A feladat adott. Tedd az újjad valamelyik figurára, és  kövesd a szabályokat. Írd le, hogy a tiédet kitudta-e találni a srác. Jó szórakozást, kellemes hétvégét :)

 

 A japán fegyverletétel után Leckie, felépülve sebesüléséből, elhagyja a katonai kórházat és hazatér. Sledge is úton van Alabamába, hogy újra a családja körében legyen, és találkozzon a régi barátjával, Sid Phillipsszel. Lena ellátogat Basilone otthonába, ahol megható találkozásban van része a férfi családjával. Leckie gyorsan megszokja a háború utáni életet, folytatja a régi munkáját, és új kapcsolatba kezd. Ám ami Sledge-et illeti, a férfi maga sem tudja, hogyan élhette túl látszólag sértetlenül a háborút. Neki több időre lesz szüksége, hogy feldolgozza a hadszíntéren történteket.

 

Az első számú tengerészgyalogos hadosztály több mint egy hónapig harcolt Okinawa szigetén. Ezután Sledge és egysége azt a parancsot kapják, hogy segítsenek az egyik szárazföldi hadosztálynak, amely a sziget legerősebben védett japán állását próbálja bevenni - eddig eredménytelenül. Az embertelen körülmények és a japán civilek tömeges jelenléte miatti erkölcsi aggályok hatalmas lelki terhet jelentenek a katonák számára. Az öldöklő küzdelem Sledge - és tengerészgyalogos társai - fizikai és a lelki tűrőképességének határait feszegeti. 

Basilone-nak elege van a háborús kötvényekkel való kampányolásból. Meggyőzi feletteseit, hogy engedjék meg neki, hogy részt vegyen a bevetésre készülő egységek kiképzésében. A Pendleton Táborba helyezik, ahol mindent elsöprő románcba bonyolódik a kezdetben vonakodó katonanővel, Lena Riggivel. Jól tudják, hogy nincs túl sok idejük, hiszen Basilone hamarosan visszatér az egységéhez. A tengerészgyalogosok támadási célpontja ezúttal a stratégiai fontosságú Iwo Dzsima szigete. Elfoglalásával megnyílik az út Japán felé.

Tovább folytatódik a Holtpont-hadművelet, melynek célja Peleliu elfoglalása. A tengerészgyalogosoknak minden egyes négyzetméterért meg kell küzdeniük, miközben az ellenség eltökélt szándéka, hogy az utolsó emberig kitart. Sledge-et megviseli az egyik nagyra becsült vezetőjük halála, csakúgy, mint a mindkét oldalon tapasztalható, elképzelhetetlen barbárság. A katona a lelki összeomlás határán áll. A csata végül majdnem két hónapig tart, és bár küldetésüket teljesítik, az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek. A tengerészgyalogosok visszatérnek Pavavura, de Peleliu után már semmi sem olyan, mint régen.

 

A négynaposra tervezett hadjárat megfeneklik Peleliu szigetén. A japánok szívósan védik a jól fedett állásaikat, miközben meglepetésszerű ellentámadásokat indítanak. Sledge, Leckie és a többi tengerészgyalogos nem csak a szívós japánokkal küzd, a fojtogató hőség és az ivóvíz hiánya is nehezíti a támadók dolgát a Peleliu légibázis elfoglalásában. Az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek, a sebesültek között van Leckie is. Fegyvertársaival együtt elszállítják a szigetről. Sledge szemtanúja a sokkoló igazságnak, mire nem képes az ember a túlélés érdekében, hogy azután másnap folytassa a harcot.


 

 Basilone egyre nagyobb hírnévre tesz szert, ahogy az országot járja a háborús kötvények népszerűsítése érdekében. Az 5. tengerészgyalogos hadosztály tagjaként Sledge Pavuvu szigetén újra találkozik az első számú tengerészgyalogos hadosztálynál szolgáló barátaival, Phillipsszel és Leckie-vel. Az első hadosztályt a Palau szigetországhoz tartozó Peleliu szigeténél vetik be, hogy elfoglalják az ottani légibázist. A partraszállás során Sledge először kap ízelítőt a japánok elleni küzdelemből. A helyzet nem egyszerű, a japánok ugyanis a sziget terepadottságait kihasználva erős ellenállást fejtenek ki

 

Sledge álma valóra válik, besorozzák a tengerészgyalogosokhoz. Az Elliott Táborban készítik fel őt és társait a harcra. Az első számú tengerészgyalogos hadosztályt a japán megszállás alatt lévő Új-Britannia szigetén, Cape Gloucesternél vetik be. Leckie-nek és bajtársainak nemcsak a végsőkig kitartó japánokkal, hanem egy még fenyegetőbb ellenféllel, a dzsungellel is meg kell küzdeniük. Túlélve Gloucestert és az Isten háta mögötti Pavuvu szigetén folyó harcokat, Leckie-n a háború fizikai és mentális hatásai kezdenek megmutatkozni. A közeli Banikára küldik kórházba, pszichiátriai megfigyelésre.

