, hogy ma a 21. században, már bizonyosan eljutottunk olyan szellemi magasságokig, hogy tudunk okulni a múlt hibáiból, és a régen elkövetett rossz lépéseinket, ma a javunkra fordítjuk, vagy legalábbis nem bukunk bele ugyan abba a hibába még egyszer.

A végén megemlítem, hogy a bíróság elismerte, hogy hibázott, amikor betiltotta a félkatonai szervezeteket, ezzel utat nyitott egy új gárdának. Reméljük nem lesz ugyan az a vége, mint legutóbb, hogy 50 ezres bírságokat osztanak ki, mert meg mersz jelenni mondjuk a hősök terén katonai bakancsba és fekete mellényben…

Szebb Jövőt!

Ezt most csak azért teszem ide fel

Mert éppen e percben tanulom

És amúgy sincsen, ma még posztom.

Ez a vers fos, véleményem osztom,

De azért ti, fogadjátok szeretettel:

(ui.: Rosszak a verseid Ady Endre)

Az élet értelme 

Az öreg zen mesternek közeleg a halála. Amint éppen fekszik az ágyában, megfáradtan ugyan, de elégedetten, tanítványai a szobája elé gyűlnek. Aggodalmaskodnak, hogy mesterük, jaj, dolga végezetlenül távozik. Oly sok kérdést vetett fel és hagyott megválaszolatlanul, hogy a tanítványai arra az elhatározásra jutnak, elküldik az öreg mesterhez maguk közül a legidősebbet, aki úgyis a legrégebb óta tanul mesterüknél: kérdezze meg utoljára, mi az élet értelme.

A tanítvány belép az elsötétített szobába, és lassan letérdel az idős ember mellé.
– Kedves mester… – kezd hozzá. – A tanítványok csodálattal adóznak… Oly hosszú és békés életet éltél, szeretnék, ha továbbadnád utolsó gondolataidat arról, hogy mi az élet értelme.

Az öreg mester egy kis ideig hallgat, majd titokzatosan suttogva megszólal, de oly halkan, hogy tanítványának fölé kell hajolnia, hogy hallhassa:

– Mondd meg nekik, hogy az élet olyan, mint egy folyó.

A tanítvány bólint, és azzal feláll.

A tanítványok egy álló napig tanakodnak az öreg mester bölcs szavain, s mindegyre próbálják megfejteni a varázslatos mondatot, hasztalan. A következő nap reggelén úgy határoznak, hogy a legidősebb tanítványnak vissza kell mennie a mesterükhöz, tisztázni a kérdést.

A tanítvány újra belép az elsötétített szobába, megint letérdepel mestere mellé, és suttogva megszólal:

– Újból meg kell kérdeznem… A tanítványok előtt nem világos, mit jelent az, hogy "Az élet olyan, mint egy folyó"?

Az idős mester ki sem nyitja a szemeit, gyengén lélegez, és hosszú ideig csak hallgat. Végül megszólal, ám ez alkalommal oly halkan, hogy a tanítványnak közvetlenül a mester szája elé kell tartania a fülét, hogy hallja, amit mond. Ő pedig a következőket mondja:

– Jó, akkor mondd azt nekik, hogy az élet NEM olyan, mint egy folyó.

