Ma horror nagymesterétől hoztam egy írást. Véleményem szerint fantasztikus, és hátborzongató hangulata van. Mindenestre azért lefekvés előtti rövid kis olvasmánynak meleg szívvel ajánlom, ha szeretnél valami izgalmas rémálmot!

Edgar Allan Poe

Az áruló szív

Ó, igen! Ideges - nagyon, rettenetesen ideges voltam és vagyok is; de mért akarjátok mindenáron rám bizonyítani, hogy őrült vagyok? A betegség érzékeimet még megélesítette... nem ölte meg... nem tompította el. Kivált a hallás érzéke lett éles. Égen és földön minden neszt hallottam. És sokat hallottam a pokolból is. Hogy lennék hát őrült? Hallgassatok rám! És figyeljétek meg, milyen józanul... milyen nyugodtan tudom elbeszélni az egész históriát.

Lehetetlen megmondani, hogyan támadt az első gondolat agyamban: de amint egyszer megfogant, kísértett éjjel-nappal. Célom nem volt vele. Harag nem volt bennem. Szerettem az öreget. Sose bántott. Sohase sértett meg. Pénzére nem vágytam. Talán a szemében lehetett valami! Igen, az volt. Keselyűszeme volt - halványkék, hályogos. Ahányszor rám esett a tekintete, megfagyott bennem a vér; és így fokonként - nagyon lassú átmenetekben - elhatároztam, hogy elveszem az öreg életét, s evvel megszabadulok a szemétől örökre.

Most már: ez a dolog lényege. Ti azt hiszitek, hogy őrült vagyok. Az őrült nem tud semmit. De láttatok volna engem. Láttátok volna, mily okosan jártam el, mily óvatosan, mily előrelátóan, mily képmutatással fogtam a dologba!

Ha valaki nyáron Ausztriába készül, annak javasolnám, hogy mindenképp látogasson el a Hochschwab hegyhez, aminek a lábánál található a Grüner See, vagyis a Zöld-tó. Ősztől kora tavaszig a tó vize mindössze 1-2 méter mély, és a környékén gyönyörű a látvány, kis ösvények, lócák, szóval tökéletes a feltöltődéshez. Amikor megkezdődik az olvadás, a hegyekről lefolyó víz elárasztja a környéket, és minden víz alá kerül, a kis hidak, a padok és a virágosmezők. Ilyenkor a legcsodálatosabb az egész. A búvárok egyik közkedvelt merülési helye, ugyanis a víz kristálytiszta, és azonkívül smaragzöld színben pompázik az alján lévő növényzet miatt, amit még fokoz a közeli erdő lombjainak a színe.
De nem is írok többet, mindenki nézze meg a videót.
 

(God Is an Astronaut - Suicide by Star)

Hogy egyeseknek mi mindenre van ideje...
 A következő fényképsorozatot Seth Casteel-nek köszönhetjük. Kedvenc hobbija, hogy vízbe ugráló kutyákat fényképez. Értelmet nem sokat látok bennük, de mindenesetre elég viccesek. És már azért is megérdemli az elismerést, mert képes ülni órákon át a medence alján, és várni, amíg beugrik egy kutya.
Jó szórakozást a nézegetéshez.
 

A most következő novellát, egy kedves olvasónk küldte a címünkre.Csupán  annyi kérése volt, hogy a nevét ne közöljük, aminek mi eleget is teszünk, és köszönjünk szépen, hogy megosztotta velünk ezt a művét.

Hello Őrület!