A négy hónapos guadalcanali megpróbáltatás után a fizikailag és lelkileg legyengült Leckie, Basilone és a bajtársaik az ausztráliai Melbourne-ben pihenik ki fáradalmaikat. A lakosság üdvrivalgással fogadja őket, és Ausztrália megmentőiként tekintenek rájuk. Míg társai szórakoznak, Leckie egy ausztrál nővel és görög származású családjával kerül szorosabb kapcsolatba. Eközben Basilone bátorságáért megkapja a legmagasabb katonai kitüntetést, a Kongresszusi Érdemérmet. Az őrmestert felkérik, hogy térjen vissza Amerikába, és jelenlétével támogassa az amerikai háborús kötvények eladását.

Úgy érzem, a ma Magyarországon "zenélők" közül igen kevesen mondhatják el magukról, hogy értéket adnak a zenéjükkel, és nem saját haszonra "dolgoznak". Neki valahogy nem kell a média. Sokan csak napjaink Petőfijeként emlegetik. a maga útját járja, és mindig olyan tartalma van a mondandójának, ami egy átlag ember számára felfoghatatlan. A most következő című száma: "Fújd el a felhőket!" . Én csak egyetlen dolgot mondanék erre az emberre: Utánozhatatlan.

UI: Kellemes vasárnapot minden kedves olvasónknak.

Guadalcanal szigete fontos az amerikai hadvezetés számára, elfoglalásával ugyanis megfelelő bázishoz jutnának a további támadáshoz. A szigeten azonban elkeseredett harcok bontakoznak ki. Basilone és a 7. tengerészgyalogos hadosztály Guadalcanal szigetére érkezik, velük erősítik meg a harcokban meggyengült első hadosztályt, melyben Leckie is harcol. Feladatuk az utánpótlás szempontjából kiemelkedően fontos repülőtér védelme. Basilone kulcsszerepet játszik az éjszakai japán támadás visszaverésében, ám a küzdelem nem múlik el nyomtalanul számára. A négy hónapig tartó harc után a kimerült első hadosztályt kivonják a szigetről.

 

Régebbi olvasók emlékezhetnek, hogy egyszer még régebben elkezdtem péntekenként az Elit alakulat című 10 részes sorozatot kitenni az oldalra. Hol feltöltötték, hol letörölték, ezért aztán nem is tudtam befejezni. 2010-ben az HBO legyártotta második minisorozatát ha lehet így hívni, mely a "hős alakulat" címet kapta. A történetbe 1941 December hetedike után kapcsolódunk be, amikor az USA belép a második világháborúba. Abban a reményben kezdem el átadni az olvasóknak ( ebben az esetben a nézőknek ) az első részt, hogy sikeresen a végére érünk. Remélem tetszeni fog, és kellemes kikapcsolódás lesz mindenkinek aki erre az 50 percre minket választ. természetesen szinkronosan élvezhetitek a részeket.

A trailer:



rendező: Timothy Van Patten, David Nutter, Carl Franklin, Jeremy Podeswa
forgatókönyvíró: Laurence Andries, Michelle Ashford, George Pelecanos
operatőr: Remi Adefarasin, Stephen F. Windon
zene: Blake Neely, Geoff Zanelli
producer: Todd London, Cherylanne Martin
executive producer: Steven Spielberg, Tom Hanks
vágó: Alan Cody, Marta Evry, Edward A. Warschilka

szereplők:
James Badge Dale (Robert Leckie)
Joseph Mazzello (Eugene)
Jon Seda (John Basilone őrmester)
Scott Gibson (Haldane kapitány)
Richard Davine (Marine)
Linda Cropper (Mary Frank Sledge)
Anna Torv (Virginia Grey)

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
 

Budapestről irány vidék. Jó hosszú utazás volt, ennek tudható be, hogy a szintvizsgámra készülök. 

Diósgyőrben, Miskolcon ( kinek hogy tetszik ) mindig is szerették az emberek a focit. Több mint 100 éves fennálásuk óta ugyan bajnoki címet soha nem nyertek, de hazugság lenne azt állítani, hogy ez a szurkolókon múlt volna. 

 


Napjainkra a miskolci szurkolótábor meghatározó alakjává válta Magyar ultramozgalomnak. Hazai meccseiken 8-9 ezer néző van jelen, és idegenbe is rendszeresen kísérik a csapatot, nagyobb létszámban. Ez rajtuk kívül csak néhány másik táborról mondható el.
MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Több mint húsz évvel ezelőtt, 1991. november hatodikán a BEK legjobb 16 csapata között a Kispest-Honvéd a Sampdoria vendége volt Genovában. A párosítás és a meccs azonban nemcsak a „majdnem bravúr” miatt maradt emlékezetes. Ezen a meccsen ugyanis már együtt, szervezetten utazott az a néhány tucat fiatal, akik az egész magyar lelátói életet megváltoztatták, és nyugodtan mondhatjuk, történelmet írtak. 1991 novemberében megalakult hazánk első szervezett ultra csoportja, az Ultra’ Red Boys Kispest!