Tegnap úgy esett, hogy pont hazaértem még sötétedés előtt, ezért miután megnéztem egy filmet és kicsit kockultam, úgy döntöttem, hogy belepillantok már ebbe a fene nagy reklámot kapó negyedik Csillag születik etapba. Kíváncsi voltam, hogy kik a zsűritagok és milyen új arcok bukkannak fel az első mezőnyben. Gyorsan hozzátenném még, hogy pont aznap estére esett a Gyűrűk Ura – A Két Torony c. kult-mozi is, ergo inkább csak bele-bele pillantottam a magyar tehetségkutatók krémjének kikiáltott adásba. Lehet, hogy ezen iromány inkább Agyin kellene, hogy helyet kapjon (anno ott nyomtunk ilyen posztokat), de 1. szerintem a megújult tartalom mellett már itt is bőven megállja a helyét, és 2. mi itt mindannyian félünk, hogy el leszünk kapva ha odamerészkedünk. Ejnye. Nos, akkor kezdeném is rögtön a zsűrivel, amely számomra elég nagy meglepetést okozott: Hajós András szerepeltetése abszolút jó döntés volt, ugyanis ő tényleg ért a zenéhez, mozgott/mozog is ilyen muzikális körökben és nem mellesleg az Emil.rulez zenekar frontembere akiknek néhány dalát még ma is játsszák a jobb rádiók. Hernádi Judit már az előző szériában is jelen volt, tulajdonképpen ő az RTL Klub egyik kabalafigurája aki mindig rendelkezésre áll, ha saját gyártású műsorról van szó. Én személy szerint az idei etapba már nem tettem volna bele, de a zsűri többi tagját elnézve, valószínűleg igen szerény volt a felhozatal. Pokorny Lia egyik nagy kedvencem a hazai színésznőket tekintve (a másik Hámori Gabriella), de borzasztóan kirí a többiek közül, nem is értem, miért pont őt választották a másik három tag mellé. Remek színésznő, de egy ilyen tehetségkutató műsorban egyszerűen nem illik a képbe. Megmosolyogtam, hogy amikor csak átkapcsoltam és a zsűri szavazott, akkor ő szinte állandóan csak igen-t mondott. De nem ő az, aki a legjobban kirí a többiek közül, ugyanis a zsűri negyedik helyét az a Puzsér Róbert foglalja el, aki már ismerős lehet a Puruttya olvasóinak. Bizony, Puzsér ''bármikor felismerek egy videojátékot'' Róbert már a Csillag születik magasságaiba emelkedett és ahelyett, hogy reklámok kritizálását művelné, avagy kikérné magának, hogy a Batman: Begins az IMDB-n az első 100 filmben szerepel, inkább jóízűen szapulja a kiscsillagokat. 10-ből 9-szer csak negatív kritikát tudott megfogalmazni és ő bizony a világért se engedte volna tovább a versenyzőket. Kivéve…

…kivéve azt a szájkaratés, alig huszonéves kis csírát aki hatalmas nagy wannabe gengszter-rappernek képzelheti magát és produkciója alatt minden második szót ki kellett sípolni. Szövegelése másról sem szólt, csak a dugásról, meg a pináról. És akkor már itt szeretnék is gratulálni az RTL Klubnak, hogy továbbengedték a kis faszt (Puzsér talán első igen szavazata), a közönség pedig még meg is tapsolta az identitászavaros gyermeket. Ja, mindazonáltal szeretnék még gratulálni a műsor későbbi részében érkező romákoknak is, akik előbb benyaltak Hernádinak, majd az egyik elénekelte valaki másnak a dalát, amelyért a közönség felállva tapsolt. Csodálatos. Most kivételesen nem említeném meg azokat akik pusztán már azzal leégették magukat, hogy a színpadra léptek és hogyha a következő részben is találkozhatunk majd néhány előre megrendezett részlettel (mert a tegnapiban voltak ám, szép számmal) akkor a Csillag születik negyedik szériája méltán válhat az eddigi tehetségkutató műsorok legrosszabbikává. Sajnos odaát, a konkurenciánál fogalmam sincs mi a helyzet, mert a Megasztár nekem még annyira sem fekszik mint az RTL Klub és a gány média közös szerelemgyereke de mindazonáltal kíváncsian várom a következő részt, ha más nem, hát azért, hogy lehessen miről írni a társadalomkritika címszó zászlaja alatt is. Az RTL Klub a tegnapiit látva egy borzasztóan igénytelen, lerágott-csont besorolású tehetségkutató műsorral indítja a 2012-es évet, várjuk meg mi fog kisülni belőle. A kérdés pedig már csak az: örülünk, Vincent?

Úgy érzem, a ma Magyarországon "zenélők" közül igen kevesen mondhatják el magukról, hogy értéket adnak a zenéjükkel, és nem saját haszonra "dolgoznak". Neki valahogy nem kell a média. Sokan csak napjaink Petőfijeként emlegetik. a maga útját járja, és mindig olyan tartalma van a mondandójának, ami egy átlag ember számára felfoghatatlan. A most következő című száma: "Fújd el a felhőket!" . Én csak egyetlen dolgot mondanék erre az emberre: Utánozhatatlan.

UI: Kellemes vasárnapot minden kedves olvasónknak.