Kopognak. Álmoskásan elgondolkodok, hogy vajon ki lehet az ilyen késői avagy korai órán. Odaslattyogok az ajtóhoz és kinyitom. Elképedve veszem észre, hogy egy régi új ismerős ácsorog bebocsátásra várva. Elgondolkodom. Biztos, hogy pont most be szeretném engedni? Végül is meggyőzöm magam, hogy miért ne.
- Gyere be. Rég találkoztunk. - mosolygok rá.
- Oh, nem is volt az olyan régen. - vigyorog rám eszelősen, majd elkap és rám telepszik. Ismerős érzés. Káosz, vigyorgás, érdektelenség, meggondolatlanság, eufória, hamis boldogságérzet, nem törődömség. Oh jaj, de rég is volt már, oh jaj de jó érzés, oh de nem érdekel semmi sem! Török, zúzok, rombolok magam körül, a következményekkel ráérünk kicsit később foglalkozni, most éljünk a pillanatnak, most csináljuk azt, amit amúgy józan eszünknél sosem vinnénk véghez. Most tomboljunk, csábítsunk, égessünk fel pár hidat magunk mögött, éljünk szenvedéllyel, hallgassunk a szunnyadó és kiszabadult állatra, pöcköljük el az angyalkát a bal vállunkról és helyezzünk oda egy kisördögöt! Igyunk mértéktelenül, kiabáljunk és kötözködjünk, csak végre oh végre érjük el az áhított csúcspontot, ahonnan a zuhanás oly fájdalmas, de az odáig vezető út annyira mézédes! Mézédes és mámorító, mintha tudatmódosító szerekkel élnél, ám ez sokkal jobb, ez belülről jön, onnan bentről, az eltemetett rossz énedből, abból, akitől mindig félsz, attól, aki ha kiszabadul te a szerény kisember rettegve tekintesz fel! Oh nagyszerű vadság! Oh rémisztő vadállat! OH!OH!OH! Érzem, elhatalmasodik, már nem sok van hátra, hát jajj húzzunk bele! Élvezzük még ki ezt a csodás pár percet! És igen! Megérkeztünk! Édes Őrület, drága barátom! Örüljünk együtt, élvezzük ki még ezt a pár másodpercet mielőtt elvonulnál ismét, mielőtt úgy döntenél, hogy egy másik barátodat látogatod meg! Mielőtt a teljes üresség és átlagosság haza nem érkezik elrontva ezt a remek kis mókát kettőnk között! De oh, de ohh! Ne, ne hagyj itt drága barátom!...

Aranyos videó hétfő reggelre.

Biztos sokan elgondolkodtatok már azon, hogy valóban szabad-e az akaratunk vagy pusztán a sors irányítja minden cselekedetünket. A bátyámtól kaptam egy remek könyvet, Michael Brooks: 13 rejtély, korunk legizgalmasabb tudományos talányai címmel. Nagyon jó könyvnek tartom, ajánlom minden intellektuális egyénnek, aki szeret elrugaszkodni a hétköznapi dolgoktól és a nem látható, kevésbé megfogható dolgokkal foglalkozni. Brooks könyvében többek között olvashatunk a fizika rejtélyeiről (a világegyetemnek miért csak a 4%-át ismerjük, hidegfúzió, a fizikai állandók problémái) a biológiai jelenségekről (az ivaros szaporodás furcsaságairól, a halál miértjeiről, az élet mibenlétéről) és még sok minden másról. És olvashatunk a szabad akaratról is. A mai posztom ennek indíttatására készült el, jócskán kiegészítve a saját gondolataimmal is. Mivel ez egy remek filozófiai téma, nagyon sokat lehet rajta gondolkodni, és persze vitázni is. Tulajdonképpen a mai írásomban rengeteg kérdést fogok felvetni, hogy amolyan vitaindító poszt kerekedjen belőle. Először kezdjük a személyes véleményemmel, aztán térjünk rá a tudomány ezzel kapcsolatos eredményire. 

Tegyük fel, hogy az akaratunk a sajátunk, vagyis mindig úgy cselekszünk, ahogy azt fejben eldöntjük. de gyakorlatban sok olyan tényező van, ami beárnyékolja ezt a szabadságot. Nem csinálhatsz olyat, amire nincs meg a lehetőséged, nem tehetsz olyat, amit a tested nem enged, és nem tudod figyelmen kívül hagyni a környezet hatását sem. Szóval vegyük sorra a gátló tényezőket:

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Jó Napot!

Azért írok Önnek, mert barátnőm javasolta, hogy küldjem el ezt a versemet amit csatoltam levelemhez. 
Eddig akik olvasták, mindenkiből mást váltott ki e vers, remélem az Ön véleményét is olvashatom hamarosan.