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Ki ne ismerné a fradit? Nyilasi, Albert, Lipcsei, Keller és a sort még nagyon hosszan folytathatnám. A 28 szoros bajnoknak sokak szerint Milliós nagyságrendű szurkolótábora van, érdemes azonban megjegyezni ezeknek nagy része a csapat 2006-os kizárását követően elkezdett a Debrecennek szurkolni. Ismerjük a loki tábor mottóját: "Sikerre éhes" . Az 1995-ös Bajnook ligája szereplés nagyban növelt a csapat népszerűségét, ám a 2005-ös bajnoki cím óta nem találja a helyét ( Riválisával, az Újpesttel egyetemben ) a magyar mezőnyben. 2009-es feledhető évük után, 2010-ben Prukner László vezetésével sikerült bravúrt elérniük ( Bizony, merthogy azzal a kerettel ez ennek számított )és a harmadik helyet megszerezniük. Kárpótlás lehetett ez a szurkolók számára, az év eleji Derbyn elszenvedett történelmi 6:0-ás vereségért. 

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Új sorozatot indítok el, melyben a kertész család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást  a magyar szurkolótáborokat próbálom meg bemutatni nektek. Nem akarok belebonyolódni, hogy kinek van nagyobb közönsége, ki a legjobb. Egyszerűen arról olvashattok, amiről a médiában szinte biztos nem. Teljes képet nehéz lenne adni a táborokról, de éppen annyit olvashattok amit kell. ez amolyan kezdeti lökés, hátha valamelyikőtöknek szimpatikussá válik ez az életstílus és kilátogat egy meccsre. Ha csak egy ember így tesz, nekem már megérte feszegetnem a témát. Az egymást csapatát szidalmazó kommenteket kérlek hagyjátok el. Első alanyunk egy Líla-Fehér tábor, talán már sejtitek melyik :)

Újpesten az emberek már régóta várnak egy bajnoki címre, Magyar kupa győzelemre. Az átlag nézőszám 3-4 ezer fő között mozog otthon, kiemelt mérkőzéseken ( Debrecen, Diósgyőr, Ferencváros, Kispest, Videoton ) természetesen ez növekedhet. Nem tűrik meg az eredménytelenséget a játékosoktól, ugyanakkor azon ritka táborok egyike közé tartozik akik rendszeresen kísérik a csapatot az idegenbeli túrákra is nagyobb létszámban. 300-500 fő számolható ide. Legrégebben megalakult csoportjuk az 1992-ben alapított Ultra Viola Bulldogs, melynek a holnapján ( www.uvb92.hu ) a következőket tudhatjuk meg:

"A csoport mérkőzéseken nem politizál, de azért a tagok többségéről mégis elmondhatjuk, hogy a jobboldal felé orientálódik. Csoport szinten barátaink nincsenek, "semlegesként" tekintünk az angyalföldi és szombathelyi szurkolókra, a többi csapat szurkolóit pedig nem szívleljük. Ellenségeink közül kiemelkednek a Ferencváros, a Kispest és a Diósgyőr szurkolói.

Jelenleg 80 tagunk van, akik félévente fizetik a 3000 forintos tagsági díjat. A csoportban megtalálhatók a 20-as éveit töltő fiatalok és negyven feletti tapasztalt szurkolók is. A tagdíjakból befolyt pénzt a meccseken elhelyezett perselyekbe gyűjtött pénzzel együtt természetesen látványokra költjük. "

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Bizonyára ti is észrevettétek, hogy az emberek valahogyan mások lettek, mint voltak. Meglátásom szerint néhányan rettegnek az egyéniség képviseletétől. De hol is vannak a legnagyobb problémák, kisebb-nagyobb körökre lebontva? Erre a kérdésre próbálok meg választ keresni most.

 December végén, karácsony előtt nem sokkal napvilágot látott egy újabb Nickelback szösszenet. Kevés olyan zenekar van ami csak a szart ömleszti magából, értelmetlen dalszöveggel , amelyik minőségi zenét ad a vásárlóknak 2012-ben, ám ezen együttes szvsz mindig is a legjobbak közé tartozott. A most következő számuk az összefogásról szól, néhány fricskával karöltve az emberiségnek. Másfél hete nem tudom megunni a számot, így nyugodtan mondhatom: érdemes meghallgatnotok .


 

Elkezdődött a 2012-es év, és nekem csak ennyi kérésem lenne hozzád: SOHA NE ADD FEL !