(Weezer-Island In The Sun)

(God Is An Astronaut – All is Violent, All is Bright)

Wei Xinlong, egy átlagos kínai diák, aki nagyon szeretett volna egy iPaddal kedveskedni a barátnőjének. Mivel a keretei ezt nem tették lehetővé, elhatározta, hogy készít egyet.
Miután elkészítette a terveket, nekilátott beszerezni a szükséges dolgokat. Szüksége volt egy használt laptopra, egy érintőképernyőre, és még egynéhány alkatrészre. De volt olyan, amit saját maga készített otthon talált tárgyakból, például a hőelvezetést.
 Az iPad elkészülte után, már csak a design-t kellett megoldani.
 A házilag készült iPad durván 200 dollárjába, és tíz napi munkájába került a diáknak.
 

A most következő olvasmányt WaywardVictorianGirl küldte nekünk. Nagyon szépen köszönjük a szerkesztőség nevében.

1.fejezet

 - Gondolod, hogy ez a legmegfelelőbb hely és idő a találkozónkhoz? – kérdeztem mogorván.

- Muszáj volt mihamarabb találkoznunk, és a temető mindkettőnkhöz közel esik, mellesleg témába is vág. – John arcáról lehetetlen volt érzelmeket leolvasni.

John egy alacsony, köpcös, kövérkés, a negyvenes évei végén járó férfi volt, munkáját tekintve nyomozó, semmitmondó arccal, semmitmondó kisugárzással. Tulajdonképpen egy teljesen felejthető figura, az egyetlen, ami megmarad az ember lányában róla egy találkozás után, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan módon olyan visszatetszést és unszimpátiát vált ki puszta létezésével, hogy az már rekordokba illő.

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Lassan véget ér a március, gondoltam zárhatnánk a hónapot egy kis hazafias zenekarral, mégpedig a Hunorral.
 Aki esetleg nem ismerné őket, és megtetszett a zenéjük, többet is megtalál youtube-on, vagy a zenekar hivatalos honlapján:

http://hunorzenekar.uw.hu/

Történet egy öregemberről és két buddhista szerzetesről 

Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen utuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy valyon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat. Amikor elmesélte hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta. Az öreg elbeszélte hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással tölötte és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette. Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Mostmár a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindíg nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt. Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszinére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra.

Az élet értelme 

Az öreg zen mesternek közeleg a halála. Amint éppen fekszik az ágyában, megfáradtan ugyan, de elégedetten, tanítványai a szobája elé gyűlnek. Aggodalmaskodnak, hogy mesterük, jaj, dolga végezetlenül távozik. Oly sok kérdést vetett fel és hagyott megválaszolatlanul, hogy a tanítványai arra az elhatározásra jutnak, elküldik az öreg mesterhez maguk közül a legidősebbet, aki úgyis a legrégebb óta tanul mesterüknél: kérdezze meg utoljára, mi az élet értelme.

A tanítvány belép az elsötétített szobába, és lassan letérdel az idős ember mellé.
– Kedves mester… – kezd hozzá. – A tanítványok csodálattal adóznak… Oly hosszú és békés életet éltél, szeretnék, ha továbbadnád utolsó gondolataidat arról, hogy mi az élet értelme.

Az öreg mester egy kis ideig hallgat, majd titokzatosan suttogva megszólal, de oly halkan, hogy tanítványának fölé kell hajolnia, hogy hallhassa:

– Mondd meg nekik, hogy az élet olyan, mint egy folyó.

A tanítvány bólint, és azzal feláll.

A tanítványok egy álló napig tanakodnak az öreg mester bölcs szavain, s mindegyre próbálják megfejteni a varázslatos mondatot, hasztalan. A következő nap reggelén úgy határoznak, hogy a legidősebb tanítványnak vissza kell mennie a mesterükhöz, tisztázni a kérdést.

A tanítvány újra belép az elsötétített szobába, megint letérdepel mestere mellé, és suttogva megszólal:

– Újból meg kell kérdeznem… A tanítványok előtt nem világos, mit jelent az, hogy "Az élet olyan, mint egy folyó"?

Az idős mester ki sem nyitja a szemeit, gyengén lélegez, és hosszú ideig csak hallgat. Végül megszólal, ám ez alkalommal oly halkan, hogy a tanítványnak közvetlenül a mester szája elé kell tartania a fülét, hogy hallja, amit mond. Ő pedig a következőket mondja:

– Jó, akkor mondd azt nekik, hogy az élet NEM olyan, mint egy folyó.

Szerintetek melyik a jobb?

(Billy Talent - Perfect World)