Tisztelettel:
Farkas Mária 

Éjszaka gyermeke

Lemegy a Nap,
S fel jő a Hold,
Az éjszaka gyermeke
Előbújt már.
Nem tudom mit csinál,
S hogy merre jár,
Ő megy tovább, s látod
Árnyékban jár.

Lement a Nap,
S feljött a Hold.
Éjszaka gyermeke…
Hol vagy? Gyere már!
Árnyak járnak a sötétben,
Csendben, senki se tudja,
Hogy mit csinál.

S a nap lement
A hold fel jő,
Gyermek ki bolyong
Gondtalanul, merre jársz?
Házakat járva,
Áldozatot keresel,
Senki sem tudja…
Hogy mit csinálsz.

S a Nap újra lement.
A Hold… Nem jő fel.
Ma nem. Éjszaka gyermeke
Árnyak közt jár.
Árnyak közt, kik egyre,
Egyre többen lesznek!
Árnyak közt járok,
Éjszaka gyermeke lettem.
 

Mindenki függ valamitől. Ezt a sort a Hiperkarma együttes énekelte nagy elánnal még úgy nagyjából 10 évvel ezelőtt (persze utána később koncerteken is, de ezt most hagyjuk). Én bevallom, hogy elég rendesen koffein függő vagyok, nálam a napi 2 kávé az alap (egy reggel, egy délután), ha pedig vizsgaidőszak van, avagy nem sikerülne rendesen kialudnom magam, akkor rendszerint élek a különféle energiaitalokkal is. Tudom, hogy hosszú távon borzasztó káros ez az egész dolog, de egyszerűen kell nekem és kész. Koffein bevitel nélkül csak egy két lábon járó zombi vagyok, a fejem is durván hasogat, a látásom sem tiszta és a reakcióidőm is jócskán vissza van esve. Úgyhogy ezek feljavítására szoktam reggelente kávézgatni és mikor már tényleg nem látok más megoldást, akkor 200 Ft-ért venni egy energiaitalt. Az ilyen nagyobb kiszerelésű termékeket, mint pölö a Monster inkább hanyagolom, mert egyrészt rohadt drágák, másrészt pedig ezeknek megvan az az áldásos hatása, hogy hiába van nekem mondjuk déltől d.u. 3-ig vizsgám, ha benyomok előtte egy Monster-t, akkor ziher, hogy este egy másodpercet nem fogok tudni aludni, csak forgolódom az ágyamban jobbra-balra. Ha leviszitek a kurzort jobbra a Windows beépített órájára és vártok néhány tizedmásodpercet, akkor konstatálhatjátok, hogy – a felugró kis fülecske szerint is – bizony 2012 van és bizony a nagyapádnak, meg a maminak ez már a jövő kapuja. Csak éppen az aranykeretek hiányoznak róla, meg a díszítések – szimpla kovácsoltvas az egész. De legalább jó nagy. Megállíthatatlanul tör előre a technikai fejlődés. 3D tévék, Ipad-ek, Playstation Vita kézikonzolok, meg még ki tudja hány ezer remek újdonság kerül piacra manapság. Én már követni sem tudom. Már arra sincs időm, hogy leálljak és elmélázzak a napfelkeltében. Rohanok ide, rohanok oda. Megírom ezt, beadom azt. Plusz még a magánélet, a szakmai felkészítések, és az írás, amellyel ebben az évben szeretnék/szeretnénk (mert a többi szerkesztőről is szó van ám) továbblépni a ranglétra következő fokára – azaz végre nyomtatott formában is megjelenni. Egyáltalán nem annyira nehéz, mint amennyire elsőre hangzik. Főleg ha az ember nem egyedül vág neki. De egy kicsit eltértem a tárgytól. Tehát az energiaitalok. Ezek a termékek is szépen beépültek a mindennapi életbe, már majdnem szerves részét képezik a napi rutinnak. Sokszor látok reggelente diákokat Hell, avagy Watt energiaitallal a kezükben. De a vicc az, hogy néha pont az én kezemben is ott figyel a kis italos dobozka. Ezer másik példát hozhattam volna most a különféle függőségekre, például ott van az alkoholfüggőség (erről nem igazán tudnék mit írni...), és persze a drogfüggőség is (erről már annál inkább...) de a játék, és szexfüggőség mellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az extrémebb kategóriákat már ne is említsem. Mindre találhatunk példát a mai világban, sokszor messzire sem kell mennünk értük. De ezekről majd tényleg csak a megfelelő időben, a megfelelő posztban. Nézzünk inkább pár hivatalos információt arról, hogy miket is nyelsz Te le amikor benyomsz egy energiaitalt, mondjuk egy fontos szigorlat előtt:

