Vanson:

Szeretném minden kollégámnak megköszönni azt a munkát amit beleölt azokba a posztokba amit 15.-én láthattunk. Igazán kitettünk szerintem magunkért és beleadtuk azt amit tudtunk. Szeretném még annak a névtelennek is megköszönni a munkáját aki ezekre 1* adott. Látszik, hogy manapság nem csak az ünnepet nem tisztelik sokan de még mások munkáját sem akik azon dolgoztak, hogy erről a napról és a magyarságról többet megtudjunk. Engem ez nem keserít el csak azon gondolkoztam el vajon az ilyen ember mit érezhet?! Mivel ez költői kérdés volt így választ sem várok rá anonym barátunktól. A jövőben is várhattok ilyen és ehhez hasonló posztsorozatokat.

Okami:

No, akkor írjunk valami okosat. Szeretem a magyar ünnepeket, és tisztelem őket, már a puszta létük miatt. Nagyon odavagyok a japán kultúráért, és bizony hamarabb tudok megnevezni valamilyen japán harcművészetet, mint egy magyar táncfajtát. Ez szerintem nem gond.  Az ember hajlamos elhanyagolni a saját kultúráját, mert azt már készen kapja. Abban nőtt föl, és úgy érzi, szinte semmi nincs, amit még nem látott. Ezzel szemben egy idegen kultúra, csupa új érdekesség, tanulnivaló, felfedezésre váró terület. Emellett magában foglalja az egzotikum érzését is. Ez a betegség leglátványosabban, talán pont japánban van jelen. Ott ahol az amerikanizmus rohamos terjedése miatt, a fiatalok már egyáltalán nem érdeklődnek saját kultúrájuk iránt. Talán ennek így kell lennie. Ahogy mi a huszárokat, meg a messze földön híres magyar íjat, úgy ők is már készen kapják a szamurájokat és a nihonto-t. Már a suliban is ezt verik a fejükbe, semmi új, vagy manapság "menő" dolog nincs a letűnt korok harcosaiban. Nincs akkora érdeklődésük iránta mint az amerikai vadnyugat, indiánok, cowboyok iránt. A sushi meg a sake náluk mindennapos (na jó, az előbbi pont hogy nem) de a marhasteak teljesen új ízeket rejt magában. Az angol nyelv szlengje, és rímelhetősége nem fogható a japán nyelv szögletes bonyolultságához, mellyel csak haikukat lehet fabrikálni. Legalábbis is szerintük. Nem látnak semmi újat a saját nyelvükben, kultúrájukban. Tehát, mint mondtam, ez természetes. Ahogy a japánok telibeszarják a kultúrájukat, úgy ezt tesszük mi is, és inkább más, érdekesebb dolgok felé fordul. (Kivéve amerika. Amerika meg van róla győződve, hogy ő a legkirályabb ország a földön...) Ezért én örülök saját ünnepeinknek, mert ekkor ismét eszembe juttatják, hogy én tulajdonképpen magyar vagyok, és ilyenkor bizony van miért büszkének lennem magyarságomra.

Szlota János:

Március 15. egy nagy ünnep minden magyar számára. 1848-ban őseink megmutatták, hogy mi a hazaszeretet, és a szabadság iránti vágy. Nem sajnálták életüket adni azért, hogy mi egy jobb világban élhessünk. Ha az akkori cári hatalom nem segít be, akkor megnyertük volna a szabadságharcot. De hiába verték le, így is megtudta mindenki, hogy a magyarokkal nem szórakozhat kedvére. 
A barátnőm és én, az ungvári megemlékezésen vettünk részt. Felemelő érzés volt látni, hogy mennyien jöttek el a Petőfi szoborhoz megemlékezni. Minden korosztály képviseltette magát, az egészen apró csöppségektől megkezdve, az idősebb korosztályig.
Az ünnepi beszédek nagyon szépek voltak. Szó volt arról, hogy a szabadságharc ma sem ért véget, európa és a háttérhatalmak folyamatosan megpróbálják ellehetetleníteni a magyarokat az anyaországban, és az elszakított részeken is. Kihangsúlyozták azt is, hogy a mi feladatunk megőrízni a magyarságunk, és felelősnek kell lennünk egymásért. Ha elmarad az összefogás, akkor sajnos mi is könnyen a maják, vagy az aztékok sorsára juthatunk, és belőlünk is csak egy kuriózum lesz. Történelmi emlékeink előtt, pedig túristák fognak majd fényképezkedni.
Én nagyon remélem, hogy tegnap sokan voltak kint a megemlékezéseken, és mindenki egyesült a szabadságharcosok szellemével.
És ne feledjük. Csak együtt vagyunk erősek.

 A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nők esetleg a hajukba tűztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.

A teljes kokárda mellett elterjedt még a nemzetiszínű szalag viselete is. Ezt néhány centisre vágva, azonos szabályok szerint hordják, és sokféle hajtási variációja létezik.

Magyarország zászlaja Magyarország hivatalos állami jelképe és egyben a magyarság egyik nemzeti jelképe. A hivatalos állami és polgári zászló három egyenlő szélességű, pirosfehérzöld vízszintes sávból áll.