A fő összetevői ezeknek az italoknak, a cukor és a koffein. A koffein megakadályozza az adenozin hatását, – ez egy agyi vegyület, az alvásban vesz részt – ami azt okozza, hogy a neuronok folyamatosan dolgoznak az agyban. A szervezet azt gondolja, hogy vészhelyzetben van, így az agyalapi mirigy, az adrenalin felszabadítása által, elindítja a szervezet ''küzdj vagy menekülj'' reakcióit. Ezek a hormonok felgyorsítják a szívverést és kitágítják a pupillát. Ez okozza a máj extra cukor kibocsátását a véráramba, energiaként. A koffein hatással van a dopamin szintjére is, amely az agy, ’öröm’ központjáért felelős vegyület. És mindezen fizikai reakciók miatt érzed úgy, mintha több energiád lenne. Más egyéb összetevők:

• Ephedrine – Egy élénkítő szer, ami a központi idegrendszeren dolgozik. Ez gyakori összetevője a súlycsökkentő- és duzzanatcsökkentő termékeknek, de vannak aggasztó hatásai a szívre.
• Taurin – a szervezet által termelt természetes aminosav, amely segít szabályozni a szívverést és az izom összehúzódásokat. Számos egészségügyi szakértő nem biztos abban, hogy milyen hatása is van ital adalékként (és a hír, miszerint a taurin a bika heréjéből származik, hamis).
• Ginseng – Ez a gyökér, a hiedelmek szerint, több gyógyászati tulajdonsággal rendelkezik, ideértve a stressz csökkentő- és az energianövelő hatását.
• B-vitaminok – A vitaminok azon csoportja, amely a cukrot energiává alakítja át és javítja az izomtónusokat.
• Guarana magvak – Stimuláns, amely Venezuelában és Brazíliában őshonos kis cserjétől származik.
• Karnitin – aminosav, amely a zsírsavak anyagcseréjében játszik szerepet.
• Kreatin – szerves sav, amely az izom összehúzódások energia ellátásában segít.
• Inozitol – A B vitamin komplexum egy tagja (önmagában nem vitamin, mert az emberi szervezet elő tudja állítani), amely segít a sejten belüli üzenettovábbításban.
• Ginkgo biloba – A ginkgo biloba fa magjából készül, amely fejleszti a memóriát.

Sokan jelezték nekem privát üzeneteken keresztül, hogy az alábbi rapcsata magyar feliratát már nagyon várják, úgyhogy nem haboztam és hozzáláttam mindkét epizódhoz. A tovább után megtaláljátok az instrumentalokat. Jó szórakozást :)

 MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Mai társadalmunk eléggé kényelmes életet él úgy hiszem. Különösképpen, ha az élelmiszerről van szó. Vizsgáljuk csak meg, mire megy el a sok pénz (mind a 47.000 forint, mert ugye annyiból simán meg lehet élni). Az átlagember életében (a lakást, autót direkt kihagyom) legdrágábbak a luxuscikkek, majd a műszaki-szórakoztató cikkek. Ezután ugye jönnek a hiteltörlesztések (már ha van) esetleg albérlet, és a számlák. Víz, gáz, áram stb… Ezt hívjuk rezsinek. Egy átlagember fizetésének nagy része erre a rezsire megy el. És mi áll az utolsó helyen? Bizony. Az élelmiszer. Relatíve ez a legolcsóbb, már ha átlagemberről beszélünk, aki lazán megveszi a génkezelt szlovák tejet, ha ezzel spórolni tud. Íme, a XXI. század, (afrikához és délkelet-ázsiához képest) fejlett ország vagyunk, megszoktunk, hogy mindent a seggünk alá tolnak. Nem kell kihajtani a teheneket legelni, fejni, etetni a disznókat, levágni a csirkéket, elvetni a magot, learatni a termést. Hogy őszinte legyek, a paraszt szó mai formájában már a földművesekre nézve sértés. A jobbágyokat mindig is megbecsültem, hiszen ők termelik, amit mi megeszünk, ők tartanak el minket. Én nem tudnám utánuk csinálni, az biztos. Mit érzékelünk mi mindebből? Megmondom.

Hát bezony nincs. Itt a pályázat vége, és a postaládánk üres. Kicsit szomorú vagyok, habár csalódott nem, mert nem vártam többet. Én sem küldtem volna a ti helyetekben. Ugyanakkor ennek fényében nem sok értelme volt/van/lesz az ilyenfajta pályázatoknak. Így a közeljövőben ne is számítsatok több ilyen jellegű kezdeményezésre tőlem. Senki ne vegye ezt lecseszésnek, vagy, hogy esetleg megsértődtem, szó sincs erről. Csak tudatom a tényeket. Ha a főblogon lennénk, nem egy kultúroldalon, akkor most elküldenék mindenkit a faszba, és azt mondanám, most büntiből nincs esti olvasmány egy hónapig. Ez azonban elég gyenge kifogás volna, és így is lassan egy hónapja nem írtam értékelhető posztot, amiért elnézést kérek szerkesztőtársaimtól és a kedves olvasóktól. Mindettől függetlenül saját ígéretemet megtartom, és jövő héten ugyanitt, ugyanekkor megtudhatjátok mi történt Julien atyával. És márciusban, ha minden jól megy, folytatom a jól megszokott olvasmányt, vagy legalábbis másodikán kiteszek egy újabb részt. Nem áltatom sem magam, sem titeket azzal, hogy 100%-ig megint lesz minden héten Kálmán-buli. Azt viszont megígérhetem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
Csak ennyi. Köszönöm.

Na de azért esti dalocskát kaptok. Mert a jó zenét szeressük, akárcsak az olvasókat akkor is, ha lusta faszok!

Ezek közül a babák közül szívesen elfogadnám bármelyiket. Ti hogy vagytok vele?

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!

Nem mindennapi ötlettel állt elő a dél-koreai Tesco. A világon elsőként létesítettek virtuális üzletet.
Több szempontból is jobb, mint a többi óriás supermarket. Egyrészt nem kell hatalmas bevásárlóközpontokat építeni, másrészt olcsóbb. És az emberek is gyorsabban tudják elintézni a bevásárlást.
Az egészet úgy kell elképzelni, hogy forgalmasabb helyeken, mint például metróállomás, reklámplakátkhoz hasónló kirakatokat állítanak fel, ahol a várakozó kedvére válogathat. Ha megvan a választott termék, akkor csak annyit kell tenni, hogy okostelefonnal leolvassuk a rajta lévő kétdimenziós vonalkódot, és hozzáadjuk virtuális kosarunkhoz. Miután ez megtörtént, házhoz is szállítják a vásárolt termékeket.
Ennyivel egyszerűbb a bevásárlás Dél-Koreában.
 

Több mint húsz évvel ezelőtt, 1991. november hatodikán a BEK legjobb 16 csapata között a Kispest-Honvéd a Sampdoria vendége volt Genovában. A párosítás és a meccs azonban nemcsak a „majdnem bravúr” miatt maradt emlékezetes. Ezen a meccsen ugyanis már együtt, szervezetten utazott az a néhány tucat fiatal, akik az egész magyar lelátói életet megváltoztatták, és nyugodtan mondhatjuk, történelmet írtak. 1991 novemberében megalakult hazánk első szervezett ultra csoportja, az Ultra’ Red Boys Kispest!

MÉG NINCS VÉGE...KATT A TOVÁBBÉRT!