Története

A korábban használt magyar színekhez, a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A függőpecsétek selyemsodratában találkozunk először ezzel a színkombinációval, a 16. században zászlókon és egyéb tárgyakon láthatjuk. A Habsburgok magyarországi uralmának első kétszáz esztendejében inkább rendkívüli alkalmakkor, királykoronázásokon, tornajátékon volt használatos.

1:2 arányú hivatalos állami zászló (polgári használatra is)

A Landerer & Heckenast nyomdában kiadott kiáltvány szövege:

„ Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1.Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2.Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3.Évenkinti országgyülést Pesten.
4.Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5.Nemzeti őrsereg.
6.Közös teherviselés.
7.Urbéri viszonyok megszüntetése.
8.Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9.Nemzeti Bank.
10.A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
11.A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12.Unio.

Egyenlőség, szabadság, testvériség! "

 164 éve tört ki a forradalom, 164 évvel később szeretnénk méltóan megemlékezni azokról akik részt vettek benne. Ennek alkalmából az oldal is ünneplőbe öltözött. A mai napon csak ilyen témájú posztok fognak megjelenni és igyekszünk mindent megosztani veletek amit csak tudni lehet róla. Ezen az egy napon mindenki gondolkozzon el mit jelent valójában magyarnak lenni és kívánjuk, hogy a szívekben lángoljon fel a hazaszeretet.

 Nem olyan rég találtam ezt a cikket és elsőre elnyerte a tetszésem. Több szempont miatt is mivel Baján születtem és sok emlék,élmény fűz a hídhoz és mindig is érdekelt, hogy vajon mi történhetett a régi híddal mivel 1 pillérje még mindig kint van aparton. Erre a kérdésemre kaptam választ ebben a cikkben és sokkal részletesebbet mint azt az elején gondoltam volna. Annyira jól megvan írva, hogy nem is rondítottam bele. Igazi háborús sztori régi beszámolókkal és képekkel, szerintem aki az ilyen posztokat szereti annak ez is tetszeni fog! Plusz egy kis kiegészítés az új hídról a poszt végén. Jó olvasást!

Galambos Gábor

Légitámadások Baja városa ellen
I. rész

Javított változat.

Egyik olvasónktól kaptam egy rövidebb irományt amivel 3. helyezést ért el egy pályázaton. Ezúton is gratulálnék neki és köszönöm, hogy beküldte!

"Sziasztok! Lena Belicosa által kiírt Szabadság-pályázatra írtam ezt a szöveget, ahol 3. helyezést értem el blog kategóriában. A hely amiről szó van valóban létezik és szerintem csodálatos. Remélem nektek is tetszeni fog! Véleményeket, kritikákat szívesen fogadok!"

Mi a szabadság?

Valószínűleg a legtöbb embernek a történelmünk jut először eszébe, az emberi jogok,a harcok a szabagásunkért ami valójában lehet hogy nem is az volt, aminek hittük.Lehet hogy rossz helyen kerestük eddig.Lehetséges hogy egy börtönbe zárt fogoly is lehet szabad? Talán a lelkünkben, a gondolatainkban és az emlékeinkben kell keresnünk azt a valamit amit szabadságnak nevezünk?

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

 Szép napot kívánok minden olvasónak!

Végre újból elérhető az oldal így ki is raknám Becherovka nevű olvasónk beküldött versét.Sajnos technikai okok miatt nem tudtam válaszolni a levélre de ha belevágnál a blogolásba csak írj nekem és felveszünk próbaidőre!

Szerelmem morzsái – Első vers

Itt fekszem a földön, várva, ténferegve
Tengerkék ég alatt búsan, elmerengve
Érzem, hogy a szívem mélyén, bástyáimnak ormán
Lángot kap egy tűzmadár, s messze-messze elszáll
Szabadságnak madara ez, szívem szerelméé
Úgy érzem, hogy itt hagyott, s vissza soha nem tér.
De eljő majd az én napom is, mikor gőgöd elszáll
Visszavárlak akkor, aranyhajú, szép lány.

Szlota Jánostól kaptam egy linket amihez azt írta, hogy biztos tetszeni fog. Tetszik is! Ezzel folytatnám a sorozatot az I.és II. rész után. Jó borzongást :D

Kezdéshez kattints a képre!

Ui.: Akinek ideje engedi mentse le és lineklje be képgépről azt a figurát ami legjobban tetszett neki.

 Büszkén jelenthetem be, hogy a blogon elkészültek a grafikai változások. Immáron az új designel találkozhattok nap mint nap. Kisebb változások még megeshetnek de nagyjából így marad. Köszönöm a segítséget Kulturnak aki a cserét végrehajtotta ;) Új vízjel is készült az egységesség jegyében amit az ezután kikerülő posztokon már felfedezhettek :)

Mint azt észrevehettétek megújul a blog kinézete ami átmeneti zavarokat okozhat a rendszerben. Reméljük hamar teljes lehet a kinézet hibák nélkül! Jó éjszakát!